Tényleg bűzlött – Bobory Balázs jegyzete

Martin Albertsen kinevezésének napján Papp Bálint kollégám júniusban sajátos Hamlet-párhuzamot citálva vetette papírra ezeken a hasábokon, hogy a Magyarországra érkező dán királyfit meg is koronázhatják, ha ott tartja a Ferencváros női kézilabdacsapatát a szűk európai elitben, illetve sikerül megelőznie a legnagyobb rivális ETO-t itthon. Ellenkező esetben viszont azt is érezhetik a szurkolók, hogy valami bűzlik Dániában.

Négy hónap elteltével tudjuk, valóban tragédiaként vonul be a történelembe Albertsen népligeti időszaka, mert rövid, de annál látványosabb szenvedés után távozik a zöld-fehérektől. A tréner – aki a hírek szerint egészségügyi panaszai miatt a múlt héten több napig nem tudott edzést tartani – lába alól teljesen kicsúszott a talaj, elveszítette az öltözőt (már ha egyáltalán valaha is az övé volt), és bukott emberként kullog el az előző idény Bajnokok Ligája-ezüstérmesétől.

Az itt maradók viszont maradnak a pácban, mert ilyenkor minőségi szakvezetőt találni szinte lehetetlen, és az sem mindegy, hogy valakinek tüzet kell oltania ebben a helyzetben – vagy éppen szítani. Szóval nincsenek könnyű helyzetben az FTC döntéshozói, de tavasszal sem voltak, amikor tizenöt év után a klub legnagyobb nemzetközi sikere közepette köszöntek el Elek Gábortól, és jelentették be az északi szakember érkezését.

A kérdés egyébként már akkor is az volt: vajon tényleg dán edző kell a kissé korosodó, magyar és délszláv játékosokkal teletűzdelt kerethez? Akkor még valamennyire elfogadható magyarázatnak tetszett a „modern kézilabdára törekedés” mottó, csak aztán a gyakorlat megmutatta, hogy ez a tudás itt semmit sem ér, főleg, ha nincs meg hozzá a megfelelő edzői karizma.

Mert azért valljuk be, hogy a Ferencváros öltözőjébe erős karakter, hiteles személyiség kell, mint amilyen Elek Gábor volt a klubhűségével, elért eredményeivel, kiállásával. Csak éppen ilyet nem lehet leakasztani minden fogasról, úgyhogy a Népligetben biztosan megy most a fejvakargatás…

Az azonban örvendetes, hogy a döntéshozók nem akarták mindenáron igazolva látni döntésük helyességét, felismerték, hogy hibáztak néhány hónapja, és most korrigálni akarnak.

Másodszor viszont már nem húzhatnak rosszat, ha ezt az évet meg akarják menteni, és első lépcsőfoknak szeretnék betudni az „ötéves tervben”, amelynek végén a BL-győzelem a cél.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!