Thierry Weizman, Sako egykori csapatának, a Metznek az elnöke korábban úgy fogalmazott, a kapus játszhatna egy női show-ban is, ugyanis Sako védései után látványosan ujjongani szokott.
„Úgy érzem, mi, játékosok valamiféle műsort adunk. Nem színházba járnak, de az emberek pénzt költenek arra, hogy lássanak játszani és szórakozni minket a pályán” – mondta Sako, aki ujjongására is kitért.
„Teljesen természetesen viselkedem. Pillantásokat, néha szót váltok az ellenfelekkel, de nem sikoltozok csak a sikítás kedvéért. Azt hiszem, mindenki számára egyértelmű, ha nincs jó napom. Az emberek érzik, ha nem vagyok olyan heves, mint általában” – fogalmazott a francia-szenegáli kapus, aki elmondása szerint teljesen más ember a pályán, mint azon kívül.
„Szerintem ez a kettősség nagyon passzol hozzám. Tudok jég és tűz lenni, mindkét személyiség megvan bennem, és tulajdonképpen ez egy erősség, hogy ellazult és nyugodt tudok lenni a pályán kívül, miközben tüzes vagyok, ha elkezdődik a meccs” – jellemezte magát Hatadou Sako, aki ápolónőnek tanult, amikor profi szerződést kötött egy francia másodosztályú klubnál, ahonnan 2016-ban igazolt Nizzába, innen pedig 2020-ban a Metzhez, így Győrbe szerződésével először próbálta ki a légióséletet.
„Azt hiszem, az elszántság az egyetlen szó, amivel jellemezném magam. Nem volt célom, hogy Győrben játsszak, de mégis bejött ez az utam során. Rengeteg munkát fektettem bele, és most is minden nap teszek ezért. Úgy gondolom, nem lehetsz nagyszerű játékos, ha nem vagy tökéletes formában. Igyekszem a lehető legjobb életvitelt bevezetni, de még mindig mindennap tanulok valamit” – mondta a 29 éves kapus, aki a mérkőzésekre való felkészülésbe is betekintést nyújtott.
„A meccs elején sokat gondolkodom, hogy felvidítsam magam, és hogy visszahozzam a meccs előtti videoelemzés emlékeit, de az utolsó öt vagy nyolc percben kikapcsolok, és a dolgok automatikusan működnek. Egyesek szerint ösztönös játékos vagyok, de ez csak részben igaz, mert az ösztöneimet – még tudat alatt is – megváltoztatja az a munka, amit az egész idényben befektettem” – így Sako, aki a kapussorsról is beszélt, mert ők néha csak magukra számíthatnak.
„Ez nem frusztráló, sőt, egészen izgalmas. Tudod, hogy egy védéssel megmentheted a napot, tehát bizonyos értelemben megerősít” – jegyezte meg, majd kitért furcsa szokására, ugyanis gyakran kiabál franciául győri csapattársainak.
„Ez volt az egyik legfrusztrálóbb dolog, amikor ide érkeztem: angolul kellett beszélnem a védekezésnél, míg franciául ez magától értetődő volt. Mindig a másodperc töredéke alatt tudnom kellett, melyik szót használjam, ami eleinte nagyon nehéz volt. Most már jobb a helyzet, és a lányok azt mondták, kiabáljak valamit franciául, majd kitalálják, mit jelent” – mondta viccesen Sako, aki a szurkolókkal való kapcsolatáról is beszélt.
„Nagyon jól szórakozom a pályán, szeretem a szurkolókkal és a csapattársaimmal való interakciót. Én ilyen vagyok. 2020-ban, a koronavírus-időszak közepén érkeztem Metzbe, üres arénákban játszottunk, és nem volt kivel ünnepelnünk. Védtem, a lelátó felé fordultam, de csak üres székeket láttam. Aztán a nézők visszatértek, és bizonyos értelemben visszahoztak az életbe. Szükségem van a kapcsolatra a szurkolókkal, hogy az életben is jól érezzem magam” – zárta szavait a Győr kapusa.