Bravúr a javából! – Thury Gábor jegyzete

Ott folytatom, ahol egy héttel ezelőtt abbahagytam. Férfi kézilabda-válogatottunk szövetségi kapitánya, Chema Rodríguez nyilatkozata szerint úgy igyekezett összekovácsolni az együttest, hogy a pályán ne csupán a szakmai tudás látsszon, hanem az is, hogy válogatottunk igazi közösséget alkot. Az ember szeretne ebben hinni, ám mindig a gyakorlatban dől el, mennyit sikerül az elmondottakból a pályára vinni.

A mieink eddig szóról szóra megvalósították a kapitány elképzeléseit. Izland 30–28-as legyőzésével nemcsak visszavágtunk a 2022-es Európa-bajnokságon az MVM Dome-ban elszenvedett egygólos vereségért, hanem ez a siker már-már a 2012-es londoni olimpia páratlan izgalmakkal fűtött Izland elleni csatáját idézte, amelyben kétszeri hosszabbítás után 34–33-ra győztünk, s ezzel a négy közé jutottunk.

Pedig nem úgy nézett ki, hogy Kristianstadban nyerünk. Félidőben 17–12 volt az állás oda, mi több, az izlandiak hat góllal is vezettek. Ilyen állásnál nem egy alkalommal leül a meccs, jobb esetben egy-két gólos tisztes vereség lesz a vége, s mi ismét csak elmormoljuk magunkban, hogy lám, képtelenek vagyunk egy fontos meccset megnyerni, amikor hátrányba kerülünk. Tipikus magyar betegség – tesszük hozzá.

Most nem így történt. Az utolsó negyedórában együttesünk parádés játékkal fordított. A játékosok a Dél-Korea elleni győzelem után még panaszkodtak, mennyire rossz üres lelátók előtt kézilabdázni, nos, a második csoportmérkőzésen megkapták: a 4700 néző közül négyezren Izlandnak szurkoltak... A sikerhez persze kellett, hogy a villámgyors kézilabdát játszó izlandiak talán a maguk diktálta iramtól elfáradva ki-kihagytak, s válogatottunk a szinte hézag nélküli védekezés – nem vitás, ez a győzelem legfontosabb összetevője – mellett parádés gólokat lőtt.

A 30–28-as győzelem utáni eksztatikus összekapaszkodást követően Szita Zoltán nyilatkozott az M4 Sportnak komoly ábrázattal, mosoly nélkül, mögötte az interjúra váró Bodó Richárd állt, szintén komoran. Majd egy pillanatra felbukkant Nagy László – aki az öltözőben ott van a csapattal –, átölelte Bodót, barátságosan megstuccolta Szitát, erre mindkét játékosunk elnevette magát.

A továbbjutás már megvan, ma a portugálok következnek, elég, ha legyőzzük őket akár csak egy góllal, mint a tavalyi Eb-n. Karnyújtásnyira a csoportelsőség, nem mindegy, hogy kettő vagy négy pontot viszünk a négycsoportos középdöntőbe, ahol Svédország, Brazília és a Zöld-foki-szigetek a várható ellenfelek. Az olimpiai kvalifikációs tornarészvételhez a legjobb nyolc közé kell jutni.
Ki sem merem mondani...

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!