Női kézi: Negatívnak lenni? Nem szabad! – Korsós Dorina

– Hogyhogy a német telefonszámán érem el?
– A magyart már megszüntettem, jó ideje nem is használtam – válaszolta Korsós Dorina, a német TuS Metzingen női kézilabdacsapatának 24 éves magyar balszélsője.

– Ennyire otthon érzi magát?
– Igen, részben, mert végre – már amennyire a koronavírus-járvány miatt mondhatom ezt – teljes idényen vagyok túl, rég voltam képes gond nélkül végigcsinálni egy alapozást. Egészséges vagyok, kezdtem belelendülni a játékba, akadtak hullámvölgyeim is, viszont néhány meccsen már kimondottan jól játszottam. Persze nagyjából két és fél évnyi kihagyás után természetes a hullámzás. Nem vagyok teljesen elégedett, mert mindig szeretem kiadni magamból a maximumot, de a legfontosabb, hogy egészséges maradjak, és minden rendben legyen a térdemmel.

– Mennyiben más most, mint a hosszú tortúra előtt?
– Még nem tartok azon a szinten, mint a kihagyás előtt. Védekezésben már jól éreztem magam, és támadásban is tudtam segíteni valamennyit, például befutásokkal. Sok lövést azonban még be kell gyakorolnom, hogy úgy menjenek, mint régen, de szerencsére azért fejlődtem, mert rengeteg lövőedzésünk volt.

– Lezárta a szenvedéssel teli időszakot?
– Amikor edzettünk, meccseket játszottunk, nem is volt idő azon gondolkodni, mi történt korábban. Tavaly márciusban ki kellett tisztítani a térdemet – az összes közül ez volt a legkisebb műtétem, mégis megviselt mentálisan, utána nagyon féltettem a térdem. A nyáron viszont túlléptem rajta, már nem gondolkodom azon, hogy baj történhet.

– Különösen sajnálhatja a koronavírus-járvány miatt félbeszakított idényt...
– Ahhoz képest, milyen fiatal játékosok alkotják a csapatot, a befejezés előtti mérkőzéseken éretten kézilabdáztunk, legyőztük az addig hibátlan Dortmundot, megcsíptük a Thüringer HC-t, és a harmadik helyen álltunk a bajnokságban. A menedzsment nem fogalmazott meg elvárásokat, mert sok új játékos érkezett, ez lett volna az összeszokás éve, ehhez képest rövid időn belül jó, küzdőképes csapattá váltunk. Ezért is kár, hogy így ért véget az idény, ráadásul a Német Kupa négyes döntőjében is szerepeltünk volna.

– Töretlenül készül az otthonában?
– Egyébként is megpróbálnám formában tartani magamat, hiszen a nyári szünetben sem állok le soha, szóval becsületesen végzem a feladatokat. Semmit sem lehet tudni, mit hoz a folytatás, de bárhogyan is alakul, kézilabdára éhesen térek majd vissza. Nehéz kézilabda nélkül, futni is csak labdával jó – lehet, hogy a hónom alá kellene csapnom egyet...

– Mivel üti el az időt?
– Gondolkodtunk azon, hogy hazatérünk, de féltem a szüleimet, a párom még dolgozik, szóval inkább maradtunk. A házat már oda-vissza kitakarítottam, és végre rendszereztem a rejtett fiókokat is. Zenét hallgatok a takarításhoz, néha kisebb koncertet és táncshow-t is rögtönözök mellé – nem szabad negatívnak lenni, mert azzal csak lehúzzuk magunkat. Van mit csiszolni a némettudásomon is, sokat olvasok, szóval elfoglalom magam.

– Szükség lesz még jövőre a némettudására?
– További egy évig érvényes a szerződésem. Rengeteget köszönhetek a klubnak, a sérülésem ellenére kitartottak mellettem, remélem, most már tényleg teljes és hasonlóan sérülésmentes idényem lesz.