FÉRFI KÉZILABDA-VILÁGBAJNOKSÁG, CSOPORTKÖR
2. FORDULÓ
D-CSOPORT (VARASD)
MAGYARORSZÁG–GUINEA 35–18 (20–9)
Varasd, 1000 néző. Vezette: Ahmad Gheisarian, Amir Gheisarian (irániak)
MAGYARORSZÁG: MIKLER R. 1 – Fazekas G. 2, Ilic Z. 2, Sipos A., LIGETVÁRI 2, SZITA 7, Krakovszki B. 3. Csere: Bánhidi 1, IMRE B. 6 (2), Rosta M. 1, Ónodi-Jánoskúti 2, Krakovszki Zs. 3, Hanusz 2, Bodó 1, Ancsin G. 2. Szövetségi kapitány: Chema Rodríguez
GUINEA: PIERRE – Lebon 2 (1), Pasquet 3, Corcher 3, Sissoko 3, Eponouh 3, Doisel. Csere: Jabea Njo (kapus), Diallo 2, Sawadogo 2, Toure, Sylla, Magassa, Sidibe. Szövetségi kapitány: Kevin Decaux
Az eredmény alakulása. 4. p.: 1–1. 11. p.: 7–1. 17. p.: 10–6. 23. p.: 14–9. 36. p.: 25–12. 42. p.: 28–14. 45. p.: 30–15. 55. p.: 35–15
Kiállítások: 2, ill. 10 perc
Hétméteresek: 2/2, ill. 1/1
Először csapott össze története során a magyar férfi kézilabda-válogatott Guineával, amely egyébként korábban még sosem szerepelt világbajnokságon, és már az is óriási meglepetés, hogy az ideire egyáltalán kijutott. Egyébként mi is hozzájárultunk az afrikai ország sportjának fejlődéséhez, ha nem is a kézilabdában, hanem a labdarúgásban, ugyanis Zakariás József, az Aranycsapat balfedezete a hatvanas években hét éven át ült az akkor formálódó guineai válogatott kispadján.
De vissza a kézilabdához és a vb-hez: Chema Rodríguez szövetségi kapitány két rutinos játékost pihentetett a második csoportmeccsen, Lékai Máté és Bóka Bendegúz maradt ki a meccskeretből, amelybe így bekerült az Észak-Macedónia ellen csak a lelátón helyet foglaló Hanusz Egon, akiről a mérkőzés előtt mintegy nyolc órával derült ki, hogy a következő idénytől a francia Cesson Rennes csapatában folytatja a pályafutását.
Kellett néhány perc, hogy a magyar csapat üzemi hőfokon duruzsoljon, de az erőviszonyok gyorsan tisztázódtak, miután az első tíz percben 7–1-re elhúztunk. Mikler Roland elkapta a fonalat a magyar kapuban, elöl pedig rövid időn belül Szita Zoltán, Ilic Zoran és Fazekas Gergő is duplázott, de elszántságból sem volt hiány az erőviszonyok ellenére sem, amit jól mutatott, amikor Imre Bence ellenfelét megelőzve vetődve és csúszva szerzett meg egy kifelé pattanó labdát.
Főleg a meccs legjobbjának választott Szita kézilabdázott remek formában, a Plock légiósa az első húsz percben hétszer zörgette meg Pierre Rubens hálóját, és egyszer sem hibázott. Huszonkét perc alatt nyolc gólt kaptunk, ami persze nagyon jó mutató, de összehasonlításképpen azért érdemes megemlíteni, hogy az afrikaiak Hollandia ellen az első félidőben összesen szereztek ennyit. Az viszont már a magyar védelmet dicséri, hogy a hátralévő nyolc percben egyetlen gólt engedélyezett csupán az ellenfélnek, miközben az első harminc percben kereken 20-at rámolt be, pedig a 7–5 elleni kétbeállós játékunk ezúttal nem is működött olyan olajozottan, mint szokott.
Ebben a játékrészben kilenc játékosunk talált be, minden tíz lövésünkből hét bement, Miklerben tíz lövés akadt el. Ezt a koncentrációt kellett megőrizni a folytatásra is, ugyanis az első fordulóban, Hollandia ellen Guinea a szünet után jelentősen feljavult, és kis híján döntetlenre hozta a második félidőt. Ennek azonban nem volt valós veszélye, miután Imre Bence, Ancsin Gábor és Hanusz Egon is gólt szerzett úgy, hogy nem jött rá válasz, így az előnyünk tovább nőtt.
Érdekes, hogy fizikailag akármennyire is voltak atletikusak az afrikai csapat sportolói, nemcsak technikailag maradtak alul, az ebben a sportágban igen gyakori ütközéseket sem bírták valami jól, valószínűleg nem is szokták meg őket. A termetük pedig megvolt hozzá, kifejezetten emberes feladatot kaptak a középső védőink (Ligetvári Patrik, Sipos Adrián, Bánhidi Bence, Rosta Miklós), amikor tartaniuk kellett Sambou Sissokót, az ellenfél beállóját, aki a Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) hivatalos statisztikái szerint 98 kiló, de már ránézésre is legalább harmincat tévedtek a statisztikusok.
Chema Rodíguez nem cserélt kapust, végig fent hagyta Mikler Rolandot, amiben az is benne lehetett, hogy a 40 éves játékos Guinea ellen ünnepelte 250. válogatott mérkőzését, amellyel ötödik helyen áll az örökranglistán Kovács Péter (323), Szathmári János (302), Bartalos Béla (288) és Iváncsik Gergő (270) mögött. A tapasztalt játékos nemcsak azzal nyújtott kiemelkedőt, hogy 19 védést mutatott be a meccsen, de megszerezte második gólját is a nemzeti együttesben, miután a második félidőben a saját térfeléről betalált az ellenfél üres kapujába.
A védekező Sipos Adriánon kívül valamennyi játékosunk szerzett gólt, rövid ideig még az is benne volt a levegőben, hogy meglesz-e a negyven szerzett gólunk, de az utolsó öt percben egyszer sem sikerült betalálnunk, egyik hiba követte a másikat, Ónodi-Jánoskúti Máté és Krakovszki Bence is kihagyta a helyzetét, majd Bodó Richárd és Hanusz Egon is eladta a labdát, így egy kissé elkönnyelműsködött hajrá után 35–18 lett a vége.
A kötelező győzelem azonban megvan, a két pont sorsa egy percig sem volt kérdéses, a játékunk is sokkal gördülékenyebb volt, arról nem beszélve, hogy az északmacedónok elleni döntetlen után jól jött a könnyebb ellenfél. Kérdés, hogy ebből sikerből mennyit tudunk magunkkal vinni a Hollandia elleni utolsó csoportmérkőzésre, mert a továbbjutás ugyan megvan a középdöntőbe, de vasárnap az is kiderül majd, hogy ott lesz-e valódi esélyünk szép eredményt elérni ezen a világbajnokságon.
A nap másik mérkőzésén
Hollandia–Észak-Macedónia 37–32
1. Hollandia | 2 | 2 | – | – | 77–55 | +22 | 4 |
2. MAGYARORSZÁG | 2 | 1 | 1 | – | 62–45 | +17 | 3 |
3. Észak-Macedónia | 2 | – | 1 | 1 | 59–64 | –5 | 1 |
4. Guinea | 2 | – | – | 2 | 41–75 | –34 | 0 |
A D-CSOPORT PROGRAMJA
Január 15., szerda
Hollandia–Guinea 40–23
Magyarország–Észak-Macedónia 27–27
Január 19., vasárnap
18.00: Észak-Macedónia–Guinea
20.30: Magyarország–Hollandia