Női kézi: kiégés miatt majdnem végleg visszavonult a Győr kapusa

A terjedelmes interjúban végig az egyik sarkalatos pont volt a kiégés, ami miatt a világbajnok holland kapus majdnem végleg felhagyott a kézilabdával. „Most őszintén én vagyok az egyik legboldogabb ember a világon” – idézi a győriek klubhonlapja Rinka Duijndamot. – Vannak, akik tudják, hogy szabadságot vettem ki a kiégés miatt. Ez része a történetemnek, de ez csak egy időszak volt az életemben. Egy közelmúltbeli időszak, tehát még mindig élénken él bennem. Fontos időszak számomra, mert ez nagyon jól helyre hozott önmagammal, az életemmel és a kézilabdaázással való viszonyomban.”

Pályafutásának kezdetéről Duijndam azt mondta, bár nagyon korán elkezdett kézilabdázni, későn jött a felismerés, hogy komolyabban is szeretne foglalkozni a sportággal. Szavai szerint az elején nem szívesen állt a kapuba, ám a végén ott ragadt. Úgy fogalmazott, néhány év kézilabdázás után döntötte el visszavonhatatlanul, hogy a sportággal szeretne foglalkozni: „Néhány év kézilabdázás után már azon töprengtem, hogy ez az egyetlen sport, amit szeretnék űzni. Nagyon »lányos lány« voltam. Imádtam a csillogó, villogó ruhákat, és a kézilabdában nem az az öltözet volt, amit szerettem volna felvenni! Egy ideig táncoltam, és szerettem volna műkorcsolyázni, mert imádtam a csillogó ruháikat. De a végén azért szerettem meg annyira a kézilabdát, mert azt csapatban játszottuk, és a barátaimmal is lehettem, ahelyett, hogy egyedül csinálnék valamit, ahol csak szép ruhákat viselhetek” – mondta.

„Öt éve játszottam Németországban, amikor kiégtem. A kiégésem nagy része az volt, hogy tényleg elfelejtettem, ki vagyok és mik az értékeim. Észrevettem, hogy elvesztettem az örömömet a kézilabdában, és a helyzet annyira elromlott, hogy elvesztettem az örömöt az életben. Amikor abbahagytam a játékot, nem láttam, meddig is jutottam. Most már tudom, hogy szükségem volt erre a kiégésre, mert annyira átmosódott az agyam ebben az érzésben, hogy így kell viselkedni, ha sportoló akarsz lenni, hogy ilyennek kell lenned, hogy végül már nem ismertem fel magam” – emlékezett vissza pályafutása legnehezebb időszakára.

Mint nyomatékosította, mostanra már sokat tanult magáról, újra sokkal jobban tudja élvezni a dolgokat: „Olyan a munkánk, amiről az emberek sok véleményt mondhatnak. De a nap végén csak vissza szeretnék tekinteni a meccsekre, az edzésekre és a karrieremre, és büszke szeretnék lenni arra, hogy mindent beleadtam. Talán nem volt elég, de mindent beleadtam, és nem is tehettem volna többet” – fogalmazott.

„Néhány hét után újra annyira beleszerettem a kézilabdába, hogy újra felbukkant bennem a versengő ember. Nagyon hálás vagyok ezért az időért, mert valóban segített megérteni, hogy a kézilabda milyen szórakoztató lehet még akkor is, ha az ember magas szinten játszik. A kézilabda nemcsak arról szól, hogy erőt adj magadnak, és a legjobb legyél – hanem arról is, hogy élvezzük egymást, szórakozzunk és átéljük ezeket az egyedi élményeket” – mutatott rá Duijndam.

Az interjú második részében szóba került az is, hogyan jött a győri ajánlat, és mi győzte meg benne a leginkább: „Beszéltem néhány klubbal, és találtam egyet Franciaországban. A papírok aláírására készültem, amikor Győrből telefonáltak. Az első pillanatban azt hittem, valaki szórakozik velem. Mit bizonyítottam az elmúlt két évben? Nem mutattam meg magam ezen a szinten. Elkezdtünk beszélgetni és éreztem a lehetőséget – talán mindennek úgy kell történnie, ahogyan történt, hogy ez eljöjjön. Ami meggyőzött, hogy ez a megfelelő lehetőség számomra, még úgy is, hogy tudtam hogy egy ilyen nagy klubban nyomás vár rám, amit korábban nehezen tudtam kezelni, az az Ulrik Kirkely trénerrel folytatott beszélgetés volt. Gyakran, amikor egy klubbal beszélsz, úgy érzik, csak te vagy az, aki érdekli őket. Ulrik nagyon korrekt és egyenes volt velem, elmondta a pontos helyzetet, és megkérdezte, hogy látnám-e magam ebben a szerepben. Nagyon értékeltem az őszinteségét.”

„Ezután a Rapid Bukaresthez fogok igazolni, és nagyon izgatott vagyok. Most egy kalandnak tekintem a kézilabda-pályafutásomat, és nagyon szeretem ezt az érzést, hogy kilépek a komfortzónámból. Nagyon izgatott vagyok, hogy megismerhetek egy új kultúrát, egy nagyvárosban élhetek, új lányokkal lehetek egy csapatba. A Rapid szurkolóinak hangulata szintén ritka élmény. Sok tényező adta azt az érzést, hogy ezt akarom csinálni” – tette hozzá Duijndam.

Az interjút teljes egészében ITT OLVASHATJA el.