Pásztor István: A játékosok jövőjét változtathatja meg az Európa-liga

– Melyik szó fejezi ki a legjobban, amit a keddi Európa-liga-nyolcaddöntő visszavágója után érzett?
– Valóság – vágta rá azonnal Pásztor István, a Ferencváros vezetőedzője, aki csapatával kedden 43–29-re alulmaradt a Montpellier-vel szemben, és 79–59-es összesítéssel a francia listavezető jutott be a legjobb nyolc közé.

– Hogyhogy?
– Egyértelműen megmutatkozott a különbség egy Bajnokok Ligája-topegyüttes és az Európa-liga csoportkörének középszintje alatt lévő csapat között. A franciákat még úgy is a legjobbak között kell emlegetni, hogy éppen nem a legrangosabb kupasorozatban indulnak.

– Mit mondott a játékosainak az öltözőben a mérkőzés után?
– Arról beszélgettünk, hogyan lehetett volna egy kicsit szorosabbá tenni az összecsapást, illetve melyek azok az elemek, amelyekben javulnunk kell. A támadó- és védőjátékunk csiszolása mellett szóba kerültek olyan tényezők is, amelyek nem a taktikára vonatkoznak, hanem a játékosok egyéni kvalitásaira.

– Az utolsó két találkozó ellenére jó érzéssel gondol vissza a nemzetközi megméretésre?
– Természetesen. Nagyon szép sikert értünk el azzal, hogy bejutottunk a csoportkörbe, majd néhány hónappal később onnan tovább a nyolcaddöntőbe, igaz, a nehezebb utat választottuk. Olyan meccseket nem nyertünk meg, amelyeket meg kellett volna, de bravúrral győztünk akkor, amikor nem volt benne a pakliban a siker. Külön örülök, hogy a főtáblán kilenc pontot szereztünk, éppen annyit, amennyit a csoportkör előtt elvártam a játékosaimtól. Látszik, van még bennük tartalék, és ugyan vannak hibáink, de amennyire lehet, stabilizálni kell a csapatot, amiben pedig jók vagyunk, minél magasabb szintre kell emelnünk.

– Mennyi időre szokott előre tervezni?
– A keretépítést illetően általában egy évre, de ha valamilyen taktikai változtatást szeretnék véghez vinni, akkor néhány hónap ez az idő. Amikor konkrét mérkőzésre készülünk fel, legfeljebb egy hétre látok előre. Miért kérdezi?

– Szeptember elején, a Nagybánya elleni Európa-liga-selejtező visszavágója után gondolt arra, hogy egészen a legjobb tizenhat közé jut a csapatával?
– Dehogy! Még a második selejtezőkör előtti sorsolásnál is ott volt a lehetőségek között, hogy nagyon erős ellenfelet kapunk, és bizony így is lett, hiszen a Steaua Bucuresti-tel nagy csatát vívtunk mindkét találkozón. A csoportkörbe jutás teljesen felborította a késő őszi-téli programunkat, hiszen tulajdonképpen kétszer annyit kellett játszanunk, ráadásul mindegyik tétmérkőzés volt.

– Melyik összecsapás hagyta a legmélyebb nyomot önben?
– Az itthoni, Steaua elleni győzelem nagy katarzis volt, amely a férfi kézilabdaszakág történetében kuriózum volt, hiszen úgy telt meg a csarnok szurkolókkal, hogy a pályán nem a Veszprém vagy a Szeged lépett pályára. Az Ystad elleni siker is szép emlék, mert ez volt a csapat első diadala a nemzetközi porondon.

– Mennyire bírták a játékosok a dupla sorozatterhelést?
– Vegyesek az érzéseim. A minőséget tekintve az ősszel teljesítettünk a legrosszabbul, ezt néhány bajnoki és csoportmeccs is megsínylette. Ezzel szemben ennek az évnek már más felfogásban vágtunk neki, változtattunk a pihenés és a terhelés arányán, aminek meg is lett az eredménye. A játékosoknak és a szakmai stáb minden egyes tagjának megváltozott a motivációja, ez február végétől sokat lendített a csapaton. Így most nyitva áll a kapu előttünk, hogy a bajnokságban is sikeres idényt zárhassunk.

– Köztudomású, hogy a Ferencvárosban szinte csak magyarok játszanak, köztük rengeteg fiatal, akik a jövő magyar válogatottjának alapját képezhetik. Mit jelenthet nekik a nemzetközi kupaszereplés?
– Egyértelműen a fejlődésüket szolgálja, és a jövőjük szempontjából sem mindegy, hiszen felfigyelnek rájuk külföldi csapatok. Viszont nemcsak a fiatalokról, hanem a rutinos, „befutott” társaikról is érdemes beszélni, mert az Európa-liga csoportmérkőzéseit a nagyobb klubok képviselői is figyelemmel követik. Vannak információim, hogy több játékosom iránt érdeklődnek.

– Ez az első idénye edzőként. Évekkel később szívesen emlékszik majd vissza erre az évadra?
– A jövő eldönti… Egyelőre nincs vége az idénynek, hosszú hetek vannak még hátra, fontos teendők várnak még ránk a bajnokságban. Ha stabilitást tudunk teremteni a csapatban, és az El-ben tapasztaltakat átültetjük az NB I-be, eredményes évadot zárhatunk. Remélem, az elmúlt hónapokat minden játékos a helyén kezeli, és a hátralévő találkozókra úgy koncentrál, mintha az El-ben lépnénk pályára.