Jöjj, te hosszú nyár! – Bobory Balázs jegyzete

Legutóbb 2004-ben szerepelt mindkét kézilabda-válogatottunk olimpián, az előttünk álló nyáron véget ér a böjt, és mindkét torna párizsi vetélkedésében szoríthatunk a mieinkért.

A lányoknak Debrecenben sikerült megismételni, amit a fiúk márciusban Tatabányán letettek az asztalra: magabiztos, megalkuvást nem tűrő játék, remek taktikai felkészültség, mentális erő jellemezte Golovin Vlagyimir csapatát, így pedig nem volt nehéz elnyerni a szurkolók szívét. Együtt lélegzett a Főnix Arénában a nézősereg minden tagja, és a Japán elleni gála végén lehetett kacagni, ölelkezni, örömkönnyeket hullajtani.

Hogy mi volt a titok?

Elfogult vagyok Papp Bálint kollégámmal, aki a sportág egyik legjobb, legalaposabb szakírója, ő mondta nekem vasárnap délután, hogy nagyon régen nem látta így játszani a magyar női csapatot, mint pénteken, a svédek ellen. Csak egyetérteni tudtam vele, a tornát megelőző félelmeim nem igazolódtak be, a lányok minden rövid hullámvölgyet kezelni tudtak, nem nyomta őket agyon a tét, a vezéregyéniségek egy pillanatra sem hárították el a felelősséget, és végre mindenki hitt magában – talán ez a legfontosabb. Ennek a csapatnak a legnagyobb hiányossága az volt az elmúlt években, hogy mentálisan nem volt erős, nos, ennek ezúttal nyomát sem láttuk.

A jutalom megérdemelt, a tokiói olimpia után Párizsban is ott lesz női csapatunk, jelentősen bővítve a magyar delegáció létszámát is. S bár a francia főváros csodálatos, a játékok hangulatával vegyítve még inkább lenyűgöző lesz, én csak azt kívánom, hogy játékosainkat ne vigye el a hév és az atmoszféra, vigyenek el mindent a Debrecenben látott szellemiségből Párizsba. Higgyék el, hogy képesek legyőzni önmagukat, vannak olyan értékesek, mint mondjuk a skandináv sztárok, legyenek büszkék és élvezzék ki az olimpia minden percét, s lehetőleg nyerjenek mindennek köszönhetően sok meccset. Addig pedig épüljenek, szépüljenek kézilabdázóink klubcsapataikban, legyen sikeres nekik a klubévad hajrája – és ne sérüljenek meg.

Abban is bízom, hogy a debreceni fergeteges tornát még nagyobb buli zárta hétfőre virradóra, és mindenki táncolt, énekelt – esetleg még francia sanzonokat is.

Reggelire meg tányérra kerülhet egy vajpuha croissant a kávé mellé, ideje szokni a párizsi ízeket, hosszú, sűrű, izgalmas lesz az előttünk álló nyár.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!