Szemerey Zsófi elárulta, miért húzza kicsit össze magát a kapuban

– A nyáron Győrbe érkezve peches őszi szezont tudhat maga mögött, elég, ha a fejlövésekre gondolunk. Miként foglalná össze a mögöttünk hagyott hónapokat?
– Pontos számot nem is tudnék mondani, hányszor találták el a fejemet a meccseken és az edzéseken – válaszolta Szemerey Zsófi a mieink számára szünnapon a csapathotelben. – Augusztusban kezdődött az egész kálvária, amikor a Metzcel játszottunk egy felkészülési mérkőzést, ott kaptam az első olyan fejlövést, amely után kemény rosszullétek jelentkeztek. Sajnos ezenkívül is elég sok, ilyenkor megszokott tünetet produkáltam, aztán miután visszaálltam, megint kaptam mindig egy újabbat, úgyhogy ez egy ilyen örökös körforgás volt az ősszel. Minden eset után kötelezően több napot pihennem kellett. A közelmúltbeli fejlövéseknél pedig ugyan nem volt semmilyen tünetem, mégis pihenőre voltam ítélve, így azért eléggé nehéz időszak volt számomra.

– Mi történt egy-egy kényszerpihenő során?
– Van egy bevett protokoll, amin végig kell menni. Ezt a nemzetközi gyakorlatot követték Győrben is, minden fejlövés után, ha már úgy éreztem, hogy vissza tudnék állni, akkor először végig kellett menni minden egyes ponton, de addig is többnaponta újra teszteltünk, hogy minden rendben van-e. Ezúton is köszönöm a Győrnek a sok segítséget és figyelmet, mert folyamatosan éreztem a klub és a csapat részéről a törődést, és hogy várnak vissza.

– Mindez hogyan hatott ki a játékára?
– Főleg a szélről és ziccerből érkező lövéseknél érzem még, ahelyett, hogy kihasználnám a méretemből eredő adottságokat, inkább kicsit összébb húzom magamat, ezáltal valamivel kisebb felületet takarok a kapuból. Ez természetesen idegesít, ezen dolgozunk mind a mai napig, de szerintem ahhoz képest, amennyi fejlövést kaptam, nem olyan vészes a helyzet.

– A tavalyi Eb-n azzal a helyzettel kellett megküzdenie, hogy az edző döntése alapján keveset védett a Metzben, most pedig úgy érkezett meg a válogatotthoz, hogy többször is kényszerből esett ki a játékból. Milyen állapotban csatlakozott így a csapathoz?
– Az elmúlt idény inkább lelkileg volt megterhelő a mellőzés miatt, míg Győrben nagyon jól érzem magam, minden úgy halad, ahogy vártam – a fejlövéseket leszámítva. Viszont tavaly az egész őszt végig edzettem, plusztréningjeim is voltak, mivel a meccseken nem kaptam szerepet. Tehát folyamatos mozgásból érkeztem a válogatotthoz, míg most minden hónapra az volt jellemző, hogy két hét munka után két hét pihenő következett. Mire kezdtem volna utolérni magamat, addigra mindig kaptam egy fejlövést, és kezdhettem megint elölről. Azért ez eléggé fel tudja őrölni az embert. Viszont nagyon szerencsés vagyok, hogy olyan közegbe kerültem Győrben, ahol mindenki segítőkész, illetve a családom közelsége is nagyon sok pluszt adott nekem.

– Mennyit számított, hogy pár meccsen már vissza tudott állni a kapuba a világbajnokság előtt?
– A Győr utolsó őszi, Storhamar elleni BL-meccse előtt szombaton edzettem először a csapattal két hét pihenő után, úgyhogy engem is meglepett, hogy mennyi lehetőséget kaptam. Aztán jött a norvégiai túra a válogatottal, ahol két meccsen játszottam. Természetesen érzem a bizalmat itt is, viszont igyekszem magamra nem túl nagy terhet rakni, miközben magammal szemben vannak a legnagyobb elvárásaim. A tavalyi Eb után szeretném megmutatni, hogy az nemcsak egy egyszeri alkalom volt, hanem tudom stabilizálni az ott mutatott játékot, és azt mindig ki tudom vinni a pályára, s támogatom vele a lányokat hátulról. Ezért dolgozunk most keményen, remélem, sikerülni fog.

