Bartha Csaba: Alapfilozófiám, hogy aki egy kicsit is hátradől, az lemarad

– Milyen volt az első fél éve a veszprémi egyesület vezérigazgatójaként? Mik a tanulságok?
– Ez a fél év az ismerkedéssel telt, de arra büszke vagyok, hogy megnyertük a klubvilágbajnokságot, amivel klubtörténelmet írtunk, és amelynek a végén azért csak a Magdeburgot és a Barcelonát kellett legyőznünk, a magyar bajnokságban és a Bajnokok Ligájában pedig az első helyen állunk, és ilyen helyzetből tudunk ráfordulni a következő fél évre – válaszolta Bartha Csaba.

– Mi az, amin érkezése után változtatni akart?
– Az elképzeléseim alapját a munka mennyisége adja, abból várok minőséget magamtól és mindenki mástól. Volt, amin viszonylag gyorsan tudtam változtatni, de még vannak olyan területek, amelyeket nem hoztam ezzel összhangba, ezek majd később kerülnek sorra. Ma már nincs olyan szerződés vagy dokumentáció a klubnál, amit ne olvastam volna át, és az elmúlt fél év megerősített abban, hogy ezzel a tulajdonosi háttérrel, elképesztő szurkolói bázissal, ilyen kézilabda-szerető városban sokkal többet kell tennünk annak érdekében, hogy az eredményeinkkel megháláljuk a bizalmat. Ezért például ma már alapkövetelménynek tekintjük a Bajnokok Ligája négyes döntőbe jutást, a bajnoki cím vagy a Magyar Kupa megnyerését.

– Sok időt tölt a Veszprém Arénában?
– Albérletben lakom Veszprémben, és mindennap viszonylag hamar megérkezem a csarnokba, de egy ember azért van, aki sokszor előttem ér ide, az edzőnk, Xavi Pascual. Mire bemegyek hozzá egy kézfogásra, már tele van írva a mágnestábla, ezért aztán vásároltunk is neki egy programozható és könnyen mozgatható digitális eszközt helyette. Kicsit mosolyogni szoktam azon, amikor kilenc óra körül mennek fel a játékosok a második emeletre, és viszik a jegyzetfüzetet magukkal, mintha iskolába mennének.

– Jár a csapat meccseire?
– Mindegyikre, és nemcsak szurkolóként, hiszen bármi történhet, jobb, ha kéznél vagyok, ez a munkám, nekem ez most a családom után a legfontosabb. Tudom, akkor is nyertünk volna Dabason, ha én nem utazom el, de fel sem vetődött bennem, hogy otthon maradjak.

– A győri női csapatnál 2016-tól 2022-ig volt elnök. A két feladatot össze lehet hasonlítani egymással?
– Első győri éveimben még vehemensebb, lobbanékonyabb, „autokratább” voltam, mint most, bár tény, nem én vagyok a legnyugodtabb ember Veszprémben sem… De már úgy látom, nem kell feltétlenül ellenséget látni abban, aki valamit másképp gondol. Törekszem arra, hogy korrekt kapcsolatot ápoljunk a szövetségekkel, fő riválisunkkal, a Szegeddel és a többi NB I-es klubbal, de azért mégiscsak a saját célok és érdekek a legfontosabbak. Diplomatikusabb lettem, nem reagálok annyira érzékenyen bizonyos helyzetekre, mint korábban, de még ma is tudok vehemens lenni, ha a győzelemről vagy a klub érdekeiről van szó. Győrben eleinte sokat kellett küzdeni, a klub nem volt könnyű helyzetben, sok problémánk volt, és talán a három Bajnokok Ligája-cím mellett arra vagyok a legbüszkébb, hogy nagyon következetes munkával jól működő gazdasági struktúrát tudtunk kialakítani. Az volt a tervem, hogy minden poszton két hasonló tudású játékosra van szükség, amivel a női mezőnyben nagy valószínűséggel nyertél is, mert a második félidőben be tudtál cserélni olyasvalakit, aki eldöntötte a mérkőzést. A férfimezőnyben ez elképzelhetetlen, nincs az a költségvetés, amely elbírná ezt, inkább arra kell törekedni, hogy legyen egy olyan sorunk, mint a legjobbaknak – ez hellyel-közzel meg is van –, és mellé egy-két olyan játékost idehozni, aki sokat tud segíteni, de ezt teljes mértékben Xavi Pascualra és Nagy László sport­igazgatóra bízom.

– Ebben a rendszerben milyen szerepet játszanak a magyar játékosok?
– Mindent megteszünk annak érdekében, ha van olyan magyar játékos, aki a Veszprém színeinek viselésére méltó, akkor játsszon is, de ehhez két fél kell. Egy játékost betenni vagy bekövetelni a csapatba kizárólag azért, mert magyar, az ő és saját magunk becsapása. Nekünk olyan kézilabdázók kellenek, akik a Bajnokok Ligájában és a magyar válogatottban is kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Örülök, hogy Fazekas Gergő és Palasics Kristóf is elmondta a Nemzeti Sportnak, miért nem jöttek Veszprémbe, és az a színtiszta igazság, amit mondtak: nem epizódszereplők, hanem húzóemberek szeretnének lenni abban a csapatban, amelynek a játékosai.

