A háromból egy aranyhal elúszni látszik a Rábán, és a remélt első fogás csak egy ezüstkárásznak tűnik – a másik kettőnek azonban már meg kell lennie, ezért most másik horgász állhat a folyó mellé. Danyi Gábor hiába pecázott szerfelett ügyesen az elmúlt csaknem három évadban, a női kézilabdaklub élén elszenvedett második veresége – jelesül a szerdai, Ferencváros elleni bajnoki fiaskó – az állásába került. Igaz, egyébként is biztos volt, hogy a folyami horgászatot felváltja az állóvízi, és a nyáron Siófokra távozik, de idő előtt biztosan nem akart elköszönni.
Győrben azonban nem szoktak hozzá, hogy nem aranyhalak kerülnek sorban a szákba, nem szeretik arrafelé az ezüstkárászt, mert kevésbé mutatós és szálkásabb is. Az évadban viszont van még két kipecázható trófea, a Magyar Kupa- és a Bajnokok Ligája-sorozaté, de ha a maradékból is elveszik egy, netalán kettő, az már maga lenne a katasztrófa.
Bartha Csaba és az ETO vezetősége vélhetően ettől a lehetőségtől ijedt meg. A győri zöld-fehérek belügyeibe nehéz tisztán belelátni, de hogy nem ment minden zökkenőmentesen ebben az évadban, azt jelezte, hogy a vezetőedző nyári távozását már januárban bejelentették – persze a szakítás okait a menedzsment és Danyi Gábor is csak az idény végén kívánta feltárni. Azt azért sejteni lehet, ha a szakember és a vezetők között harmonikus lett volna a munkakapcsolat, nincs szakítás, hiszen az eredményekre egyáltalán nem lehetett panasz, és a játékra is csak ritkán, az ETO magabiztosan menetelt céljai felé.
Szerdán ütött be a ménkű a legnagyobb hazai riválistól, a Ferencvárostól elszenvedett kiütéses vereséggel, amelynek semmi előjele sem volt. A kudarc a bajnoki cím elvesztését jelentheti, és oda a verhetetlenségi mítosz is, amely kifejezetten kellemetlen immár egy héttel a Magyar Kupa négyes döntője, valamint a Bajnokok Ligája végjátéka előtt.
Hogy a válságmenedzselés milyen hatást vált ki, azt csak az eredmények igazolhatják. Észszerű lenne a régi-új tréner, Ambros Martín kezébe nyomni a horgászbotot, mert kiválóan ismeri a vizet, sok kapitális példányt fogott már a Rábánál. Persze hozott etetőanyaggal és csalival, felszereléssel horgászni mindig nehézkes, és most nincs idő nagy változtatásokra.
S még az is lehet, hogy némi szerencsével (és külső segítséggel) a Győr megint kihalássza az összes aranyhalat, bár nem tudni, hogy jelenleg a parton mekkora a toporgás, a zaj, amely tudvalevőleg elriasztja a kopoltyúsokat a csalitól.
A sikeres horgászathoz nyugalom, csend és türelem kell...
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!