Bartucz László: Tudtam, hogy fél évem lesz megmutatni magam

– Mindenképp a Bundesligában szeretett volna maradni? Miért éppen a Wetzlarra esett a választása?     
– Amikor tavaly nyáron a Melsungenbe igazoltam, tudtam, hogy fél évem lesz itt, Németországban megmutatni, mit tudok. Ennyi időm volt rá, hogy eladjam magam, és találjak egy másik csapatot, amelyben megpróbálhatok kiteljesedni, és nagyobb szerep hárulhat rám a jövőben. Wetzlarban kinevezték azt a sport­igazgatót, aki Nebojsa Szimics sérülése miatt szerződtetett a Melsungenbe. Úgy volt, hogy már januárban csatlakozom, akkor azonban átigazolták Andreas Palickát, hogy benn tartsa a csapatot – felelte lapunknak Bartucz László.

–  Ha a Wetzlar kiesik a másodosztályba, akkor is ott folytatja? Hat fordulóval a vége előtt egy ponttal a vonal alatt van.     
– A legfontosabb, hogy ne csak eddzek, hanem végre meccsen is játsszak, úgyhogy ez most kevésbé fontos, ráadásul a 2. Bundesliga is erős bajnokság. A nyáron mindenképp teljes megújulás jön Wetzlarban, próbálnak olyan csapatot összerakni, amely tele lesz motivált, jó játékosokkal.

– Számított rá, hogy amikor Nebojsa Szimics felépül, ennyire háttérbe szorul?     
– Ő klublegenda, hosszú távú szerződéssel. Németországban akinek ilyen van, azt foglalkoztatják, úgyhogy nem ért váratlanul, mert engem az ő sérülése miatt hoztak a klubhoz. Látjuk azt is, hogy például a Magdeburgban sincs esélye Nikola Portnernek pályára kerülni. Igazából már le is zártam magamban ezt a kérdést, napi két edzésem van szinte minden nap. Ezeken olyan mentalitással dolgozom, hogy ha bármi történik Szimiccsel vagy Palasics Kristóffal, akkor be tudjak szállni.

– Hogyan telnek a hétköznapjai így április közepén, meccsterhelés nélkül?     
– Az elmúlt hetekben kisebb betegségen esett át a családom, de már kezdünk kijönni belőle. Nemrég volt egy ötnapos szünete a csapatnak, amikor a kapus­edzőnk helyett beugrottam az utánpótlásba levezetni egy tréninget. Szívesen tettem eleget a felkérésnek, maga a kapusedzőség is érdekel, és a gyerekekkel is szeretek foglalkozni.

– Nemsokára kőkemény vébéselejtezős párharc következik Szerbia ellen – Chema Rodríguez a kevés játéklehetőség ellenére is számít önre?     
– Úgy tudom, igen, ez nekem amúgy sem szokott problémát jelenteni, ha be kell ugrani. Nyilván előny, amikor az ember meccsben van, de most az én esetemben a labdaéhség az, ami óriási. Már alig várom, hogy ismét élesben kézilabdázhassak, és ne csak az edzéseken védhessek. Készen állok a feladatra.

– Mennyire fekszik nekünk a szerbek stílusa?     
– Tavaly óta Raúl González a szövetségi kapitányuk, aki nagyszerű szakember. Már korábban is spanyol edző ült a kispadjukon, Toni Gerona, így ők is hasonló játékstílust képviselnek, mint mi. Nagyon erős együttesnek tartom a szerbet, többen is a Bundesliga élcsapatai­ban játszanak, komplex és mentálisan erős ellenféllel fogjuk szembetalálni magunkat.

– Mi lehet a gyenge pontjuk?     
– A balkáni csapatokra, de amúgy ránk is jellemző volt, hogy amikor elérnek egy jó eredményt, a hurráhangulat eluralkodik rajtuk. Chema Rodríguez nem véletlenül próbálja meg nekünk is megtanítani, hogy „öt percig örülünk, öt percig szomorkodunk”, azaz ne veszítsük el a fókuszt és ne legyen ekkora teljesítménybeli különbség két találkozó között. Általában ha a szerb vagy a többi balkáni válogatott nem ér el jó eredményt az első meccsen, a csapatkohézió is megsínyli, győztes rajt után viszont szárnyakat kapnak. Már csak ezért is lenne jó már a kinti odavágót megnyerni.

– Melyik a keményebb pálya? Nis a Balkán közepén vagy a Veszprém Aréna?
– Rátapintott a lényegre, miért is várom annyira ezt a két meccset. Mindkét csarnok fel fog robbanni, olyan energiák szabadulhatnak fel a szurkolótáborokból. Az ilyen hangulatú párharcokért érdemes kézilabdázni.

–  Mi az, amiben a magyar válogatott a legtöbbet fejlődött, mondjuk a 2024-es párizsi olimpia óta?     
– A védekezésünk azelőtt sem volt gyenge, de mostanában még magasabb szintre lépett, az Európa-bajnokságon, mondhatom, világszínvonalú volt. Viszont azt is látjuk, miben kell még fejlődnünk, azon leszünk, hogy ennek megfeleljünk, s mindent megteszünk, hogy kijussunk a világbajnokságra.