– Megérti a döntésüket?
– Teljes mértékben. Palasics esetében még érdemes kiemelni, hogy a Bundesligától magasabb szint nincs. És az is érthető, hogy Fazekas Gergő úgy látja, Veszprémben van két-három olyan játékos is, aki a belső poszton, irányítóként bevethető, mondjuk, Aron Pál­marsson, Luka Cindric vagy Jehja el-Dera, és azt mondja, a magyar bajnokság nem kihívás, Plockban pedig többet fog játszani a Bajnokok Ligájában, számítanak rá, alapember, aki évről évre egyre jobb. Mi is megadtuk volna nekik a lehetőséget, de jelenleg inkább arra kell büszkének lennünk, hogy a magyar válogatottban több, a klubhoz köthető játékos van, Palasics mellett Szita Zoltán, Ilic Zoran vagy Ligetvári Patrik. A korosztályos válogatottakban pedig számos tehetséges fiatalunk van, a serdülőkeretben például tíz veszprémi, amely hosszú távon kiemelkedően eredményes generáció lehet.

– Xavi Pascual mennyi időt és energiát fordít az utánpótlásra?
– Bár semmilyen pluszpénzt nem kapnak érte, a stábjával novemberben részletekig kidolgozott koncepciót tettek le az asztalomra. Ebben a „talentprogramban” túlnyomórészt Toni García és Xavi Pascual fia, Ivan tartja az edzéseket, Xavi Pascual pedig megfigyelőként vesz részt rajtuk, de ha úgy látja jónak, egy pillanat alatt átveszi az irányítást. Volt ilyen, tíz percre rá az összes gyerek fülig érő szájjal végezte a feladatot, mert igencsak motiváló, ha a világ egyik legjobb kézilabdaedzője tartja az edzést, vagy mutatja be, mondjuk, az átemelős cselt.

– Milyen Xavi Pascuallal dolgozni?
– Az elvégzendő munkában hisz, azt vallja, előbb nagyon sokat kell beletenni ahhoz, hogy a végén ki tudjunk venni belőle. Rendszerben gondolkodik, ehhez alakítja a védekezést és a támadójátékot, ezt tartja szem előtt a keret kialakításánál. Gyorsan sikerült megtalálnom vele a közös hangot, mert sokat dolgozunk együtt, szinte nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk egymással. Igyekszem bevonni őt a menedzsment dolgaiba, mert láthatóan igénye van rá, és ez fordítva is igaz, ő is beavat engem abba, ami őt foglalkoztatja. Az pedig szinte belém égett, amit az első kávézásunk alkalmával mondott nekem, miszerint a sportban van egy nagy igazság, »aki egy kicsit is hátradől, az lemarad«. Aki engem ismer, tudja, hogy ez az alapfilozófiám.

– A veszprémi keretben várhatók változások a közeljövőben?
– Ebben az idényben valószínűleg már nem tudunk játékost hozni, aminek leginkább anyagi akadályai vannak. Már bejelentettük az egyiptomi balátlövőt, Ahmed Hesamot, El-Dera visszatérését nagyon várjuk, most érezni csak igazán, milyen hasznos játékos. A jobbszélső Yanis Lenne átigazolása kifejezetten az edző kérése volt, korábban dolgozott már vele Barcelonában. Az átigazolásokkal kapcsolatban október végén hoztam egy döntést, miszerint hozhatunk játékost, megvehetjük a játékjogát, de csak két feltétellel. Egyrészt hosszú távú szerződést kell kötnünk vele, másrészt nem lehet nagyobb eltérés a transzferüzlet két oldalán, azaz a bevételnek és a kiadásnak egyensúlyban kell maradnia. Pénzügyi téren nem tűrök és nem is fogadok el semmilyen kompromisszumot, mert a felelősség az enyém, nekem kell beszámolnom a felügyelőbizottságnak, illetve a tulajdonosi körnek.

– Mit gondol arról, hogy a Veszprémnél a Bajnokok Ligája-győzelem a legfontosabb?
– Van olyan érzésem, hogy amíg ezt a gátat, a BL-győzelmi fóbiát a klub nem tudja levetkőzni, ez a fajta görcsösség hatással lesz mindenre, rányomja a bélyegét a mindennapokra, így a felszabadultság érzése sem lesz meg. Azt szeretném, ha ezt a final four sikert kicsit elengednénk, épp csak annyira, hogy ne ez legyen állandóan középpontban, inkább mindenki gondolkodjon el azon, mit tehet annak érdekében, hogy elérjük a célt. Azt nem fogadom el, hogy valaki azt mondja valamire, ez lehetetlen, de nem mondja meg, min kell változtatnunk, igenis keressük meg a megoldást. Tudom, a múltat nem lehet elfelejteni, de nem is kell. Kikaptunk a Kielcétől, majd a Vardartól a döntőben olyan meccsen, amit meg kellett volna nyerni, de inkább fordítsuk meg ezt a gondolkodást, és legyünk büszkék arra, hogy négyszer is ott voltunk a BL-döntőben, és van esélyünk újra odakerülni.

A veszprémi kézilabdaklub újabb stratégiai együttműködése

A One Veszprém HC stratégiai együttműködési megállapodást kötött a hazai biztosítási piac egyik meghatározó szereplőjével, a Hungarikum Biztosítási Alkusz Zrt.-vel, amely a magyar biztosításközvetítői piac legnagyobb és legeredményesebb, teljesen magyar tulajdonú alkuszcége. Az új szponzor neve a csapat mezén is megjelenik, amelynek célja nemcsak az, hogy támogassa a magyar sport kiemelkedő szereplőit, hanem hogy szélesebb társadalmi hatást gyakorolva segítsen a felelős pénzügyi szemlélet és az élsport összekapcsolásával.