Az 53 éves Kökény Beatrix még 1981-ben kezdett kézilabdázni az Építőkben, majd öt évvel később már bemutatkozhatott a felnőttcsapatban, de a rendszerváltozás után a klub tönkrement, s ekkor döntött úgy, hogy a szomszédba, a Ferencvárosi TC-hez szerződik.
Az Európa-bajnok, olimpiai és világbajnoki ezüstérmes kézilabdázónak volt lehetősége a Spartacushoz vagy Debrecenbe igazolni, de végül Németh András megkeresése után a zöld-fehérek mellett döntött.
„Már nem voltam olyan fiatal, 23 éves voltam, anyukám pedig már 18 éves koromtól rám bízta ezeket a döntéseket. Egyedül döntöttem, nem nagyon kértem senkitől segítséget, magam döntöttem el, hogy ez egy jó döntés lehet, és utólagosan azt mondom, hogy a lehető legjobb döntés, amit életemben hoztam a kézilabdával kapcsolatban” – húzta alá Kökény Beatrix, aki legnagyobb válogatottbeli élményének az 1995-ös budapesti világbajnoki szereplést tartja, amelyen ezüstérmes lett, míg a 2000-es sydney-i olimpia után még az is kérdés volt, ott lesz-e a budapesti Európa-bajnokságon, végül ott volt, és csapatkapitányként emelhette magasba a trófeát, amely után lemondta a válogatottságot.
Kökény Beatrix a Hazafutás című műsorban beszélt továbbá arról is, hogy miért lett a Republic Szállj el kismadár című slágere a magyar csapat bevonulózenéje, a Ferencvárosban töltött időszakáról, arról, hogy miért mondta le a válogatottságot a 90-es évek közepén, a sydney-i olimpiai döntőről, de férjéről, a kétszeres olimpiai ezüstérmes, világbajnok párbajtőrözőről, Imre Gézáról, illetve a magyar női kézilabda-válogatott jövőjéről is.