Női kézi: Győri-Lukács Viktória több okból is maradni szeretett volna Győrben

– Sokat kellett gondolkodnia vagy könnyen hozta meg a döntést, mielőtt aláírta az új szerződését?
– Több okból is maradni szerettem volna Győrben – válaszolta lapunknak a 27 éves Győri-Lukács Viktória, aki 2020 óta az ETO fontos láncszeme. – Az ETO nagyszerű csapat, lenyűgöz a profizmusa, és csodálatos élményekkel gazdagodtam az elmúlt évek során, ilyet nagyon kevés helyen lehet tapasztalni. A másik fontos szempont az volt, hogy férjem a Tatabánya játékosa, ennél közelebb az élvonalban nem kézilabdázhat hozzám, és ez rengeteg pozitívummal jár.

– Manapság nem divat a sportolók körében hosszú szerződéseket kötni, ön viszont 2026-ig írt alá. Miért vállalta a további hároméves hosszabbítást?
– Nekem a stabilitás volt a legfontosabb. Szerintem könnyebb úgy jó teljesítményt nyújtani, ha tudja, érzi az ember, hogy számítanak rá hosszabb távon is. Fontos a nyugalom, és nálam az is szempont volt, hogy 2026-ban leszek harmincéves, akkor majd meglátjuk, hogyan tovább.

– A jövő évi keret is körvonalazódik, az is kiderült már, ki lesz a kispadon Ambros Martín utódja. Volt szerepe a döntésében annak, hogy az ETO vélhetően nem gyengül, hanem tartja a jelenlegi színvonalat?
– Az öltözőben mindannyian nagyon kíváncsiak voltunk, ki lesz nyártól az új edző, s nagyon várom a közös munkát Ulrik Kirkelyvel. Eddig egy skandináv edzőm volt, a válogatottnál Kim Rasmussen. Természetesen izgatott vagyok, milyen lesz északi edzővel dolgozni, persze az sem mindegy, milyen játékosokkal erősítjük meg a keretünket a nyártól.

– Addig azonban hátravan még fél év, és fontos feladatok várnak az ETO-ra. Decemberben hullámvölgybe kerültek, de úgy tűnik, kilábaltak belőle, és felfelé ívelő pályára álltak. Ön is így érzi?
– Igen, én is úgy veszem észre, hogy kezdünk kijönni a gödörből, mérkőzésről mérkőzésre fejlődünk, egyre jobb formába kerülünk. Bízom benne, hogy ez a tendencia folytatódik, mert ennél is több van bennünk.

– Hogyan sikerült továbblendülniük a holtponton? Más módszerekkel edzettek, vagy csak elég volt az ünnepek alatti hosszabb szünet?
– Az utóbbi biztosan sokat jelentett, a két ünnep között kevés magyar csapat kapott annyi szabadnapot, mint mi. De ennél is fontosabb, hogy visszatértek a sérültjeink, többek között Line Haugsted is bemutatkozhatott Győrben, és szinte teljes csapattal vívhattuk meg a legutóbbi mérkőzéseinket.

– Szombaton fontos és nehéz mérkőzés következik a Bajnokok Ligájában Metzben. Jól érzem, hogy jó hangulatban futnak neki a rangadónak?
– Igen, kiváló hangulatban telnek az edzések, van időnk készülni a franciák ellen, a héten ráadásul nem volt bajnoki mérkőzésünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez nagyon fontos mérkőzés, a Metz jelenleg listavezetőként egy ponttal előttünk áll a tabellán. Az ősszel Győrben sikerült nyerniük a franciáknak, úgyhogy hajt minket a visszavágás vágya. Szeretnénk biztossá tenni a csoport első vagy második helyét, ehhez pedig kell a Metz elleni győzelem. Úgy érzem, senki sem stresszel, és nem nyom minket agyon a teher.

– Ki lehet jelenteni, nagyon jól ismerik a Metzet, illetve az általa megtestesített francia kézilabdás stílust…
– Tényleg sokszor játszottunk egymás ellen, a szisztémája majdnem teljesen megegyezik a francia válogatottéval. Kitűnő csapat, nem számítunk könnyű mérkőzésre.

– Beszéljünk egy kérdés erejéig a magyar bajnokságról is. A sorsuk újra a saját kezükben van, hiszen a DVSC pontot szerzett a Ferencváros otthonában. A hazai küzdelmek második fele előtt ez motivációt jelent?
– Együtt néztük a csapattal az FTC DVSC elleni összecsapásának utolsó néhány percét, és persze nem voltunk szomorúak, hogy döntetlenre végzett a két együttes. Úgy gondolom, a Debrecennek már kijárt ez a pontszerzés, karácsony után ellenünk is nagyszerűen játszott, persze örülök, hogy mi nyerni tudtunk az otthonában. Kisebb kő esett le a szívünkről, innentől csak rajtunk múlik, hogy az évad végén megszerezzük a bajnoki aranyérmet.