Férfi kézi BL: Carlos Ortega biztos benne, hogy örömmel fogadják Veszprémben

– Mit szólt hozzá, amikor megkeresték a Barcától?
– Már az előző idény vége felé jártunk, amikor felhívtak azzal, hogy megegyeztek Xavi Pascuallal az elválásról, és én vagyok az első számú jelölt a posztra – válaszolta a Nemzeti Sportnak a katalánokkal játékosként hatszoros BL-győztes Antonio Carlos Ortega, aki 2012 és 2015 között a Veszprém edzőjeként dolgozott. – Azonnal tájékoztattam a Hannovert, és őszintén elmondtam, talán edzői karrierem legnagyobb lehetőségét kínálták fel, amelyet szeretnék elfogadni. Ambiciózus edzőnek tartom magamat, nem félek a kihívásoktól, még ha az új feladatommal nagyobb nyomást is kell elviselnem. Szeretnék címekért harcolni, ehhez pedig a katalán csapatnál minden feltétel adott.

– Hogyan reagált a családja, hogy csaknem tíz év után hazaköltöznek Spanyolországba?
– Sohasem tervezem meg előre az edzői pályámat, nem úgy írtam alá egyik csapathoz sem, hogy közben már azon járt az agyam, mi lehet a következő állomás. Kiválóan éreztük magunkat Németországban, a gyerekeim nemzetközi iskolába jártak, kézilabdáztak és jégkorongoztak a hannoveri csapatban, míg a feleségemmel összebarátkoztunk a helyi spanyol kolónia tagjaival, nem volt könnyű mindezt hátrahagyni. Azonban nem sok edző élhet a világon, aki nemet mondott volna a Barca hívására. Tizenegy évet játszottam a katalánoknál, majd szerintem edzőként is sikeresen dogoztam, így valahol számítottam rá, hogy váltás esetén az én nevem is ott lesz a kalapban. Olyan tapasztalt trénert kerestek, aki jól ismeri a klubot, ezek mind igazak rám.

– Négy országban is megfordult edzőként – más emberként tért vissza Barcelonába?
– Ebben biztos vagyok. Az Antequera után nagy lépést jelentett a Veszprém, amely arról álmodott, hogy a csúcsra ér a Bajnokok Ligájában. Klasszis játékosaim voltak, mellettük nekem is napról napra fejlődnöm kellett. Úgy érzem, jó munkát végeztem, miközben nagyszerű volt a kapcsolatom a szurkolókkal. A japán férfiválogatott volt rám a legnagyobb hatással, amelyben mindenki hatalmas fegyelmezettséggel és odaadással dolgozott. Csakhogy nem sokkal később megegyeztem a Koldinggal is, márpedig a japánok főállású kapitányt szerettek volna, így a 2017-es vb után már nem folytattam. A dánoknál rendkívül nehéz dolgom volt, a keretből négy tapasztalt játékos Koppenhágában élt, míg a többiek Koldingban. Nagyjából félúton voltak az edzéseink, a Koldingból érkezők 55 percet utaztak minden nap, míg a koppenhágaiak 1 óra 10 percet. Utóbbiakkal abban egyeztünk meg, hogy az erőnléti edzéseket maguk is elvégezhetik, míg én többet gyakorolok a koldingiakkal. Pár héttel később azonban a fiatalabb kerettagoknak elkezdődött a tanítás, és kijelentették, nem tudnak reggelente edzeni, míg esténként nem volt helyünk a csarnokban az utánpótlás miatt. A gazdasági problémákról még nem is beszéltem, így másfél év után jeleztem, hogy távozni szeretnék.

– Milyen élményekkel gazdagodott a világ legerősebb bajnokságában, a Bundesligában?
– A Hannoverrel sorozatban háromszor bejutottunk a Német Kupa négyes döntőjébe, ahol korábban egyszer sem járt a csapat, és arra sem volt példa előtte, hogy hatodik és negyedik helyen zárjon a Bundesligában. Nem túlzás, hogy rendkívül kemény és megterhelő a bajnokság, főleg amelyik csapatnak nem olyan széles a kerete. Nincs könnyű mérkőzés, bármelyik ellenfél otthonában ki lehet kapni. A terhelés még hangsúlyosabban jelentkezik a nemzetközi kupában érdekelt együtteseknél. Előfordulhat, hogy a hét közben még Romániában játszol, majd szombaton el kell utaznod Lemgóba. Biztos vagyok benne, ennek is nagy szerepe volt abban, hogy az elmúlt idényben a német klubok lemaradtak az európai sorozatok végjátékáról.

– Nehéz örökséget vett át Xavi Pascualtól, hiszen amellett, hogy otthon minden sorozatot megnyert a Barca, a Bajnokok Ligájában is címvédő.
– A mostani Barcelonát már össze sem lehet hasonlítani azzal, amelyikben játszottam, a klub sokkal nagyobb lett az elmúlt években. Általában a Joan Gamper edzőközpontban tréningezünk, amelyet én már nem ismerhettem meg, míg a meccseket többnyire az új Palau Blaugrana csarnokban játsszuk. Az első hazai bajnokink előtt ezért izgatott is voltam. Ha újra mindenhol az élen zárunk, csak megismételjük az elmúlt idényben elért eredményeket, bár idén megint lehetőségünk nyílik a klubvilágbajnoki címet is elhódítani... Komolyra fordítva a szót, Pascual tizenkét év után egyértelműen a csúcson távozott, azonban vele is számos hullámhegyet és -völgyet megélt az együttes, nem lehet csak az utolsó szezont kiragadni.

