Női kézi: újrateremtené az ETO a verhetetlenségi mítoszt

– Országos szinten kevesen ismerték, amikor tavaly a Győri ETO Kft. ügyvezetője lett, azonban nem kezdőként csöppent a sportágba.
– Igen, még most is ügyvezetője vagyok annak a gazdasági társaságnak, amely a férfi másodosztályban versenyezteti az Agrofeed ETO-Uni Győr együttesét – válaszolta Endrődi Péter, az ötszörös Bajnokok Ligája-győztes klub tavaly tavasszal kinevezett ügyvezetője. – Általános iskolásként az ETO-ban játszottam, a kézilabda volt a mindenem a tanulás mellett. A börtön szomszédságában volt egy betonpálya, azon edzettünk mindennap, kicsit más körülmények között, mint most… Aztán a pannonhalmi bencés gimnáziumban szerettem volna tanulni, s amikor felvettek, édesapámmal kisétáltunk az iskolába, és bekopogtunk a tanáriba. Hirka Antal atya nyitott ajtót, és rögtön megkérdeztem, hogy tudnék bejárni Győrbe edzésre – a válasz rövid volt: másik iskolába kellene menni. Hetekbe került, míg eldöntöttem, mit szeretnék, végül Pannonhalmát választottam, és utólag visszagondolva helyesen, mert a családi neveltetésen kívül abból élek most is, amit ott kaptam. Nyolc évre átnyergeltem a kosárlabdára, az NB I B-ig jutottam, és a sokadik bokasérülés miatt hagytam abba.

– Miként lett sportvezető?
– Néhány éve még a győri médiacentrum vezetőjeként kisbusszal utaztam egy rendezvényre, mellettem ült Hoffmann László, aki elkezdett győzködni, hogy élesszük újra a férfikézilabdát a városban. Az egyetemi csapat SZESE néven akkor jutott fel az élvonalba. Hihetetlenül izgalmasnak tűnt a feladat, öten-hatan belevágtunk, és egy évig az NB I-ben szerepeltünk. Utólag visszagondolva nem voltak meg a financiális alapok, becsülettel végigküzdöttük az idényt, de kiestünk. Azóta Auer Károly barátommal karöltve életben tartom a férfikézilabdát. A következő évadtól már más fogja ellátni az ügyvezetői feladatokat, mert nem tudok annyit foglalkozni a klubbal, mint korábban, de most feljutó helyen állunk, és remélem, sikerül a nagy álom, és újra NB I-es lesz a csapat.

– Városházi feladatai is vannak, többek között Dézsi Csaba András polgármester kabinetfőnöke. Volt opciója tavaly, hogy elvállalja-e az ügyvezetői feladatot a világ legnevesebb női kézilabdaklubjának élén?
– Én ezért a posztért egyetlen lépést sem tettem. Elég régóta elnökségi tag voltam, talán egyetlen ülésről sem hiányoztam, mert amit csinálok, abba igyekszem mindig száz százalékot beletenni. A felkérésre nem akartam nemet mondani, mert a Győri Audi ETO-t működtető gazdasági társaság ügyvezetői feladata akkora kiváltság, és olyannyira jelentős szerepet játszik az életemben, mint, mondjuk, a pannonhalmi gimnáziumi éveim.

„TRIUMVIRÁTUS” A DÖNTÉSEK MÖGÖTT

– Fajsúlyát tekintve ez azért más feladat, mint a férfiaknál betöltött pozíciója.
– Nyilván, mert ez világszínvonalú csapat. Nemcsak a játékosok vagy az edzők képviselik ezt a minőséget, hanem a teljes stáb, az erőnléti trénerek, az orvosok, a fizioterapeuták vagy éppen az irodai dolgozók. Kialakult egy gárda, a tagjainak ez az élete, mindenki az ETO-családhoz tartozik. Már csak ezért sem gondolkodtam egyetlen percet sem, hogy elvállaljam-e a feladatot.

– A reflektorfény sokkal erősebben vetül a döntéseikre, konkrétan az ön döntéseire. Nem tartott a nyomástól, a hatalmas felelősségtől?
– Ez az elődöknél is így volt, és valószínűleg az utódoknál sem lesz másként. Rengeteget beszélgetek ügyvezető társammal, Vanyus Attilával, akinek a józanságára, tapasztalatára, meglátásaira mindig lehet számítani, illetve Görbicz Anitával, akit nem kell bemutatni, nem kell megmagyarázni, miért számítok a véleményére. A felnőttcsapatot érintő végső döntésekért természetesen én vállalom a felelősséget.

