Férfi kézi BL: Kint dőlt el – véli a veszprémi Jahja Omar

Hazai pályán, telt ház előtt ugyan legyőzte a Nantes férfi kézilabdacsapatát a Telekom Veszprém a Bajnokok Ligája negyeddöntőjének visszavágóján, de csak két góllal, így a négygólos franciaországi vereség miatt a Nantes jutott a kölni négyes döntőbe, amelyet nézők nélkül rendeznek meg. Pedig a csütörtöki találkozó óriási izgalmakat hozott, a hazaiak jól is játszottak, ami alapján kijelenthető, hogy ez a párbaj – és vele a final four – a múlt héten Nantes-ban úszott el.

„Nagyon intenzív volt a Nantes ellen visszavágó, régóta vártuk már, hogy a négyes döntőbe jutásért játszhassunk, és készen is álltunk rá – mondta a Nemzeti Sportnak Jahja Omar, a Veszprém egyiptomi jobbátlövője, aki szerint a szurkolók visszatérésével még nagyobb várakozás előzte meg a találkozót. – Nagyon kemény meccset játszottunk, ami rendben is van, mert nem is számítottunk könnyebbre. A probléma nem a mostani, hanem az első meccsen nyújtott produkcióval volt, akkor is úgy kellett volna kézilabdáznunk, mint most, talán más lett volna a vége.”

Bár a csapatsportok egyik legnagyobb közhelye, hogy rosszkor jött a szünet, de ezúttal talán megállja a helyét, mert David Davis együttese az álmos kezdés után az első félidő utolsó tíz percében hatalmas tűzzel játszott, amivel a Nantes nemigen tudott mit kezdeni, és a hazai­ak le is dolgozták a franciaországi négygólos hátrányukat. Ennek a lendületnek hirtelen lett vége a sípszóval, és hogy megtört valami, arra bizonyíték, hogy a második játékrész megint óvatos játékkal kezdődött.

„Háromgólos előnnyel mentünk a szünetre, és a folytatásban nekünk is éppen úgy harminc percünk volt, mint a Nantes-nak. Nem akarunk semmit sem erre fogni, a szünetben mindenki lelkes volt, azzal biztattuk egymást, hogy a második félidő újra nulla-nulláról indul, ami adott még egy kis pluszt” – fogalmazott a játékos, aki szerint ennyi időnek elégnek kellett volna lennie, ráadásul a végén újra ott volt előttük az esély.

Az utolsó percekben a hazaiak elsősorban maguknak köszönhették, hogy nem sikerült a továbbjutáshoz szükséges öt góllal nyerniük. Hét perccel a lefújás előtt még hárommal vezettek (31–28), amit ötperces gólcsend, technikai hibák, elrontott lövések követtek, Davis pedig éppen akkor kérte ki az utolsó idejét, amikor csapata ráült egy hullámra – Gasper Marguc, Rogério Moraes és Nikolaj Markussen is betalált válasz nélkül.

A spanyol edző jól érezte, hogy elérkezett a döntő pillanat, de a hazaiak ezzel kicsit kiestek a ritmusból, az időkérés pedig éppen elég volt a vendégeknek arra, hogy szusszanjanak egyet, és rendezzék soraikat. Nagyon nem is kellett nekik, mert amúgy is pengeélen táncolt a Veszprém, tudni lehetett, hogy egy ilyen kiélezett párbajban, pláne a hajrában egyetlen mozzanat is eldöntheti a továbbjutást.

„Nem tudom pontosan, miért nem sikerült megfordítanunk a párharcot, hiszen tényleg mindent megtettünk a pályán. Nem volt szerencsénk sem, mert vagy valaki hibázott, vagy kaptunk egy túl szigorú ítéletet és vele a büntetőt. De mindegy is, a kézilabda nem bonyolult sportág, csak jól kell játszani. Ez a párharc idegenben ment el” – értékelt az egyiptomi jobbátlövő.

A Veszprém az elmúlt nyolc kiírásban hatszor jutott be a négy közé a legrangosabb európai kupasorozatban, amelynek a megnyerése lett a fő célja, de most újabb egy évet kell várnia. Bár nem sikerült kijutnia a kölni tornára, David Davis együttesének már van egy (igaz, halasztott) SEHA-liga- és egy Magyar Kupa-győzelme, valamint júniusban megküzdhet a klub történetének 27. bajnoki címéért – kérdés, hogy az egyre inkább feltámadó riválissal, a Mol-Pick Szegeddel szemben sikerül-e a címvédés, illetve hogy a vezetőség hogyan értékeli: ez megmenti-e (vagy inkább: kozmetikázza-e eléggé) az idényt?

„Veszíteni mindig nehéz, különösen akkor, amikor a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe jutás múlik rajta  – tette hozza Jahja Omar. –  De ilyen helyzetben nem lehet mást tenni, csak előrenézni és holnaptól újra nekiveselkedni. A kérdés, hogy a földön maradunk-e, vagy felállunk?”