Három év alatt mennyire sikerült a saját képére formálni a játékot?
Már az akadémián is volt egy elképzelésem, egy vízióm, hogyan akarok játszani; erős védekezésből tudunk futni és minél több gólt szerezni, minél látványosabban játszani − válaszolta a Nemzeti Sportnak Momir Ilics, a Telekom Veszprém férfi kézilabdacsapatának távozó szerb vezetőedzője. − A kézilabda ebbe az irányba változik, egyre nagyobb a sebesség, egyre nagyobb hangsúly van a játékosok egyéni képességein. Három év alatt mindent megtettünk Gulyás Péterrel, amit tudtunk, és ez a stílus ebben az idényben látszott a legjobban.
A játék gyorsítása mennyire ment a védekezés rovására?
Ha a támadások száma nő, az ellenfél is több esélyt kap a gólszerzésre, így nagyobb hangsúly lesz a gyors visszarendeződésen. Minden taktikának van előnye és hátránya, a gyors játéknak ez. Az első évben emiatt sok volt a technikai hiba, a játékosoknak hozzá kellett szokniuk, meg kellett találnunk az egyensúlyt.
Milyen volt a világsztárokat kezelni?
Mindig nyíltan és őszintén beszéltem mindenkivel. Az első három hónap kifejezetten nehéz volt, hiszen nemrég még a klub játékosa voltam, fiatal edzőként sokat kellett dolgoznom azon, hogy megerősítsem magam. Napról napra könnyebb lett, ahogy nyertük a meccseket, elhódítottuk a Magyar Kupát, bejutottunk a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe. Egy edzőnek a sikerek adnak tekintélyt a saját a játékosai előtt is.
Hogy érzi, a játékoskeretet megfelelően forgatta?
Ha van tizenhét remek játékos a keretben, nem lehet mindegyik elégedett, de amíg nyer a csapat, senki sem szól bele, az edző kit küld pályára és kit nem. Viszont ha egyszer veszít, mindenki tudni véli, kit kellett volna játszatni inkább; még szerencse, hogy sokkal többet nyertünk, mint veszítettünk... Én döntöm el, kit játszatok és kiben bízom, hiszen a felelősség is az enyém. Szergej Koszorotovot hátul nem tudtam pályára küldeni, de támadásban óriási lehetőség van benne, ezért is igazoltuk le. Lukas Sandell eleinte sokat játszott, de Jahja Omar visszatérésével kevesebb szerepet kapott. Semmi bajom Kentin Mahéval, bárki bármit gondol, de ott van a posztján Nedim Remili, a világ legjobbja, és az én rendszerembe jobban illett Agustín Casado és Jehja el-Dera. Erős volt a verseny.
A magyar játékosokkal mi volt a terv?
Idővel szerettük volna visszahívni és beépíteni a fiatal magyarokat, de a tapasztalat azt mutatja, idő kell a fejlődésükhöz. Türelmesnek kell lennünk, mert az eredménykényszer miatt kevesebb lehetőséget kaphatnak, de arra is emlékszünk, Ilics Zoran milyen teljesítményre volt képes tavaly a Szeged elleni bajnoki döntőben. Kiemelten fontos célunk volt, hogy a magyar bajnoki címet visszahozzuk Veszprémbe, a Bajnokok Ligájában az első idényben csak a csoportból való továbbjutás volt a kimondott cél. Aztán felépítettük a csapatot, változtak a célok, nagyobb lett a nyomás, a hazai hegemónia visszaszerzése azonban megkérdőjelezhetetlen.
Miben fejlődött a legtöbbet edzőként?
Taktikailag és a kommunikációban mindenképpen, de állandóan fejlesztem magam. Az idén megtanultam, hogyan lehet ilyen szintű klasszisokat kisebb jelentőségű meccseken is motiválni. Amit mástól elvárok, azt először saját magamtól követelem meg.
Vannak már tervei a jövőre?
Felnőttcsapattal szeretnék dolgozni, hogy egyre jobb és jobb edző legyek. Nyár van, és csak néhány napja kaptunk választ a jövőnkről, ezért most nem tehetek semmit, várok. A fiam, Tadej Veszprémben tanul, itt élünk, de ha máshol lesz szükség rám, oda költözünk.
A Veszprémnek kétszer egymás után nem sikerült bejutnia a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe. Mi volt ennek az oka?
Az első évben legyőztük az Aalborgot, eljutottunk Kölnbe, a második évben el kell ismerni, megérdemelten győzött a Kielce. Rajtunk mindkét évben túl nagy volt a nyomás, már idény elején mindenki arról beszélt, hogy a Veszprém végre megnyeri a Bajnokok Ligáját. Hasonló helyzetben volt a PSG is, ez a két csapat még nem nyert BL-t, ezért nagyobb volt az elvárás, hogy akkor majd most! Szerettem volna ezt a terhet levenni a srácokról, oldani a stresszt, hogy lazábban játsszanak, de az Aalborg elleni visszavágó után azt láttam rajtuk a reptéren, hogy iszonyatosan fáradtak, szinte megkönnyebbültek.
Mi a legjobb emléke az elmúlt három évből?
A történelmi BL-győzelmek Barcelonában és Magdeburgban, illetve játékosként 2012-ben hibátlan teljesítménnyel nyertük meg a német bajnokságot a Kiellel. Hatalmas élmény, hogy edzőként ugyanez sikerült a Veszprémmel a magyar ligában. Sohasem felejtem el, hogy a világ legjobb klubja lehetőséget adott nekem, hogy fejlődjek, dolgozzak. Tizenegy éve vagyok Veszprémben, úgy érzem, idetartozom. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam megadni a klubnak, amire annyira vágyik, a BL-trófeát. Én lettem volna a legboldogabb, ha sikerül.