Fekete Bálint: Furcsa, de a sérülésem nem a legrosszabbkor jött

– Mióta tartózkodik Magyarországon?
– Március elsején jöttem haza a barátnőmmel Spanyolországból, azóta Szegeden végzem a rehabilitációt. Az első két hétben minden a rendes kerékvágásban ment, napi két gyógytornám volt, ám a koronavírus miatt bezárt a Mol-Pick Szeged rehabilitációs központja, így most már én is otthon végzem a szükséges feladatokat. Szerencsére sok segítséget kapok – mondta a Nemzeti Sportnak Fekete Bálint, a Liberbank Cuenca 24 éves magyar válogatott jobbszélsője, aki még január végén szenvedett keresztszalag-szakadást.

– Milyen hírek érkeznek kintről?
– Cuencában megállt az élet, a csapattársaim nagyon szenvednek, habár elfogadták a helyzetet. A holmijaim kint vannak, kontrollra kellett volna jelentkeznem a kórházba, de egyelőre nem mehetek vissza.

– Mikor jár le a szerződése?
– A nyáron, így gyakorlatilag csapatot keresek. Furcsa, de a sérülésem nem a legrosszabbkor jött, azzal nyugtatom magam, hogy nem kések le semmiről.

– Ragaszkodik a spanyol élvonalhoz?
– Egyáltalán nem, a műtétem előtt is voltak megkereséseim, sőt, Magyarországról is érdeklődtek, habár a járvány kitörése óta teljes a csend körülöttem. Ennek ellenére bizakodó vagyok, a jelenlegi szituációban nem érzek semmilyen lemaradást a többiekhez képest. Remélem, szeptemberben visszatérhetek a pályára – ez pedig egyet jelentene a járvány végével. És azt sem bánnám, ha itthon folytathatnám.

– Miben tér el a Liga ASOBAL a magyar első osztálytól?
– Az első és legnagyobb különbség az országon belüli távolság, a spanyoloknál nagyon sokat kell utazni a meccsekre. A másik: az elején folyamatosan kiállítottak a védekezésem miatt, noha nem éreztem magam durvának, de amit az NB I-ben megengedtek, azt kint kétpercessel büntették. Az erő helyett ott inkább a taktika dominál, a csapategységen van a hangsúly, és elvárják a játékosoktól, hogy mindig ismerjék a következő lépést. Szegeden Juan Carlos Pastor irányítása alatt készültem, így sok újdonsággal azért nem találkoztam. A liga – a Barcát leszámítva – nagyon kiegyenlített, az idegenbeli mérkőzéseken rendre megszenvedtünk. A mentalitásra leginkább a „nyugi, nyugi!” jellemző, ezért a bajnokik előtt néhány nappal már visszavettünk a tempóból.

– Váratlanul érte, hogy ön is helyet kapott az Európa-bajnokságra utazó válogatott keretben?
– Először bekerültem a bő keretbe, majd a szűkítés áldozatául estem. Ezért teljesen váratlanul ért a telefonhívás, amelyben arról érdeklődtek, a jövő héten ráérek-e. Nagy álmom vált valóra azzal, hogy részt vehettem az Eb-n, nagyon sajnálom, hogy rögtön utána megsérültem. Pedig duzzadtam az önbizalomtól, jó lett volna megmutatni, miért szavaztak nekem bizalmat Gulyás Istvánék.

– Hogyan sikerült feltérképezni önt?
– A válogatottnál dolgozó Nagy Lászlónak és Chema Rodrígueznek is remek kapcsolatrendszere van a spanyoloknál, így tudják nyomon követni a pályafutásomat. Hasonlóképpen Ligetvári Patrikét.

– Ligetvárival tartja még a kapcsolatot?
– Igen, nemrég videochateltünk, sajnálom, hogy kint ragadtak.

– Mik a légiósélet legnagyobb előnyei?
– Sok embert, kultúrát, a miénktől eltérő nézőpontokat lehet megismerni. Nekem a legnagyobb hozadéka, hogy sokszínűbb játékos lettem, kinyílt a világ előttem.

– Jól érzi magát a szélen?
– Az évek során lettem jobbszélső, eredetileg jobbátlövő vagyok. Ez sokszor segít, mert más szemszögből is látok egy adott szituációt. A védekezésem válogatott szintű, támadásban viszont érdemes fejlődnöm. Balogh Zsolttal remekül megértettük egymást Szegeden, ismertük a másik mozgását, ez a nemzeti együttesben is előjött. Ha választhatnék, átlövő lennék.