– Amikor tavaly beült az ügyvezetői székbe, mit tapasztalt, mennyit kellett változtatni az addigi szokásokon, rendszeren?
– Hirtelen változtatásokra nem volt szükség, hiszen sikeres klubról van szó. Ne felejtsük, gazdasági társasággá kellett alakulnunk, ami önmagában óriási változást jelentett, mert az összes szerződést újra kellett kötnünk a játékosokkal, stábtagokkal, munkavállalókkal és a szponzorokkal is. Az összes támogatónkat végiglátogattam, a kicsiket és a nagyokat egyaránt, az én értelmezésemben nincs különbség közöttük. Talán most tudom azt mondani, hogy januárra átláttuk és egy kicsit át is alakítottuk ezt a rendszert, kialakult egy olyan üzleti vagy céges modell, amelyben mindenkit a helyére tettünk. Hatalmas csapatunk van, a felnőttegyüttes mellett ott vannak az akadémiai dolgozók, kollégiumi nevelők, összességében csaknem száz ember dolgozik nálunk, ami már középvállalati méret. Ezt szépen felépítettük, és lehet, hogy a klub történetében először le is rajzoltuk, kialakult a cégstruktúránk. Kardinális személyi változás nem történt, olyan kiváló szakemberek dolgoztak és dolgoznak itt, akik nyugodtan folytathatják a munkájukat.

– A tavalyi változások vagy éppen a külső körülmények okoztak pénzügyi nehézséget?
– Nehezebb valamivel az életünk, az egyesülettől különvált a gazdasági társaság, és a pénzügyi modellt utóbbira kellett szabni. Az elődökéhez hasonlóan minden tevékenységünk tiszta, jogszerű és átlátható. A gazdasági alapok nem változtak, ehhez hozzájárult, hogy minden szponzorunk megmaradt. Sokan azt jósolták tavaly, hogy a támogatóink elhagynak minket, és én elkövettem azt a hibát, hogy online felületeken hozzászólásokat olvastam – na, ezt most már nagyon ritkán teszem. Szerencsére szponzoraink inkább növelték támogatásaik mértékét, legfőbb támogatóinkkal, az Audival és Győr Megyei Jogú Várossal hosszú távúak a szerződések. Most kezdjük majd tárgyalni az évek múlva lejáró audis szerződést.

– Milyen kilátásokkal?
– Egyetlen olyan jelzést sem kaptam, amely arra utalna, hogy bármi probléma lenne a jövőbeni együttműködésünkkel. Egyéb feladataim miatt is napi kapcsolatban vagyok a vállalat vezetőivel, de egyetlen szó sem esik arról, hogy az Audi ki akarna innen vonulni. Nyilván a gazdasági recesszió érinthet úgy vállalatokat, hogy esetleg valamit újra kell gondolni, de mi ebből semmit sem érzünk, és az Audi ugyanolyan kiváló partnerünk, mint a többi szponzor, mindent időben teljesít. Ez nagy megnyugvás. Azt is látni kell, hogy a profi kézilabdázás – akár női, akár férfivonalon – egyre drágább. Biztos, hogy újabb szponzorokat kell magunk mellé állítani, hogy a stabilitás megmaradjon.

– A városházán ellátott feladatai, az ott betöltött posztjai segítenek a kapcsolatépítésben, a lehetséges új támogatók megtalálásában?
– Nem keverem az ottani feladatokkal járó tevékenységet, de Endrődi Péter továbbra is ember. Nem tudok kettészakadni, és minden olyan feladatban, amelyet elvállaltam, megpróbálok megfelelni. Ezzel együtt nem rossz ez a „kombó”, ha lehet így mondani. Azt is olvastam korábban, hogy a politika belépett a kézilabdába, és elromlik minden, de nem tudom, mennyivel hangsúlyosabb nálunk a politika, mint bárhol máshol. A tárgyalásaim során könnyen csatolok át egyik feladatomról a másikra és vissza, és valóban: vannak olyan tárgyalásaim, amelyeknek egyik része a kézilabdához kapcsolódik, a másik, mondjuk, városfejlesztési témához.

