Női kézilabda: Új impulzusokra vágytam, frissességre – Háfra Noémi

– Kérte, hogy toljuk el másfél órával az interjút, mert gyógytornászhoz kellett mennie. Még mindig a dereka fáj?
– Igen, de szerencsére jó úton haladok a felépülésben, kedd délelőtt egyéni képzésen vettem részt, szerdán pedig beállok a lányok közé. Úgy tűnik, szép lassan minden rendben lesz – válaszolta Háfra Noémi, a Ferencváros 22 éves balátlövője.

– Ez azt is jelenti, hogy a szombati, Buducsnoszt elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen már pályára léphet?
– Igen, nagyon szeretnék!

– A nyolcaddöntő első mérkőzésén nem szerepelhetett Podgoricában, csapata három góllal kikapott montenegrói ellenfelétől. Hátrányban vannak, de nem tűnik ledolgozhatatlannak.
– Egyáltalán nem az. Személy szerint én is nagyon motivált vagyok, főleg így másfél-két hét után, amennyire kiestem a munkából.

– Játékra éhes?
– Abszolút! Alig várom, hogy pályára léphessek. Szeretnénk a hibákat kijavítani, én pedig a csapatot segíteni. Nagyon nehéz visszavágó vár ránk, de ha együtt, csapatként, koncentráltan játszunk, meg tudjuk fordítani a párharcot.

– Az első meccsen a védekezéssel nem volt gond, a tizenkilenc lőtt gól viszont kevés. A támadójáték gyakorlására kerül nagyobb hangsúly a héten az edzéseken?
– Kedden volt a csapat első taktikai edzése, amelyen még nem vehettem részt, de a zavaró elleni támadójátékot biztosan gyakorolni fogjuk a maradék három napban. Ahogy említette, hátul kevés probléma volt, a lövéseink viszont nem sikerültek, hatékonyabbnak kell lennünk.

– Ha sikerül továbbjutni, a nyolc között szinte biztosan a Győr lesz az ellenfele a Ferencvárosnak. Ez az a helyzet, amelyben egy ETO-szintű csapat ellen könnyebben borulhat a papírforma?
– Én azt mondom, koncentráljunk először a Buducsnoszt elleni mérkőzésre. Ha sikert aratunk, akkor beszéljünk a következő körről.

– Néhány hete már összecsaptak bajnoki rangadón a Győrrel. Önnek mennyire volt speciális a helyzet abban a tudatban, hogy nyáron éppen a Rába-partiakhoz igazol?
– Jelenleg a Ferencvárosért harcolok, nem is jár más a fejemben, csak az, hogy most miként teljesítünk. Visszatérve arra a mérkőzésre, ezek a találkozók nézők nélkül furcsák, nehéz is rangadónak felfogni úgy, hogy nincsenek drukkerek a lelátókon. Szerintem a későbbiekben, ha elmúlik a vírushelyzet, még nagyobb csatákat vívhat majd a két csapat.

– Mi volt a legfontosabb érv a Győrbe igazolása mellett?
– Új impulzusokra vágytam, frissességre. Továbbra is azt mondom, hogy nem azért megyek el a Ferencvárosból, mert nem jó itt, hanem mert most más inspirációra van szükségem, új légkörre.

– Talán az sem másodlagos, hogy kiváló csapatba, klasszis játékosok mellé kerül.
– Ez is nagyon motivál.

– Lehet teher, hogy olyan játékost kell pótolnia, feledtetnie, mint a nyáron Rosztovba igazoló Eduarda Amorim?
– Amíg itt vannak feladataim, nem gondolkodom ezen, annyit azonban elmondhatok, hogy nagyon szeretnék olyan játékossá válni, mint „Duda”.

– A Ferencvárosnál megváltozott a helyzete azzal, hogy nem hosszabbított szerződést és a legnagyobb hazai riválishoz igazolt?
– Szerencsére nem, elfogadták a döntésem, nagyon köszönöm, hogy így reagáltak rá. Jól kezeljük ezt a szituációt.

– Ezt azért örömteli hallani, mert nemcsak a Ferencváros sikereiért, hanem a magyar válogatottért is kell küzdenie másfél hét múlva, a győri olimpiai selejtezőn. Hogy készül a tornára?
– Mindenkinek nagy álma, hogy kijusson a játékokra, itt a lehetőség, csak meg kell ragadni. Nem túlzás, hogy mindenki száz százalékkal készül a győri három napra. Négyévente adódik ilyen lehetőség, mi pedig ott állunk a kapu előtt. Várjuk a tornát, de még mindig csak azt tudom mondani, hogy a klubkötelezettség egyelőre fontosabb.

– Bízhatunk abban, hogy ezen az olimpiai selejtezőtornán azt a Háfra Noémit látjuk a pályán, aki magas szintű, kiegyensúlyozott teljesítménnyel robbant be korábban Európa élvonalába?
– Nagyon remélem, hogy azt tudom hozni, ami tényleg én vagyok. Sok munka van mögöttünk, mögöttem is, sajnos a deréksérülés egy kicsit kizökkentett, de nem foglalkozom, és „meg fogok halni” a pályán.