– Milyen közösséget alkot a mostani válogatott keret? Kilencen hiányoznak az Eb-bronzérmes csapatból.
– A hangulattal nincs probléma. Tavaly nagy erősségünk volt, hogy nem teherként éltük meg, hogy ennyi időt töltöttünk együtt, hanem folyamatosan programoztunk, bandáztunk, az oldott hangulat is hozzájárult az eredményhez. Most is érzem a csapaton, hogy ez megvan, hiába alakultunk át ennyire. Inkább azzal kel megküzdenünk, hogy a saját magunk elé kitűzött célt elérjük. A szövetség a hatba jutást várja tőlünk, de mi szeretnénk bizonyítani, hogy a bronzérem nem csak egy véletlen volt. Sok az újonc és a fiatal, nekik azért teljesen más ez a közeg, és először vesznek részt világversenyen. A saját példámból tudom, hogy nem könnyű az első nagy torna. Figyelni kell a monotonitásra, és okosan meg kell találni az ideális arányt az edzések, a pihenés és a közös programok között. Ebben próbáljuk segíteni az újoncokat. Külön örülök Laura (Falusi-Udvardi Laura – a szerk.) jó teljesítményének Szenegál ellen, az elmúlt években Mosonmagyaróváron már bizonyította, hogy stabil és megbízható játékos, és most is élt a lehetőséggel. Pedig előtte mindössze egy edzése volt a válogatottal. Remélem, ezután már az izgulást is levetkőzi magáról.

– Beszélt a hivatalos célkitűzésnél merészebb álmokról – ebből a szempontból hogyan látja a csapatra váró utat a tornán?
– Tisztában vagyunk vele, a csoportot meg kellene nyernünk – erre is készülünk. Természetesen azért előre is nézegettünk a lányokkal, de alapvetően meccsről meccsre haladunk. Tudjuk, hogy a középdöntőben jóval nehezebb dolgunk lesz, és ott már sokkal erősebb csapatokkal fogunk találkozni, viszont talán az nekünk jobban is fog feküdni. Mert ritkán találkozunk az Európán kívüli válogatottakkal, ellenük mindig nehezebb játszani. A középdöntőben nagyot kell alakítanunk, hogy könnyebb csapatot kapjunk a negyeddöntőben, bár előzetesen nehéz lenne megmondani, hogy egy francia vagy holland csapattal járnánk jobban. A hollandok már egy ideje építkeznek, és hazai pályán biztos hatalmas buzdítást fognak kapni, amit a saját bőrünkön érezhettünk tavaly, mennyit számít.

– Mit szól a kibővített vébémezőnyhöz? Elég sok a nagy különbségű mérkőzés a torna első szakaszában?
– Abból a szempontból nem szerencsés a bővítés, hogy az így bekerülő csapatok esetében a lelkesedés átcsaphat sérülésveszélyes helyzetekbe. Korábban például Paraguay ellen nemegyszer rántották vissza a szélsőink karját vagy éppen alájuk léptek. Másfelől ez óriási lehetőség ezeknek a csapatoknak, és szerintem meg is érdemlik, hogy itt legyenek, és meg tudják mutatni magukat. Előfordulhat, hogy ezáltal felfigyelnek egy-egy játékosra Európában is. A férfiaknál láthatjuk, Egyiptom mekkorát fejlődött, szerintem előbb-utóbb a női szakágnál is láthatunk hasonló ugrást az afrikai országoknál. Nekünk is nagyon sokat tud adni egy ilyen mérkőzés, és sokat tudunk tanulni tőlük. Irigylésre méltó az a felszabadultság, ahogy minden kis apróságnak örülni tudnak. Boldog voltam, hogy tegnap a szenegáliak kapusa kapta a legjobb játékosnak járó díjat, maximálisan megérdemelte, és tényleg nekik ezek rengeteget számítanak. Nekünk a kézilabda nemcsak a munkánk és a hobbink, hanem a szerelmünk is – ezért hatalmas pluszlökést tud adni az ő lelkesedésük.

NŐI KÉZILABDA-VILÁGBAJNOKSÁG
A B-CSOPORT PROGRAMJA ('S-HERTOGENBOSCH)
November 27., csütörtök
Svájc–Irán 34–9
MAGYARORSZÁG–Szenegál 26–17

November 29., szombat
18.00: Svájc–Szenegál
20.30: Irán–MAGYARORSZÁG
December 1., hétfő
18.00: Szenegál–Irán
20.30: MAGYARORSZÁG–Svájc

A MAGYAR VÁLOGATOTT 18 FŐS VILÁGBAJNOKI KERETE
Kapusok: Szemerey Zsófi (Győri ETO), Janurik Kinga (FTC), Bukovszky Anna (Esztergom)
Jobbszélsők: Grosch Vivien (DVSC), Falusi-Udvardi Laura (Mosonmagyaróvár)
Jobbátlövők: Klujber Katrin (FTC), Papp Nikoletta (CS Minaur Baia Mare – Románia), Albek Anna (Metz Handball – Franciaország)
Irányítók: Vámos Petra (Metz Handball – Franciaország), Simon Petra (FTC)
Beállók: Tóvizi Petra (DVSC), Bordás Réka (FTC), Szmolek Apollónia (Esztergom)
Balátlövők: Kuczora Csenge (Thüringer HC – Németország), Faragó Lea (Esztergom), Csíkos Luca (Váci NKSE)
Balszélsők: Márton Gréta (FTC), Hársfalvi Júlia (FTC)
Szövetségi kapitány: Golovin Vlagyimir