„Úgy gondolom, hogy végig tartani tudtuk magunkat az Odense ellen, de belülről azt éreztük, hogy ők domináltak, és mi próbáltuk meg felvenni velük a harcot, futottunk az eredmény után – értékelt a lefújás után a Sport TV mikrofonja előtt a Ferencváros szélsője, Márton Gréta. – Voltak olyan periódusai a találkozónak, amikor ugyan mi voltunk kétgólos előnyben, de azt sajnos nem tudtuk megtartani. És ahogy felzárkóztak, mindig elbizonytalanodtunk. Nagyon sajnálom, hogy kiestünk. A második félidőben éreztük azt, hogy végig a nyakunkon vannak és egy perc szusszanásunk sincs. Nagyon jól felkészültek belőlünk, megakasztották a támadásainkat és nem tudtuk megmutatni azt, amit egyébként tudunk. Az lett volna a legnagyobb álmunk, hogy a final fourba jutunk, főleg Leki (Lekics) és Allan (Heine) miatt, mert nagyon megérdemelték volna, hogy csodálatos közönség előtt, Magyarországon tudjunk még Bajnokok Ligája-meccset játszani. Nagy érzelmek szabadultak fel belőlünk, amikor Leki a meccs előtt beszédet mondott, jó lett volna őt megajándékozni.”
Az idény végén távozó Allan Heine is nehezen találta a szavakat a meccs után: „Megvan a csapatunk a final fourhoz, és valószínűleg még több dolgot is elérhettünk volna a négyes döntőben, ezért borzasztó érzés, hogy nem sikerült odajutni. Megvoltak a helyzetek, ám azokat nem sikerült mindig gólra váltani. Egy kis szerencsére lett volna szükség, de ez ma nem állt a Ferencváros mellett. A Fradinál dolgozni tündérmese volt, nyilván azonban a mai nem volt az. Kitűnő csapatunk van, amely megérdemelt volna egy final fourt. Edzőként nehéz bármit is tenni, amikor így véd az ellenfél kapusa, akkor általában nem a vezetőedző kezében van a döntés.”
Dragana Cvijics a hivatalos sajtótájékoztatón beszélt az érzéseiről: „Azt tudom mondani, hogy ez volt a legfájdalmasabb meccs az életem során. Újra át akartam élni azt, hogy a Fradival final fourban vagyok, hittem benne, de hiszek még most is a csapatomban. Nagyon nehéz meccs volt, sok helyzetet hagytunk ki, amikor el tudtunk volna lépni három-négy góllal. Nagyon szomorúak vagyunk most, ám harcolunk tovább, a bajnoki címért. Nincs világvége, ez a sport, küzdünk azért, hogy a következő idényben a nulláról felépítsük az egészet.”
Az idény végén visszavonuló Andrea Lekicset az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) hivatalos honlapja idézte: „Nem ilyen befejezésről álmodtam, de ilyen az élet. Most szomorú és csalódott vagyok. Nem játszottunk a legjobban, gratulálnunk kell az Odensének. Ilyen az élet, a hullámvölgyen a sportágunk részét képezik, néha nyersz, néha pedig veszítesz. Azonban sokkal szebb emlékeim is vannak a mostaninál. A Bajnokok Ligája-győzelem volt az egyik legnagyobb dolog, amit elértem pályafutásom során. Ám a BL-meccsekből és idényekből felejthetetlen embereket, barátokat, emlékeket, győzelmek utáni ünnepléseket is magammal viszek, olyan dolgokat, amelyek mindig velem maradnak.”