Szucsánszki Zita: Nagyon szeretném, ha az első öt között végeznénk

– Gyanítom, jó érzésekkel nézegetik a bajnoki tabellát.     
– Persze, jó érzés, de még nagyon messze van az idény vége – válaszolta a női élvonalban újonc Esztergom korábbi 147-szeres válogatott, Európa-bajnoki bronzérmes, kétszeres KEK-, egyszeres EHF-kupa-győztes, Bajnokok Ligája-ezüstérmes, egyaránt háromszoros bajnoki és Magyar Kupa-aranyérmes irányítója és erőnléti edzője, Szucsánszki Zita.

– Az idény felénél a harmadik helyen állnak, csak a címvédő FTC-től és a Győrtől szenvedtek vereséget, a többi tizenegy csapatot kivétel nélkül legyőzték. Miben rejlik az esztergomi együttes ereje?     
– Biztosan sokat segít, hogy nem nyom minket a tét. Eddig egyértelműen így volt, de az idény második felében ez megváltozik, mert már sehová sem úgy megyünk, hogy nem vagyunk esélyesek, ez pedig lehet, hogy egy kicsit megnyom minket. De továbbra is sokat melózunk, abból fakad az igazi erőnk. Még mindig nagyon motiváltak a fiatalok, ami jó, dolgoznak, megpróbálják megcsinálni mindig, amit Elek Gábor vagy én kérek. Legutóbb Dunaújvárosban majdnem beleszaladtunk egy kellemetlen pofonba, ami szerintem még időben jött. Kíváncsi vagyok, hogyan alakul a következő időszak.

– Sok fiatal, tehetséges kézilabdázó mellett több nagy nemzetközi tapasztalattal felvértezett játékos alkotja a keretüket. Hogyan alakult a kohézió az idény első részében?     
– Eddig jól, viszont nem tudom, hogy ebben esetleg lesz-e törés. Jó embereket válogatott össze a szakmai stáb, nincs klikkesedés, egy célért küzdünk, nincsenek külön egyéni ambíciók, mindenki alázatos. Csak az aktuális gondokkal kell foglalkozni, hogy valaki éppen kicsit fáradtabb, másoknak ez fáj, az fáj. Azon vagyunk, hogy ezen a téren is előrelépjünk, hogy ne Gábornak kelljen kitalálnia, ha valakinek éppen fáj valamije, hanem szóljon bátran, akár nekem is. Ezeket még régről hordozzák a játékosok, inkább eltitkolják, ha valami bajuk van. De majd ezt is megtanulják.

– Melyik mérkőzésükre a legbüszkébb?     
– A debrecenire mindenképp. Nagyon jól élem meg a győzelmeket, de a Fradi elleni mérkőzésünkön is büszke voltam a csapatra, jól játszottunk, nagy tett a Mosonmagyaróvár legyőzése is. Az első félév így volt kerek. Le kellene fújni a bajnokságot, az lenne a legjobb.

– Közel két évtizedig volt egy élcsapat meghatározó játékosa az FTC-nél. Mennyire váratlan önnek, hogy miután búcsúzott a zöld-fehérektől, újra egy dobogóért küzdő együttes tagja?     
– A Fradi után sehová sem szerettem volna menni, de az élet valamiért így akarta, hogy itt valamit elkezdjünk, majdhogynem a nulláról, és eddig elég jól is néz ki, ami itt kialakult. Nagyon jól érzem magam, nem mondom, hogy nem fáj semmim, de újult erővel tudok belevágni a feladatokba. Tényleg nem mindegy, hogy hetente vagy kéthetente otthon kell hagyni a gyereket több napra a nemzetközi meccsek miatt, az nagyon megviselt a Fradiban a vége felé már, és a teljesítményem sem volt már olyan, ami elvárható lett volna a klub szintjéhez. De úgy érzem, most jó helyen vagyok.

– Mi a cél az idény hátralévő részében?     
– Már máshogyan készülnek ránk az ellenfelek, nagyobb lesz a nyomás is, amit kezelni kell. Nagyon szeretném, ha az első öt között végeznénk, ez reális cél. Az első pofon a Magyar Kupában ért minket, amikor kiestünk a Fehérvárral szemben a harmadik fordulóban, és az előző dunaújvárosi meccs is megmutatta, ha nem úgy állunk hozzá, akkor nagy bajok is érhetnek minket. Ugyanakkor ezekből is tanulni kell, mert ha csak nyerünk és nyerünk, és csak az ellenfél hibázik, abból nem tanulsz annyit, mint amennyit a saját hibáidból tudsz. Egy fiatal csapatnak az is kell, hogy olykor nehéz legyen az élet.

KÉZILABDA
NŐI NB I
17.00: Moyra-Budaörs–FTC-Rail Cargo Hungaria
17.00: Dunaújvárosi Kohász KA–MTK Budapest
18.00: Tappe-Békéscsabai Előre NKSE–Szombathelyi KKA
18.00: DVSC Schaeffler–Vasas SC
18.00: Kisvárda Master Good SE–Mol Esztergom
18.00: Váci NKSE–Alba Fehérvár KC