Női kézi: a Vác visszavonuló szélsője nem akart megélhetési sportolóvá válni

„Nagyjából egy éve eljutottam egy pontra, amikor azt éreztem, hogy a kézilabda engem már nem elégít ki, nem tesz boldoggá – magyarázta döntése hátterét Diószegi Nikolett. – Jobban szeretnék egy olyan dologból élni, ahol az agyamat kell használnom és kreatívnak kell lennem. Adtam magamnak egy évet, de ez idő alatt semmi nem változott, ezért úgy döntöttem, hogy ennek vége kell, hogy legyen. Ha valaki az élet bármely területén nem találja a boldogságát, merni kell változtatni.”

A kézilabdázást nyolcévesen elkezdő, a profi sporttal tíz élvonalbeli idény után felhagyó Diószegi elmondta, hogy maximalista természetéből adódóan túl sok nyomást helyezett magára, és számos játékossal való beszélgetés után arra jutott, hogy a meccsterheléssel járó pszichológiai nyomás és stressz nem neki való.

Diószegit párja a kezdetektől fogva támogatta elhatározásában, míg szülei, csapattársai és a Vác vezetősége megpróbálta meggyőzni arról, hogy folytassa pályafutását – mostanra azonban ők is elfogadták a döntését. Ez nem mondható el a szurkolókról, akik közül sokak szerint nem normális dolog ilyen fiatalon felhagyni a profi sporttal.

„Ők nem járnak az én cipőmben, nem tudják, hogy ez az egész egyébként milyen áldozatokkal és lemondással jár, hogy mennyi családi ebédről, szülinapról és a hozzá legközelebb álló emberek esküvőjéről marad le az ember. Úgy érzem, hogy mások haladnak előre, élik az életüket, miközben én meg így egy helyben toporgok” – mondta a 26 éves jobbszélső.

Diószegi Nikolett zárásként elmondta, hogy a logisztika területén helyezkedne el a civil életben, valamint gyerekeket is szívesen edzene, de egyelőre nincs egyszerű dolga, mivel a profi sportolói léttel ellentétben civilben nem tud hónapokra előre tervezni.