Férfi kézi: A mesterséges szurkolás még idegesítőbb – Bánhidi

– A Dabas elleni első felkészülési mérkőzésüket sérülés miatt kihagyta. Rendbe jött már azóta?
– Nem teljesen. Még nem vagyok százszázalékos állapotban, továbbra is gyógytornára járok, kezelgetem magam, miközben már a csapattal edzek és a meccseken is játszom – mondta a Nemzeti Sportnak a Mol-Pick Szeged 25 éves, 72-szeres válogatott beállója, Bánhidi Bence. – Van még egy kis fájdalmam, de melyik kézilabdázónak nincs?

– Papíron nyolchetes az alapozás, ám valójában március óta azért edzenek, hogy ismét tétmeccsen lépjenek pályára. Mit érez ilyenkor egy sportoló?
– Mint minden felkészülésnek, a mostaninak is az a lényege, hogy összerakjuk a csapatot, ezért vannak nehezebb és könnyebb pillanatok. A hátsó sorunk még nem állt össze teljesen, nemrég kezdtük el gyakorolni a nyitott védekezést, ehhez pedig idő és türelem kell. Nagyon remélem, a Bajnokok Ligája rajtjára mindenki tudni fogja a saját feladatát. Ami a járvány okozta leállást illeti, nem tudtam mit kezdeni a szituációval, ilyen hosszú pihenőm még nem volt és talán nem is lesz többet, csak a pályafutásom befejezése után. Történtek pozitív dolgok is, többek között jobban odafigyelek az étkezésemre. Nem azt mondom, néha nem csúszik le a kedvenc hamburgerem vagy pizzám, de tudom, mikor mit kell ennem. A szabadnapjaimat pedig általában aktívan töltöm, úszással, szaunával, és ha kell, elmegyek Szegedről, hogy kiszellőztessem a fejem.

– Bekerült az Európa-bajnokság álomcsapatába, megválasztották az év kézilabdázójának hazánkban, és a Bajnokok Ligájában volt a forduló legjobb játékosa, sőt a sorozatban a szurkolók szavazatai alapján a legjobb beálló lett. Mire lett volna még képes Bánhidi Bence, ha nem szól közbe a járvány?
– Jó kérdés! Erőt mindenesetre éreztem magamban a folytatáshoz, noha az Eb után elfogytak a tartalékaim, mentálisan és fizikailag is kicsit elfáradtam. A svédországi torna után nem sok időm volt a regenerációra, márpedig néhány nap alatt nem lehet feltölteni egy százharminc kilós testet. Nehéz megmondani, milyen érem lógott volna a nyakamban, milyen serleget emelhettem volna a magasba. Jó lenne az elmúlt öt hónapot minél hamarabb elfelejteni.

– Gondolom, a zárt kapus meccsek nem segítenek.
– Az edzőmérkőzések hangulata leginkább egy temetéséhez hasonlít. A klubnál ugyan próbálkoztak a mesterséges szurkolással, ám az még idegesítőbb, üres csarnokban egyáltalán nem élvezetes játszani. Amúgy nem viselnek meg a dolgok, a Veszprém elleni idegenbeli rangadón én voltam a csapatkapitány, de nem éreztem tehernek, az ilyeneket simán el tudom engedni. A kezdés előtt átgondolom, mi a feladatom, de ennyi, elrakom a helyére, csak a saját teljesítményemmel vagyok elfoglalva.

– A sérülések mennyiben róhatok fel a hosszú kihagyásnak?
– Ez új helyzet mindenki számára, szerintem ilyet még senki sem élt át. Én megpróbáltam valamelyest felkészülni az alapozásra, futottam, kondiztam, ám még ez is kevés volt, mert kézilabdaedzéseket nem lehet otthon imitálni. A szervezet ráadásul elszokik attól, hogy löknek-rúgnak, csípnek-harapnak, ezeket csak gyakorlás és mérkőzés közben érzi az ember. Egy-két hétbe beletelt, mire visszajött a megfelelő távolság a játékosok között, és hogy ki mikor induljon az elzárásoknál.

– Hogy látja, rendben elrajtolnak majd a bajnokságok?
– Szerintem igen, az európai és a magyar szövetség is megoldja, hogy még egyszer ne szakadjon félbe az idény, azt viszont nem tudom, lesznek-e nézők. A Bajnokok Ligájához ugyanúgy állunk, ahogy eddig, szeretnénk az első három helyen végezni a csoportban, de túlságosan nem tekintünk előre, először induljon el a sorozat! Nagy változás nem várható a játékunkban, a rendszerünk ugyanaz maradt, ebben a szisztémában gyakoroltunk a Nexe ellen, így fogunk játszani a másik horvát gárda, a Zagreb ellen is.