Holnap is nap lesz – Malonyai Péter jegyzete

Furcsa a világunk mostanság. Enyhén szólva, gondolok itt a koronavírus folyamatos támadására. Nos, ezt véve alapul a magyar kézilabda-válogatott már a kezdés előtt győztesnek vallhatta magát az Európa-bajnokságon, hiszen Covid-fertőzött nélkül vághatott neki a tornának. Ha végigböngészik a kézilabda Eb híreit, tudhatják, hogy körültekintő előkészület kellett ahhoz is.

És győztes volt a csapat, sőt a magyar kézilabda egésze, mert olyan létesítményben vágtak neki a tornának a magyar férfiak, amely túlmutat a mostani budapesti (ünnep)napokon, a sportág népszerűségét nézve a jövőre is irányt mutat.

Hogy mi a teher és mi a lehetőség, arra nem a várt produkcióval válaszolt kezdetben a csapat, a 10. percben Hollandia vezetett 5–2-re. Halkult a húszezres tömeg, nem ezt várta a nép, de hát a néző nem dobhat gólt, nem védekezhet a játékosok helyett. Legfeljebb zúghatja, hogy „Mindent bele!” – ez megtörtént, ám jelzésértékű, hogy alig negyedóra után, már ötgólos hátrányban.

Első randevúkon előfordul, hogy a majdani szoros kapcsolatra áhítozó fél zavarban van, ám esetünkben a magyar kézilabda és a pazar csarnok nyitó találkozóján nem volt érthető a magabiztosság hiánya. A pszichológusok biztos megmagyarázzák majd, ám a nagy versenyeken nem az „Akarsz róla beszélni?” megközelítés mentén dőlnek el a helyezések.

Az ünnepélyes megnyitók nem feltétlenül a sport mentén maradnak maradandók, ám esetünkben a ceremónia alatt megjelent a kijelzőn a lehetőség, ravaszság, gyorsaság, ruganyosság, erő és győzelem sorozat, amelynek minden elemét (el)várta a nézősereg, hiszen ha megjelenik, jó esély van a győzelemre.

Hogy mi hiányzott ezek közül, ne tőlem várják a választ a kérdésre, talán a játékosok sem igazán tudják, mi hibádzott, de a hollandok tartását nem sikerült megtörni a későbbiekben sem. A tartásukról beszélek, mert ez jelentette a legnagyobb akadályt a magyar fiúknak, akik becsülendő ambícióval csak mentek és mentek előre, de nem tudták megtörni az ellenfelet. Ha gólt lőttek, lőttek a hollandok is, minálunk akkor is jött a kapkodás, amikor volt rá alkalom, hogy megfordítsák az állást.

Kikaptunk tehát az első meccsen egy olyan csapattól, amelyik a legtöbbet hozta ki magából, míg mi...

Mi azért ne keseredjünk el – mi mást mondhatnék. Szomorúan nehéz optimistának lenni. De a bizalom él – és holnap is nap lesz.

Meglátjuk, milyen.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!