Kézilabda: Szégyelljük magunkat, de mennünk kell tovább – Kárpáti

– Mi történt az OTP Bank-Pick Szegeddel az elmúlt két hétben – az Aalborg meggyőző játékkal való legyőzése után –, hogyan jellemezné ezt az időszakot?
– Az Aalborg elleni fantasztikus győzelem után semmi különös nem történt nálunk, hiszen volt két jó bajnoki meccsünk, az előző idényben bronzérmes Tatabányát magabiztosan, míg a Balatonfüredet is meggyőző különbséggel tudtuk legyőzni. Igazából az elmúlt öt napban történt valami, amire senki nem számított, de megmondom őszintén, valójában nem voltak előjelei annak, hogy ilyen gyengére sikerül a Kolstad elleni mérkőzés...

– Mit érzett a stábban és a csapatban, vélt némi motivációs problémát felfedezni?
– Nem gondolom, hogy motivációs probléma lenne, az elmúlt időszakban nyújtott jó játék túlságosan megnyugtatta a csapatot, illetve a szakvezetést is. Úgy gondoltuk, hogy kellő magabiztossággal léphetünk pályára a Kolstad ellen is, a norvégok tulajdonképpen „ránk rúgták az ajtót”, olyan tempót diktáltak. Bár készültünk rá, sokat elemeztük őket, olyan tempót diktáltak támadásban, amivel elbizonytalanítottak minket, különösen a védekezésünket, utána teljes káosz alakult ki a pályán.

– Óriási, már-már behozhatatlan előnyre tettek szert a hazaiak a mérkőzés elején Trondheimben. Nemcsak a védekezés nem volt rendben – a rengeteg eladott labda mellett –, hanem támadásban sem úgy jött a gólok, mint ahogy azt elképzeltük...
– Igen, sokkal tompábbak voltunk, mint amit a megelőző meccseken megszoktunk. Ahogy elbizonytalanodtunk, kicsit meg is adtuk magunkat, ami a korábbi mérkőzéseinken nem volt ránk jellemző. Próbálkoztunk nyitott és zárt védekezéssel is, támadásban hét-hattal, hat a hat elleni játékkal, különböző játékelemekkel. Amikor ziccerig eljutottunk, akkor a hazaiak kapusa tulajdonképpen kivédte a szemünket. Ha azt mondjuk, hogy az Aalborg ellen minden összejött, akkor ezen a napon semmi nem működött. Az elmúlt két BL-csoportmeccsen két nagyon ellentétes arcát láttuk a Szegednek.

– Nevezhetjük edzői pályafutása legnehezebb szituációjának, amikor 13 gólos hátrány tudatában kellett beszélnie a játékosaival a szünetben?
– Ha a játékminőséget nézzük, akkor ez mindenképpen nagyon nehéz szituáció volt az edzői karrieremben. Az öltözőben próbáltam őket megnyugtatni, mert azt éreztem, hogy teljesen elvesztettük a fonalat és nem gondoltam hasznosnak, hogy ész nélkül ordibáljak velük. A szünetben elhatároztuk, hogy a második félidőt azért húzzuk be, semmiképpen ne adjuk meg magunkat. Mivel a második játékrész döntetlen lett, így hellyel-közzel sikerült ezt a részcélt megvalósítani, noha a hazai csapat már egy kicsit visszavett a tempóból. Nyilván fel kell vállalnunk, hogy ezek is mi vagyunk. A következő napokban kielemezzük a hibákat, különösen arra szeretnénk rájönni, hogy valójában mi történhetett az első húsz percben. Fel voltunk rá készülve, hogy már az elejétől kezdve lassítanunk kell a játékot és észnél kell lennünk a visszafutásnál, ami sajnos nem úgy jött össze, ahogy terveztük. Nem éljük meg tragédiaként a csütörtök esti összecsapást, hiszen mind a sikereket, mind pedig a kudarcokat a helyén kell tudni kezelni. Természetesen nagyon fájt nekünk is, a szurkolóinkhoz hasonlóan, akik szép számmal utaztak el Norvégiába. Szégyelljük magunkat, de mennünk kell tovább.

