Női kézi: Golovin gyors és stabil magyar válogatottat akar látni

– Vezetni egy válogatottat – ez minden edző álma?
– Biztosan. Van egy olyan mondás, hogy rossz az a katona, aki nem akar admirális lenni, ez az edzőknél a szövetségi kapitányi posztot jelenti – válaszolta lapunknak Golovin Vlagyimir, a magyar női kézilabda-válogatott kedden kinevezett új szövetségi kapitánya. – Bárki, aki edzősködni kezd, a célja, hogy irányíthasson egy válogatottat is.

– Ezek szerint nem sokat gondolkodhatott azon, hogy vállalja a felkérést.
– Nem. A családomat természetesen megkérdeztem a döntés előtt. A gondolat, hogy valamikor a jövőben én vehetném át a felnőtt nemzeti csapat irányítását, nem új keletű és úgy voltam vele már egy ideje, ha egyszer megtalál a megkeresés, akkor biztosan igent mondanék rá.

– A hazai kézilabdát övező eleve magas elvárások, illetve az utánpótlás-világversenyeken az ön vezetésével szerzett közelmúltbeli aranyérmek mennyire hathatnak nyomasztólag az új pozíciójában?
– Mindegy, hogy mi történik, egy edzőnek mindig hoznia kell az eredményeket, meg kell felelnie a célkitűzéseknek. Amikor a juniorválogatottaknál dolgoztam, benne volt a pakliban, hogy a legjobb négy között zárhatunk és hála istennek sikerült mindkét tornát megnyernünk. De a jelenlegi magyar felnőttválogatott teljesen más. Sokszor elmondtam, hogy nálam nagyjából a tizedik helyen áll a nemzetközi mezőnyt tekintve, kedvező vagy kedvezőtlen sorsolással végezhet mondjuk a nyolcadik vagy a tizenkettedik helyen egy-egy nagy tornán. Az nem reális, hogy most érmekről kezdjünk el beszélni.

– Az eddigi klubmunkáit tekintve és az utánpótlás-válogatottnál végzett feladata után a felnőttkeret irányítása mekkora ugrás az edzői pályafutásában?
– A felnőttválogatott mindig reflektorfényben van. Magyarországon nagyon sokan szeretik és figyelik a kézilabdát, így az elvárás is nagyobb. Az elmúlt világversenyek szereplését nézve a tokiói olimpiai hetedik hely kimagasló eredmény, majdnem csúcsteljesítmény ettől a válogatottól. Ezért is mondtam, hogy nagyjából a tizedik pozícióra tehetjük magunkat világszinten.

– Milyen koncepció mentén kezdi el a munkát?
– A nálunk erősebb csapatok abban is előttünk járnak, hogy jobbak a mérkőzések végjátékában. Mindig az volt a cél és a szlogen a csapataimnál, így a juniorválogatottnál is, hogy a mérkőzés a végén dőljön el, azért kell küzdenünk, hogy az utolsó percben mindig meglegyen az esélyünk a győzelemere vagy a pontszerzésre. Azok az együttesek, amelyek az érmekért küzdenek a világversenyeken, tudják, hogyan kell játszani a végjátékban. Nekünk ezt meg kell tanulni, de ehhez nemcsak a norvégokkal szemben, hanem mindenki ellen ebben a szellemben kell teljesítenünk, mert csak így derül ki, mire vagyunk képesek. A korábbi tornákon rendre úgy alakult, hogy bizonyos rivális ellen markáns teljesítményre volt képes válogatottunk, miközben egy gyengébb együttessel szemben görcsölt és nem játszott jól, ez pedig elviszi az önbizalmat.

– Min változtatna még?
– Szeretném, ha gyors kézilabdát játszanánk, és lövőerőben is előre kell lépnünk. Mindenféleképpen kellenek a lövők.

– A játékoskeret összetételében várható változás?
– Az a keret, amelyik a tokiói olimpián is pályára lépett, az a jelenlegi legjobb. A következő, egyúttal első összetartáson rögtön két Európa-bajnoki selejtezőre kell felkészülnünk, így nem tehetem meg, hogy most hirtelen új embereket próbálok beépíteni, hiszen összesen négy napunk lesz a portugálok elleni mérkőzésig, nincs idő játékosok beépítésére. Ami pozitívum, hogy az olimpiával ellentétben tizenhat tagú meccskerettel számolhatunk ősszel. Addig négy forduló a bajnokságból is lemegy, látni fogjuk, hogy ki, milyen állapotban és formában lesz. Nem egyszerű a helyzet, mert aki az ötkarikás játékokon is szerepelt, az majdnem egy évet dolgozott végig, biztosan fáradtak a játékosok, de velük együtt kell megoldanunk az első két októberi Eb-selejtezőt.