KIRKELY ÁLMA AZ ETO VOLT

– Említette, hogy a szakmai döntések előtt Vanyus Attilával és Görbicz Anitával egyeztet. Miként működik az együttműködésük a gyakorlatban?
– Szerencsére az ETO-ban játszani még mindig óriási rangot jelent. Nagy az érdeklődés a csapat iránt, a menedzseri társadalom legtöbb tagjával már megismerkedtem, keresnek minket a tagjai. Másrészt edzőváltás előtt állunk, a nyáron érkező Ulrik Kirkelyvel pedig lehet hosszú távú stratégiában, akár évekre előre gondolkodni. Igyekszem minden héten beszélni a dán trénerrel, persze nem erről az idényről – ő az Odense edzője, nekünk pedig a célunk, hogy Ambros Martínnal BL-t, bajnokságot és Magyar Kupát nyerjünk. Ugyanakkor a jövőt az új szakemberrel kell terveznem, vele már 2024-es, 2025-ös, sőt 2026-os igazolásokról is tárgyalunk. Úgy gondolom, merni kell előre gondolkodni, és úgy látom, ezt a megkeresett játékosok is jó néven veszik. Szeretnék két, sőt három évre is előre tervezni, mert lehet, hogy a jelenlegi garnitúra tagjai, a topjátékosaink akkor már másik szinten szeretnének játszani. A jövő sztárjait viszont ide kell hozni és szépen lassan beépíteni. Visszatérve a kérdésre: minden témát megbeszélünk a társaimmal, de akadnak olyan helyzetek, amikor önfejű vagyok. Vannak megérzéseim, ezekről igyekszem meggyőzni Vanyus Attilát és Görbicz Anitát, hogy higgyék el, jó lesz az úgy. Ilyen volt például a brazil Bruna de Paula megszerzése, akit már a Bajnokok Ligája tavalyi négyes döntőjében kinéztem, és elképzeltem zöld-fehér mezben, mert azt gondolom, új színt hoz a győri játékba. Óriási lehetőséget látok benne.

– Ha már Ulrik Kirkelyről szó esett, elmondaná, mi döntött mellette? A hírek szerint több név is volt a kalapban.
– Három szakemberrel tárgyaltunk komolyabban, mindegyikőjüket többször hallgattuk meg. Mindhárom jelölt szakmailag kifogástalan választás lett volna, korábbi eredményei alapján bármelyikük érdemes lenne rá, hogy elfoglalja a győri kispadot. Ulrik az emberi oldalával győzött meg minket, azt mondta nekünk, két álma van. Az egyik, hogy Bajnokok Ligáját nyerjen, a másik, hogy az ETO vezetőedzője legyen. Az alapján, ahogy hozzánk állt, amilyen felkészülten érkezett a beszélgetéseinkre, úgy gondoltuk, ő a megoldás. Nyilván más szemlélettel dolgozik majd, mint Ambros Martín, aki a spanyol iskolát képviseli – Kirkely az északi mentalitást hozza el Győrbe. Érdekes az élet… Most az Odensével vezeti a dán bajnokságot, és a papírforma szerint a Bajnokok Ligájában éppen az ő csapatával küzdhetünk meg a legjobb négy közé jutásért. Megegyezésünk óta viszont a csapat jövőjét érintő minden döntést egyeztetünk vele.

– Mennyire kész az ETO jövő idénybeli kerete?
– Szerintem kész van, illetve egy kérdőjel azért akad. Silje Solberg babát vár, a helyette beugró Amandine Leynaud csak a nyárig vállalta a szereplést, és most gondolkodunk, hogy két vagy három kapussal vágjunk-e neki a következő évadnak. Van fiatal kapustehetségünk, aki már lehetőséget kapott, de kicsit még morfondírozunk a kérdésen.

