Bátor játék és döntetlen a házigazda svédek ellen a férfi kézilabda Eb-n

FÉRFI KÉZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG
KÖZÉPDÖNTŐ, 3. FORDULÓ
II. CSOPORT (MALMÖ)
SVÉDORSZÁG–MAGYARORSZÁG 32–32 (14–16)
Malmö, 7342 néző. V: Schulze, Tönnies (németek)
SVÉDORSZÁG: Appelgren – S. Karlsson 2, LAGERGREN 4, CLAAR 10, Bergendahl, E. Johansson 1, WANNE 5. Csere: Palicka (kapus), CARLSBOGARD 2, Roganovic, Gottfridsson 2, Darj, Sandell 1, D. Pettersson 4 (2), F. Möller 1. Szövetségi kapitány: Michael Apelgren
MAGYARORSZÁG: Palasics – IMRE B. 8 (4), ILIC Z. 4, SIPOS A. 1, Ligetvári 1, Bodó 3, Fazekas G. 2. Csere: Bóka 2, ROSTA M. 8, Szita 3, Pergel, Krakovszki B. Szövetségi kapitány: Chema Rodríguez
Az eredmény alakulása. 6. p.: 4–4. 10. p.: 4–6. 13. p.: 8–7. 18. p.: 10–10. 24. p.: 12–13. 36. p.: 17–19. 38. p.: 20–19. 42. p.: 21–22. 48. p.: 26–26. 52. p.: 27–28. 56. p.: 30–28. 58. p.: 30–31
Kiállítások: 4, ill. 8 perc
Hétméteresek: 3/2, ill. 5/4
MESTERMÉRLEG
Chema Rodríguez: – Az elmúlt három évet tekintve ez az első alkalom, hogy kifejezett cél nélkül várhattuk az utolsó meccseket, ezt nem volt könnyű megemészteni. A svédek ellen mindenki jól játszott, megfelelő munkát végzett támadásban és védekezésben is. Horvátország ellen sem lesz könnyű dolgunk.

ÖSSZEFOGLALÓ

Kettős érzésekkel vághatott bele a házigazda svédek elleni középdöntős mérkőzésbe a magyar férfi kézilabda-válogatott az Európa-bajnokságon. Egyik oldalon ott volt a bizonyítás vágy, hogy vesztes helyzetben is megmutassa, mire képes, a másikon viszont a felszabadultság, hiszen mindenki jóval esélyesebbnek tartotta a skandinávokat, akiknek ráadásul nagyobb szükségük is volt a pontokra, mivel nemcsak versenyben, hanem kifejezetten jó pozícióban voltak ahhoz, hogy továbbjussanak az elődöntőbe. Mondjuk ehhez képest nem volt telt ház a Malmö Arénában...

A magyar csapatban egyedül Ónodi-Jánoskúti Máté kimaradása lehetett meglepetés, ez azonban kényszerű megoldás volt, ugyanis nem épült fel a betegségből, így Chema Rodríguez szövetségi kapitány nem rakta be a meccskeretbe – ami egyben azt is jelentette, hogy a svédek elleni találkozót egy jobbátlövővel, Ilic Zorannal kellett lehoznunk. Egész jól kezdtünk, a játékunk nem nézett ki rosszul, Palasics Kristóf védte az első két svéd próbálkozást, aztán bónuszként hárította Nikola Roganovic hetesét, közben pedig Ilic gólja után Rosta Miklós triplázott, Imre Bence értékesített két hetest, Bodó Richárd pedig lőtt egy hatalmas bombát, így a tizedik percben két góllal vezettünk.

Aztán két eladott labda után fordítottak a hazaiak, és ami Imre Bencének sikerült Mikael Appelgren ellen, az sajnos nem jött be Andreas Palicka ellen, aki nem egyszerűen kivédte a harmadik hetest, hanem megfogta (!). Mégis meccsben maradtunk, mert a tempó sem volt olyan nagy, szívósan küzdöttünk és bátran támadtunk, mertünk lőni távolról is, és szépen játszottuk meg a széleket, főleg Imre Bencét a jobbon, aki öt gólt szerzett az első harminc percben.

Rosta Miklós is remekül játszott, a szünetig mind az öt kísérletét értékesítette, a látottak alapján pedig egyáltalán sem tűnt meglepetésnek, hogy 16–14-es vezetéssel mentünk a szünetre, ugyanis teljesen megérdemeltük. Egyedül az nézett ki csúnyán, amikor Felix Claar odasózott egyet Sipos Adriánnak, a magyar védelem oszlopát ápolni kellett a kispadon, de szerencsére vissza tudott jönni.

A második játékrészt is jól kezdtük, az első három és fél percben a védekezőspecialista Ligetvári Patrik volt az egyetlen gólszerző. Utána viszont néhány perc alatt sikerült felhoznunk a svédeket, miután emberhátrányban kaptunk két üres kapus gólt, a második után, immár egygólos hátrányban Chema Rodríguez időt is kért. Aztán Bodó lőtt egy olyan hatalmas gólt, amilyet régen, a labda Palickával együtt került a hálóba, utána azonban Imre Bence kapott egy kétperces büntetést rossz cseréért, mert ő ugyan beállt, csak közben senki nem jött le helyette, így a kapuson kívül hét magyar mezőnyjátékos volt egyszerre a pályán.

A svédek támadójátéka kicsit sablonosnak tűnt az eddig megszokotthoz képest, a német játékvezetőket pedig mintha zavarta volna kicsit a meccs, az ítéleteik alapján legalábbis erre lehet következtetni, de legalább következetesen tévedtek mindkét fél kárára. Két és fél perccel a vége előtt a csapatkapitány Sipos Adrián góljával átvettük a vezetést, majd Pergel Andrej kiállítása után úgy nézett ki, az utolsó két percet emberhátrányban játsszuk végig.

Óriási izgalmak közepette az utolsó támadásunkat Szita Zoltán hagyta ki – a vele szemben védekező svéd pedig úgy tűnt, a vonalon, de inkább belül áll... –, így a svédeknek az utolsó másodpercekben még lett volna esélyük a győzelemre is, de Palicka egész pályás lövése nem találta el az üres kapunkat. Maradt az igazságos 32–32-es döntetlen, és vele az egy pont, ami egyrészről azt jelenti, hogy egyenrangú ellenfelei voltunk az Eb egyik favoritjának, másrészt viszont azt, hogy a legjobb nyolcba már nem juthatunk be.

PERCRŐL PERCRE