Nincsenek véletlenek – Vincze Szabolcs jegyzete

Az utolsó meccsen, Szlovénia ellen a magyar kézilabda-válogatott nem játszott szépen, de talán sosem volt még ilyen elszánt.

Az Európa-bajnoki ötödik hely nemcsak azért fontos, mert férfi nemzeti csapatunk történetének eddigi legjobb eredménye a kontinensbajnokságok 1994-es elindulása óta. Hanem azért is, mert ezt a sikert nagyon megérdemelte, nem a szerencse, nem a sorsolás kegye, nem is a véletlenek összjátéka hozta így, hanem az elmúlt esztendők szisztematikus munkájának eredménye, amelynek irányítója és központi figurája Chema Rodríguez szövetségi kapitány.

A 2021-es világbajnoki ötödik hellyel ez a csapat már jelezte, hogy sok van még benne, és várható volt, hogy előbb-utóbb valamelyik Eb-n ki is jön neki a lépés. Mindenki a 2022-es, részben hazai rendezésű kontinenstornán várta a kiugrást, ám a játékosok akkor nem éltek a lehetőséggel – agyonnyomta őket a teher, a szerencse sem állt melléjük, ugyanakkor legyünk igazságosak: valójában az elmúlt négy évben a budapesti volt az egyetlen olyan világverseny, amelyen a csapat nem nyújtott jó teljesítményt. A többin mind érezni lehetett a fejlődést, a gárda lépésről lépésre tényleg jobb lett.

Münchenben és Kölnben kiderült, hogy ugyan csak egy világklasszisunk van, Bánhidi Bence, miénk a kontinens egyik legerősebb beállópárosa – ráadásul noha Rosta Miklós hasonló testalkatú, más stílusú játékos. Lékai Máté vállalta a részvételt, pedig senki sem szólt volna egy szót sem, ha 35 évesen úgy dönt, ezt most kihagyja. És lehet, voltak hibái, de a csapat motorja, összetartó ereje továbbra is ő, és ha nincs ott Németországban, nincs ötödik hely sem. Viszont most már azt is tudjuk, hogy irányítóként Fazekas Gergő és Hanusz Egon akkor is megoldják a feladatot, ha Lékai már nem lesz válogatott.

Az Eb előtt azt gondoltuk – én legalábbis biztosan –, hogy kapus- és szélsőposzton „soványak” leszünk, ám nem is tévedhettem volna nagyobbat, hiszen Bartucz László, Palasics Kristóf és Andó Arián helytállt, a jobbszélső Imre Bence révén pedig új klasszisunk született. Egy generációváltást levezényelni sosem könnyű, de a mostani eredmény is bizonyítja, hogy a válogatott szakmai stábjának sikerült, s továbbra is nyitva a kapu a fiatal játékosok előtt.

Chema Rodríguez egyik jellemző mondása, hogy a kudarc után öt percig lehet búslakodni, a siker után pedig csak öt percig örülni, mielőtt a következő célra koncentrálnánk.

Ezúttal azonban talán ő is kivételt tesz.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!