ÉRZIK A CSAPATBAN AZ ERŐT

– Említette, hogy ebben az idényben továbbra is minden esélyük van, hogy mindhárom sorozatban, ahol elindultak, nyerjenek is. Ugyanakkor az évadban több olyan mélypont is volt, amelyek korábban nem jellemezték az ETO-t. Hogyan lehetett kilábalni a rossz periódusokból?
– Minden mélypontnak volt oka. A legrosszabb pillanatban sújtottak minket sérülések, kiváltak kismamáink, szinte mindig voltak hiányzóink. Azokban a kritikus pillanatokban, amikor szokatlan vereségeket szenvedtünk, Ambros Martínnak hat-hét fős rotációt kellett alkalmaznia, ami a mai modern kézilabdában kivitelezhetetlen. A Metz elleni hazai vereség előtti edzésen Stine Oftedalnak eltört az orra, egy éjszaka alatt viszont nem lehet ilyen kaliberű játékost pótolni. Például hiába Estelle Nze Minko a világ egyik legjobb játékosa, nem tudtuk megoldani ilyen hirtelen norvég irányítónk kiesését. A vereséget nem illik megmagyarázni, a mélypontjaink a pályán látszottak, ugyanakkor mindennap érezzük a csapatban az erőt, amelynek segítségével túl tudunk lépni a nehézségeken. Ambrosszal hasonló a véleményünk, az érmeket nem ősszel vagy télen, az évad végén osztják. Kari Brattset például már labdás edzéseket végez, nem tudom még, mikor térhet vissza, de ha valaki játszani akar végre, az biztosan ő. Ha az idény végéig nem jön közbe újabb sérülés, napról napra csak erősebbek leszünk. Ami nekem nagyon fontos, hogy csapatként vagyunk erősek, az utolsó BL-csoportmeccsen is így nyertünk az Esbjerg ellen, nem egyéni villanások döntöttek.

– A vereségek kapcsán objektív okokat sorolt. Egyszer sem ingott meg az Ambros Martínba vetett bizalom?
– Iszonyatos volt átélni ezeket a mérkőzéseket, a legfrissebb élmény a Metz elleni idegenbeli csata, amikor mi támadtunk a végén a győzelemért, mégis kikaptunk. Néhány éjszakát nem aludtam, és biztosan kényelmesebb lett volna elsőként továbbjutni a csoportból, ahogy korábban megszoktuk, csak éppen nincs ilyen már… A következő héten elmentünk egy csapatépítő programra, a szakmai stábnak nyilván megvannak a technikái, hogy miként állítsák talpra ilyen helyzetben a csapatot, és a kudarcélményből sikerült pozitív energiát kovácsolni.

MESTERHÁRMASRA KÉSZÜLNEK

– Mennyire találja furcsának a kézilabdában bevett gyakorlatot, amely szerint egy játékos vagy edző klubváltását fél, egy vagy akár másfél évvel korábban kommunikálják az érintettek?
– Ebben a tökéletes profizmust látom. Azoknál a játékosainknál is ezt tapasztalom, akik a nyártól már máshol fognak szerepelni, mint ahogy a hozzánk érkezők is ilyenek – ezt mindenki tiszteletben tartja. A szurkolói pletykáknak biztosan ad táptalajt, de a mi drukkereink esetében sosem tapasztaltam, hogy rossz következtetéseket vonnának le. Jónak tartom ezt a kézilabdás gyakorlatot, ha a terveim valóra válnak, lehet, hogy még idén bejelentünk olyat, aki csak 2025-ben csatlakozik hozzánk.

– A rövid távú terv ezek szerint az, hogy mesterhármast érjen el az ETO az idény végén?
– Minden évben ez a cél.

– Mit gondol, a klub újra tudja teremteni a verhetetlenség mítoszát, amely körüllengte az elmúlt majd egy évtizedben?
– Akármilyen csapat érkezik az Audi Arénába, mindenáron le akar győzni bennünket, mert az a nagy hír, ha sikerül neki. Ha léteznek jókor elszenvedett vereségek, nekünk kellő időben jöttek a kapott pofonok. A játékosaink csak erősebbek lettek, és bízom benne, ha az évad végén elérjük céljainkat, újrateremthető a verhetetlenségi mítosz is, mert nyilván mindenki a bajnokot akarja legyőzni.

A GYŐRI ETO EDDIG BEJELENTETT
2023–2024-ES KERETE
Kapusok:  Silje Solberg (norvég), Sandra Toft (dán)
Jobbszélsők:   Faluvégi Dorottya, Győri-Lukács Viktória, Emilie Hovden (norvég)
 Jobbátlövők:    Ana Gros (szlovén), Rju Un Hi (dél-koreai)
 Irányítók:   Estelle Nze Minko (francia), Stine Oftedal (norvég)
Beállók:    Linn Blohm (svéd), Kari Brattset (norvég), Yvette Broch (holland)
Balátlövők:   Bruna de Paula (brazil), Jelena Deszpotovics (montenegrói), Line Haugsted (dán).      Balszélsők:   Fodor Csenge, Schatzl Nadine
 Edző:  Ulrik Kirkely (dán)