– A mérkőzés végén hogyan viselték azt, ami a pályán történt, mik hangoztak el az Ön szájából az öltözőben?
– Igyekeztünk sportemberhez méltóan és méltóságteljesen viselni a vereséget az öltözőben. Leginkább arra hívtam fel a figyelmet a játékosok felé, hogy amit három hónap alatt közösen felépítettünk, azt remélem, hogy egy rosszul sikerült mérkőzésen nem romboltuk le.

– Mit csinálna másképpen a kispadon, ha visszaforgathatná az idő kerekét?
– A keddi edzéssel kapcsolatosan változtatnék dolgokon, illetve a kezdőcsapatot, lehet, nem úgy küldeném fel a pályára, ahogy megtettem. Ám igazából ezek már ilyen utólagos okfejtések, ami a sportban nem játszik. Eddig is hallgattam az intuíciókra és a stábon belüli megérzésekre, ami ezúttal sem volt másként. Együtt sírunk, együtt nevetünk, azt gondolom, hogy ebből is közösen kell majd kimásznunk. Nagyon fáj ez a vereség, nem is az, hogy kikaptunk és nem tudtunk pontot-pontokat szerezni, hanem különösen a játék képe miatt, hiszen a lényegi dolgok tulajdonképpen már az első húsz percben eldőltek, ami mindannyiunknak nagyon fáj. A következő meccseken igyekszünk megmutatni, hogy milyen a Szeged igazi arca.

– Kimondhatjuk, hogy rövidzárlatnak tűnt a norvégiai kaland, vagy inkább a két héttel ezelőtti, Aalborg elleni bravúrgyőzelmet kezeljük a helyén?
– Azt gondolom, hogy a dánok elleni egy kiugróan jó mérkőzésünk volt, ott minden összejött, velünk volt Fortuna is, ezúttal pedig azt éreztük, hogy bármihez nyúlunk, semmi nem működik. Két nagyon ellentétes találkozónk volt viszonylag rövid perióduson belül, aminek okait a következő napokban megpróbáljuk kielemezni. A Szeged jelenlegi állapota valahol a kettő között van, nem az, amit Trondheimben mutattunk, és elmondtam az Aalborg elleni meccs után is, hogy nem fogunk tudni mindig olyan magas színvonalon kézilabdázni. Ilyen a sport: egyszer fent, egyszer lent. Nyilván tudom, hogy a szurkolókat ez nem boldogítja, de azon leszünk, hogy újra azt az arcunkat mutassuk, amely szerint a végletekig küzdve, egymásért harcolva a legjobb eredményeket érjük el. Majdnem biztos vagyok abban, hogy mentális szempontból a csütörtöki „fiaskó” pusztán egy kisiklás volt és rövidesen visszatérünk a jó irányba.

– Hogyan értékelné az idény elejét, milyen célokkal vághatnak neki a folytatásnak?
– Azt gondolom, az az út, amit közösen a szezon elején elkezdtünk, a mérkőzések nagy részében látszott, mind fizikailag, mind mentálisan. Nagyon nehéz a csoportunk a Bajnokok Ligájában, az elsődleges célunk, hogy továbbjussunk a nyolcasból. Lépésről lépésre haladunk, nem könnyű a sorsolásunk, a jövő héten Kielcében játszunk, utána pedig a Zagreb és a Peliszter következik hazai pályán. A horvát együttes is bravúrpontot szerzett az elmúlt fordulóban, ebből is látszik, hogy nincsen lebecsülendő csapat ebben a csoportban. Ami a továbbjutást illeti, nagyon nehéz dolgunk lesz, de azon dolgozunk, hogy minimálisan ott legyünk a nyolcaddöntőben, a magyar bajnokságban pedig ismét szeretnénk „döntőzni”, azonban a hazai pontvadászatban is akadnak komoly ellenfelek, akik ellen meg kell harcolnunk a pozícióért. Továbbra is hiszünk abban a munkában, amit együtt elkezdtünk, és minél előbb, már vasárnap a Csurgó elleni idegenbeli találkozón bizonyíthatunk mindenkinek. Nagyon remélem, hogy mindez sikerülni fog!