– Miben változik a csapat játéka az ön irányításával?
– A repertoárból megtartunk minden olyan elemet, amely jól működött, de közben szeretném a saját stílusom szerint is formálni a gárdát. A keretnek rendkívül fekszik a gyors lerohanásra épülő taktika, a játékosok képesek a nagy tempó mellett helyes döntéseket hozni, még szép, hogy ezen nem változtatunk. Viszont nekem a védekezés az elsődleges, ebből nem engedek, és úgy látom, a felállt fal elleni játékban tudunk még fejlődni. Persze csak apróságokra kell gondolni, furcsa is lenne, ha nagy hiányosságokról beszélnék egy BL-győztesnél. Az olimpia miatt minimális idő állt rendelkezésre a felkészüléshez, mindössze három hetünk volt közösen gyakorolni az első tétmeccs előtt. Arra fektettük a legnagyobb hangsúlyt, hogy jobban megismerjük egymást.

– Egyetért a megállapítással, hogy kapuban és irányítóban gyengült a keret a nyáron?
– Arra számítok, hogy Gonzalo Pérez de Vargas első számú kapusként még jobban is fog teljesíteni. Merthogy korábban mindig erős riválisai voltak, elég csak Saricra, Sterbikre vagy Möllerre gondolni. Vele és a társával, Leo Maciellel is beszéltem már a szerepükről. Irányítóban nagy veszteség Raúl Entrerríos visszavonulása, olyan játékos volt, akit minden edző szeretne a csapatában tudni, azonban el kell fogadnunk, hogy eleve csak az olimpia elhalasztása miatt húzott rá még egy évet. Aron Pálmarsson is távozott, így egyértelműen nagyobb teher hárul Luka Cindricre, aki azonban sajnos műtéten esett át. Ott van mögötte a tehetséges Domen Makuc, akinek hirtelen elő kell lépnie a sorból, valamint a balkezes Melvyn Richardson is játszhat még ezen a poszton. Míg az előző idényben 18 játékosunk volt, most csak 16, és abból is hárman sérültek. Cindricen kívül Aitor Arino és Timothey N'Guessan sem bevethető, de remélem, hamarosan mindkettejükre számíthatok. Ha mindenki egészséges, bármire alkalmas a keret.

– A távozása után is követte a Veszprém mérkőzéseit?
– Az első évben szinte csak az eredményekre figyeltem, mert nehezemre esett végignézni a meccseket, noha a munkám része, hogy képben legyek a nemzetközi mezőnnyel. A közelmúltban hallottam egy interjút Momir Iliccsel, a riporter magyarul kérdezett, és engem is meglepett, hogy nagyjából értettem, ami elhangzott. A két kisebbik gyerekem elég jól megtanult magyarul, ám azóta eltelt hat év, így biztos kellene nekik idő, hogy visszajöjjön a nyelvtudás.

– Látta már játékosként is a potenciált Ilicsben és Gulyás Péterben, hogy egy napon edző lesz belőlük?
– Mindketten olyan pozícióban vannak, amely illik hozzájuk. Gulyás mindig pozitív személyiség volt, remekül tudja segíteni a vezetőedző munkáját. Ilicsen az első pillanattól kezdve láttam, hogy egyszer vezetőedző szeretne lenni, folyamatosan kérdezgetett, elkérte azokat a videós elemzéseket, amelyeken dolgoztunk. A Veszprém továbbra is arra törekszik, hogy rendkívül masszív hatos falat húzzon fel a kapuja elé, ugyanakkor világosan látszik, hogy a játékosok többet futnak, labdaszerzésből vagy kapott gól után is gyorsan végigviszik a támadást. Hozzánk hasonlóan szerintem még vannak nehézségei felállt fal ellen, de ez teljesen normális egy új szakmai stáb esetében, amely szeretné a saját elképzelését megvalósítani.

– Milyen érzésekkel tér vissza a Veszprém Arénába?
– A mai napig bánom, hogy a menesztésemet követően nem tudtam elbúcsúzni a szurkolóktól. Biztos vagyok benne, hogy még évek távlatából is örömmel fogadnak a csarnokban. Ezzel együtt a szerdai meccs nem Carlos Ortega, hanem a két csapat körül forog, amely a BL egyik legjobban várt rangadóját játssza. Kemény összecsapásra számítok, a Veszprém továbbra is nagyon veszélyes ellenfél hazai közönség előtt, a szurkolók bele tudják hajszolni a győzelembe. Telt ház lesz, magas szinten kell teljesítenünk, ha nyerni szeretnénk – márpedig egyértelműen ez a célunk.

FÉRFI KÉZILABDA BAJNOKOK LIGÁJA
CSOPORTKÖR, 3. FORDULÓ
B-CSOPORT
18.45:Telekom Veszprém–Barcelona (spanyol) (Tv:Sport1)– élőben az NSO-n!