Női kézi: a Győrből távozó átlövőnek saját démonjaival is meg kellett küzdenie

Testileg és szellemileg sem volt fájdalmommentes Line Haugsted pályafutása. A Győri Audi ETO KC 28 éves dán átlövője fiatalabb korában több éven keresztül annyit edzett, hogy reggelente a teste is jelzett neki. A Jyllands-Posten daniasport.hu által szemlézett cikke szerint Haugstednek a szabadnapok lelkiismeret-furdalást okoztak, mert úgy érezte, ha nem edz, elhízik, de gyakran hagyott ki étkezéseket és helyette arra kényszerítette magát, hogy az edzés mellett napi ezer kalóriát elégessen és megtegyen naponta legalább tízezer lépést.

Haugsted elmondása szerint jobb napokon ma már egy erős, kitartó, jól képzett sportolót lát, ha tükörbe néz, de rosszabb napokon egy nőt pillant meg zsíros combokkal és kis pocakkal.

„Nem olyan régen beszéltem egy fiatal játékossal, aki nehezen élte meg az élsport világát, és ez a beszélgetés ismét világossá tette számomra, hogy sok fiatal még az élsportban is nehezen viseli önmagát. Sokan elégtelennek érzik magukat. Márpedig ha introvertáltnak érzed magad, akkor nehéz messzire jutni. Főleg a sport világában” – mondta Haugsted, akit 14 napos korában gurítottak be egy babakocsiban szülővárosa, Skive sportcsarnokába, gyermekkorában pedig tornával, atlétikával, futballal és kézilabdával is sok időt töltött, viszont ha televízió előtt ült, lustának érezte magát.

Haugsted folyamatosan jobb akart lenni, utánpótláskorúként az egyik legnagyobb tehetségnek tartották, egy meccsen például 19 gólt lőtt, de nem örült ezeknek, hanem futott vissza védekezni. A 28 éves dán kézilabdázó nemcsak álmodott, hanem tett is azért, hogy a világ legjobbja legyen.

„Mindig is a legjobb akartam lenni mindenben, és soha nem törődtem azzal, hogy hibázok. Sok más tinédzserhez hasonlóan nekem is voltak időszakaim, amikor úgy éreztem, hogy nem illek oda, ahol vagyok, mert nem vagyok elég jó. De mindez abból fakadt, hogy a legjobb akartam lenni a kézilabdában, csak éppen nem találtam az oda vezető utat” – mondta a Győr átlövője, megjegyezve: a nagy útvesztőben végül eltévedt, saját ambíciói, az egészségügyi ajánlások, a tesztek és a követelmények ugyanis nagy teherként rakódtak rá.

A magával folyamatosan versenyző Haugstedre kifejezetten negatívan hatottak a pulzusmérők és különböző alkalmazások, a megfeleléskényszer miatt ugyanis naponta el kellett érnie bizonyos számokat és teljesítenie bizonyos célokat, hogy kielégítse belső igényét, máskülönben rátört a lelkiismeret-furdalás és az alkalmatlanság érzése.

Az átlövő elmondása szerint ha egy kétórás kézilabdaedzésen nem érte el a 20 percet a legmagasabb pulzusszámzónában, akkor felült egy spinning kerékpárra, hogy teljesítse saját céljait, de emellett is gyakran végzett erősítő edzéseket, és volt, hogy napi 200 guggolást csinált meg.

Haugstednek viszont nem tett jót a pluszmunka, olyannyira nem, hogy az egyébként is túlterhelt jobb lábával alig bírt járni, mert az edzés mellett napi tízezer lépést kellett megtennie, mégsem érezte magát kiszipolyozva, pedig testének pihenésre, gyógyulásra lett volna szüksége.

Az átlövő napjait, gondolatait és életét a pulzusmérő diktálta, naponta megmérte a súlyát, és ha hízott, még keményebben edzett, vagy még kevesebbet evett, ezért folyamatosan túlterheléses sérülései voltak, amelyek hátráltatták a fejlődését, s emiatt kiegyensúlyozatlanná vált.

„Soha nem mondták nekem, hogy túl nagy vagy nehéz vagyok. De én sokszor éreztem így. Pedig az edzőim gyakran jelezték, hogy jó génjeim vannak, meg tudnék izmosodni, és robbanékonnyá válni is. Az edzés rabjává váltam, volt egy hosszú időszakom, amikor nem tudtam elviselni a szabadnap gondolatát, mert akkor meghízok” – vélekedett Haugsted, akinek fordulópontot jelentett a 2018. őszi, a franciaországi Európa-bajnokság előtti válogatott összetartás, amelyen az akkori dán kapitány, Klavs Bruun Jörgensen és Lars Jörgensen másodedző beszéltek vele, mert észrevették, hogy Haugsted folyamatosan fogy és kisebb sérüléssel küszködik, így pedig nem lehetett állandó helye a válogatottban.

„Ez egy fontos pillanat volt. Felvillant bennem, hogy attól, hogy így élek, nem leszek jobb kézilabdázó, és ez az út nem vezetett el az álmaimhoz. Sőt, éppen ellenkezőleg” – emelte ki Haugsted, akit edző, táplálkozási szakértő és sportpszichológus is segített, ennek köszönhetően a gondolatai és az edzéstervei új rendszerbe kerültek, s egyik napról a másikra megváltoztatta a szokásait.

A dán átlövő ma már konstruktívan és tudatosan használja a pulzusmérőt, az edzéssel és az étkezéssel is sokkal természetesebb lett a kapcsolata.

„Megtanultam, mi működik. Sok év után arra is rájöttem, hogy ha vékony combokat akarok, akkor vagy két hónapra gipszbe tetetem a lábam, vagy abbahagyom a kézilabdát. Persze még mindig kapok őrült ötleteket az edzésről és az étkezésről. Még mindig úgy érzem, túl sok a súlyom – főleg, ha nagyon rosszul játszottam. Aztán olykor annyit akarok futni, hogy tönkretegyem a futópadot. Kell valami plusz. De már nem a gondolataim szerint cselekszem” – mondta a Győr 85-szörös dán válogatott kézilabdázója, aki klubjával az előző idényben megnyerte az NB I-et, a Magyar Kupában ezüst-, a Bajnokok Ligájában bronzérmet szerzett.

„Egy kicsit őrültnek kell lenned, hogy erre a szintre juss. Meg kell erőszakolnod magad, a tested és a fejed. Hozunk olyan áldozatokat, amelyek nem mindig megfelelőek. Egy részét megbántam már, amit tettem, de egy része ide vezetett. Ezt el kell ismernem” – zárta szavait az átlövő, aki történetét elmesélte válogatott társainak, barátainak és családjának is, mert szeretné, hogy mások tanulhassanak belőle.