Kikaptunk a szlovénoktól, vélhetően elúszott az elődöntő a kézilabda Eb-n

KÉZILABDA
FÉRFI EURÓPA-BAJNOKSÁG
KÖZÉPDÖNTŐ, 2. FORDULÓ
II. CSOPORT (MALMÖ)
SZLOVÉNIA–MAGYARORSZÁG 35–32 (15–17)
Malmö, 5015 néző. V: Hansen, Madsen (dánok)
SZLOVÉNIA: Baznik – Cokan, B. JANC 10, TAJNIK 4, Zabic, D. Makuc, JOVICIC 5. Csere: M. Vujovic (kapus), Mackovsek 1, Novak 4, HORZEN 5, A. Makuc 4 (3), Kodrin 1, Grmsek 1, Henigman. Szövetségi kapitány: Uros Zorman
MAGYARORSZÁG: Palasics – Fazekas G. 4, Ilic Z. 4, Sipos A., Ligetvári, Szita 4, Bóka 1. Csere: Bartucz (kapus), ROSTA M. 5, IMRE B. 8 (2), ÓNODI-JÁNOSKÚTI 4, Hanusz 1, Bodó, Pergel 1. Szövetségi kapitány: Chema Rodríguez
Az eredmény alakulása. 8. p.: 4–4. 11. p.: 5–8. 18. p.: 11–11. 24. p.: 12–13. 28. p.: 12–16. 35. p.: 18–17. 44. p.: 23–20. 50. p.: 27–25. 56. p.: 30–29. 58. p.: 33–30
Kiállítások: 10, ill. 6 perc
Hétméteresek: 4/3, ill. 2/2

ÖSSZEFOGLALÓ

Vízválasztó mérkőzés várt a magyar férfi kézilabda-válogatottra az Európa-bajnokság középdöntőjének második körében Szlovénia ellen, ugyanis csak egy győzelemmel és a vele járó két ponttal maradhatott reális esélyünk a továbbjutásra. Az ellenféllel pedig nem ártott vigyázni, mert rendre ki-ki meccseket játszottunk egymással az elmúlt években, olyannyira, hogy a legutóbbi öt találkozóból négyet megnyertünk ugyan, de hármat is csak egyetlen góllal – mondjuk abból kettő is Eb-n történt, 2020-ban és 2024-ben.

A szakmai stáb döntése értelmében ezúttal a kapus Andó Arián, a beálló Papp Tamás és a két jobbszélső, Rodríguez Pedro és Szilágyi Benjámin maradt ki a meccskeretből. Nem mondhatni, hogy a két csapat egymásnak ugrott volna, olykor kicsit dadogott is a labda, Ligetvári Patrik hamar megkapta az első kétperces kiállítását, és az emberelőnyös támadásunk sem működött tökéletesen.

A kezdeti ismerkedés után az első tíz perc végére szinte észrevétlenül megszereztük a lépéselőnyt, Ilic Zoran első négy, Rosta Miklós első két lövéséből gól lett, de kiegyenlítettnek tűnt a meccs, mert minkét csapat ki tudta használni az ellenfél hibáit. Nem is lőttünk volna rosszul, de kissé demoralizáló lehetett, hogy a szlovénok háromszor is üres kapus góllal egyenlítettek – azaz mi megdolgoztunk a találatért, nekik viszont nem kellett.

Hogy mégis megmaradt a sovány előnyünk, az leginkább Palasics Kristófnak volt köszönhető, aki fontos pillanatokban védett, köztük kispárgázta Novak Domen hetesét is. Nem volt nagy a magyar tábor a Malmö Arénában, de azért jól lehetett hallani, amikor biztatni kezdte a csapatát, és a drukkereink érdekes kontrasztban álltak a csarnokban egyébként jóval nagyobb számban helyet foglaló svéd szurkolókkal, akik persze a saját meccsükre vártak, és inkább csak műkedvelőként figyelték a mi meccsünket, érdeklődő csendben, mint a Zeneakadémián.

A védelem már kezdett volna összeállni, a szlovénok öt percig nem lőttek gólt, mi pedig Imre Bence találatával éppen elhúztunk néggyel, amikor Sipos Adriánt is kiszórták két percre, miután Andraz Makuc fordult le róla legalább annyira vakon, mint vakmerően, a megítélt hetessel öt másodperccel a félidő vége előtt feljöttek kettőre, és hiába kért időt Chema Rodríguez, hiába ugrottunk nekik, ennyi idő alatt már nem sikerült betalálni.

A kétgólos előny nem volt megnyugtató, nemcsak azért, mert a mai kézilabdában két gól szinte semmi, hanem a mutatott játék fényében sem, mert ugyan a szlovénok egyáltalán nem tűntek verhetetlennek, de nem is játszottak kiugróan jól, gyengébben lőttek nálunk, a kapusaik 18 lövésből egyetlenegyet fogtak meg, ami gyakorlatilag értékelhetetlen, 5.5 százalékos teljesítmény. Ettől függetlenül nekünk mindenképpen magasabb fokozatra kellett kapcsolnunk a szünet után, mert hat labdát azért mi is eladtunk az első harminc percben (15–17).

A második játékrész a mi emberelőnyös támadásunkkal és a szlovénok üres kapus góljával kezdődött, ami újabb figyelmeztető jel volt, hogy az emberelőnyös játék csak akkor lehet hasznos, ha nem adjuk el belőle a labdát. Így ahelyett, hogy növeltük volna az előnyünket, a szlovénok jöttek fel és vették át a vezetést, csak Ilic Zoran önfeláldozó vetődésének volt köszönhető, hogy nem rögtön kettő góllal.

Ráadásul úgy nézett ki, inkább a szlovénoknak sikerült átlendülniük a holtponton, stabilabb lett a védő- és támadójátékuk is, nekünk pedig ezúttal hátul a védések sem jöttek, elöl pedig több lövést is elhibáztunk, és az első negyedórában mindössze négyszer sikerült betalálnunk az ellenfél kapujába. Az utolsó öt percben még mindig vezettek kettővel, így kijöttünk nyitott védekezésre, hogy hibára kényszerítsük őket, de ez sem jött be, a szlovénok nem álltak le a gólszerzéssel, így kevesebb mint két percünk maradt a háromgólos hátrány ledolgozására.

Ami soknak bizonyult, a szlovénok megőrizték az előnyöket, és három góllal nyertek, ami azt jelenti, hogy míg ők versenyben maradtak az elődöntőért, nekünk már óriási bravúr kellene ahhoz is, hogy a középdöntőből valahogy továbbjussunk a helyosztókra. Az utolsó két meccsen Svédország és Horvátország ellen inkább a tisztes helytállás lehet a cél. 35–32

PERCRŐL PERCRE