– A decemberi világbajnokságnak milyen elvárásokkal vágnak neki?
– Stabil magyar csapatot akarok látni a világbajnokságon, ez a legfontosabb. A korábbi tornákon rendkívül instabilan teljesített az együttes, amely képes nagyon jó játékra és nagyon gyengére is. Nem egy-egy játékos, hanem a komplett csapat, sokszor úgy tűnt, mintha összezavarodott volna a csapat és olyan teljesítményt nyújtott, amely még az NB I B-ben sem feltétlenül elfogadható. Ezért az az elsődleges, hogy megtaláljunk egy szintet, amit minden körülmények között tartanunk kell, mert csak így lehet építkezni. Azt kell elérnünk, hogy egy adott szituációban, aki a pályán van, mindegy, hogy ki a keretből, egységesen és stabilan mutasson egy jó formát. Ez versenyhelyzetet is teremthet a posztokon, amiből nemcsak én és a válogatott, hanem az egész magyar kézilabdázás profitálni fog. Ha az olimpiai keretet nézzük, sérülés miatt két karmester, Kovacsics Anikó és Szucsánszki Zita is kidőlt és nagyon kevés az olyan irányító itthon, aki ehhez a szinthez megfelel. Vámos Petra ilyen, ismerem őt és tényleg remek teljesítményt nyújtott az olimpián, viszont amikor őt is kezdik majd egyre jobban kiismerni az ellenfelek, akkor már ő is kevésbé lesz eredményes. A megmozdulásai meglepetésszerűen érték a riválisokat Tokióban, és nagyon örülök, hogy élt a lehetőséggel, és nem bizonytalanodott el.

– A fő cél, a sikeres kvalifikáció a 2024-es párizsi olimpiára, mellett lényeges szempont lesz az elmúlt években nemzetközi sikereket elérő utánpótláskorú tehetségek beépítése is?
– Ez is fontos lehet, igen. Ez azonban a játékosokon múlik, azon, hogy milyen teljesítményre képesek a felnőttmezőnyben a következő években, ami nem is olyan egyszerű. Csak, hogy érzékeltessem: hiába junior-világbajnok valaki, a felnőttválogatott olyan, mintha az az „U34-es” korosztály lenne, a mi gyerekeink pedig U20-ban lettek elsők. Ahhoz, hogy a felnőttek közé is stabilan bekerüljenek, lehet, hogy öt évig kell keményen dolgozniuk, hogy felfigyeljenek rájuk és lássák, tényleg csúcsteljesítményre képesek. Nálunk sok játékos eltűnik az utánpótlás-világversenyek után. A tehetségek beépítése hosszú folyamat, de muszáj megtennünk, azaz beépíteni őket. Viszont nem mindig akadnak egyből olyan gyerekek, akik felnőttszinten is képesek jó játékra, ezt is meg kell tanulniuk.

– A segítőiről, a szakmai stáb többi tagjáról mit lehet tudni?
– Nem nagyon szeretnék változtatni. Alakulóban van a stáb gerince, van, aki még gondolkodási időt kért, ezért egyelőre nem mondanék konkrét neveket.

AZ EDDIGI SZÖVETSÉGI KAPITÁNYOK
1949: Schäffer Gusztáv
1956: Mérai Ferenc
1956–1978: Török Bódog
1979–1980: Lele Mihály
1980–1985: Csík János
1986–1987: Barabás Zsolt
1988–1989: Szabó István
1990–1996: Laurencz László
1997: Csík János
1998: Németh András, Zsiga Gyula
1998–2004: Mocsai Lajos
2004: idősebb Kiss Szilárd
2005–2007: Németh András
2008: Hajdu János
2008–2009: Imre Vilmos
2009–2011: Mátéfi Eszter
2011–2013: Karl Erik Böhn
2013: Hajdu János
2014–2015: Németh András
2016: Elek Gábor, Ambros Martín
2016–2019: Kim Rasmussen
2020: Elek Gábor, Danyi Gábor
2021: Elek Gábor
2021–: Golovin Vlagyimir