Imre Vilmos: Mindenkinek más a siker, nekünk a bennmaradás volt az

Az utolsó fordulóban hazai pályán, a PLER ellen dőlt el, hogy az élvonal újonca, a Szigetszentmiklósi KSK férfi kézilabdacsapata benn maradt az NB I-ben, Imre Vilmos együttese 28–28-as döntetlent játszott, az ETO pedig győzött a közvetlen rivális Komló otthonában. A klubnak sikerült szintet lépnie, és a másodosztályú bajnoki cím után megvetnie a lábát az NB I-ben is.

„A feljutás után leginkább a belső pozíciókat kellett megerősíteni. Bár a jobb szélre érkezett a tapasztalt Lakosy Máté, hamar be kellett látnunk, számunkra a magyar piac csak korlátozottan elérhető, ezért légiósokat kellett igazolnunk. Így jött a holland balátlövő Destin van Dijk, a bosnyák irányító, Marko Davidovic és a horvát jobbátlövő, Bruno Butorac. A felkészülés alatt sajnos súlyos sérülést szenvedett horvát kapusunk, Mario Cvitkovic, de szerencsénk volt, hogy be tudott ugrani a helyére a szerb Milos Mojszilov, aki jól ismeri a magyar bajnokságot” – mondta lapunknak Imre Vilmos, aki szerint a céljuk nem lehetett más, mint minden frissen feljutó csapatnak: a bennmaradás.

Ezt csak az utolsó fordulóban sikerült kiharcolni, de az edző úgy véli, a magyar NB I középmezőnye még sosem volt ennyire kiegyenlített. Ugyanakkor igazságtalannak érezte volna, ha kiesnek, még akkor is, ha a mezőny legkevesebb gólját szerezték a 26 bajnokin (668), ugyanis az évad során a nehéz sorsolás ellenére is tartani tudták magukat a középmezőnyben.

 „Az idény tanulsága, hogy a bravúrgyőzelmek akkor igazán értékesek, ha a  kötelezőket is mellé teszi a csapat. Abban viszont kicsit elmaradtunk, pedig egy újoncnak a hazai pályán szerzett pontok szinte duplán számítanak – folytatta a szakember. – Stratégiánk fő eleme a stabil védekezés volt Mazák Martin vezetésével, ami már az NB I/B-ben is a csapat erőssége volt, és az élvonalban is lehetett rá építkezni. Már másodosztályúként is több NB I-es csapattal játszottunk a felkészülés során, a Magyar Kupából is búcsúztattunk élvonalbeli ellenfelet, a védelem pedig mindig helytállt.”     
A tapasztalt tréner ugyanakkor többet várt a lerohanásoktól, ami a másodosztályban kiválóan működött, nyomást tudtak helyezni az ellenfelekre. De az élvonalban sokkal fegyelmezettebb és dinamikusabb volt az ellenfelek visszarendeződése, náluk pedig a belső posztokon a kispadról sem érkezett hathatós segítség, így a kulcsjátékosok sokszor elfáradtak a hajrára. A két osztályt összehasonlítva úgy látja, az NB I-ben sokkal kevesebb idő van a döntéshozatalra, a játékosoknak kisebb helyen és gyorsabban kell megoldaniuk a helyzetet, emiatt sokkal nagyobb a hibázási lehetőség.

„Szerencsére sok volt a részsiker az idényben – tette hozzá. – A Veszprémtől otthon kikaptunk, de az első félidőben remekül lassítottuk a játékot, a mi stratégiánk érvényesült egy BL-csapat ellen. A Csurgó ellen hatvan percen át működött a taktika, mentünk vele, majd egyszer csak robbantottunk, és tíz perc iramváltással megnyertük a meccset. Vagy említhetném a Budakalász elleni idegenbeli bajnokit, amikor szépen végig tudtuk vinni a tervünket.”

Imre Vilmos úgy véli, most már van annyi NB I-es tapasztalatuk, ami segíthet a jövőben. Azzal, hogy előremenekültek, megtanulták értékelni a sikert, a végjátékban is fenntartani a mentális erőt, a motivációt és az önbizalmat. Megtanultak hinni abban, hogy túl kell lendülni a nehéz időszakokon, mert ha megdolgoznak érte, jön a siker.

„Mindenkinek más a siker, nekünk most a bennmaradás volt az. A játékosok becsülettel megküzdöttek érte, és ez volt a jutalmunk. Szigetszentmiklós kisváros kis csapattal, de most már talán látszik, hogy valahonnan elindultunk, és tartunk valahova” – zárta gondolatait Imre Vilmos.

A SZKSK BAJNOKI PONTSZERZÉSEI, 2025–2026
SZKSK–Budai Farkasok 27–27
SZKSK–Csurgó 32–28
SZKSK–Balatonfüred 25–19
SZKSK–Komló 30–27
Budakalász–SZKSK 24–29
Budai Farkasok–SZKSK 22–23
SZKSK–Gyöngyös 28–24
SZKSK–ETO 24–24
SZKSK–Budakalász 26–26
SZKSK–PLER 28–28