Fordulat a szünet után, a Tatabánya legyőzte a Celjét a nemzetközi torna bronzmeccsén

Két napon belül két nehéz, papíron erősebb ellenfél: így nézett ki a Mol Tatabánya KC férfi kézilabdacsapatának hétvégi programja a hazai környezetben rendezett Mol Fresh Corner Cup nevű felkészülés tornán, melynek elődöntőjében ugyan 29–26-os vereséget szenvedett az RK Zagrebtől, de nincs miért szégyenkeznie, teljesen vállható vereség volt, olykor kifejezetten biztató játékkal.

A szlovén RK Celje elleni bronzmeccsen több esélye volt a vendéglátóknak, de a találkozó elején ebből semmi sem látszott. Az első másfél percet két eladott labdával, egy elszúrt ziccerrel, három kapott góllal és nyögvenyelős hét a hat elleni támadójátékkal kezdte a Bányász, amely nem találta a saját ritmusát. Az emberelőnyös támadások nem ültek, a visszarendeződés rendre ütemhátrányba került, mintha senki sem találta volna a helyét, így Tóth Edmond edzőnek korán időt is kellett kérnie.

A védelem ennek ellenére nem lett keményebb, statikus és kiszámítható maradt, amit a vendégek újra és újra sikeresen kipasszolgattak. Ez azt eredményezte, hogy húsz perc alatt a Tatabánya 9 gólt szerzett és 15-öt kapott, Székely Márton nem kapta el a fonalat a kapuban – innen azért nem könnyű visszajönni egy lendületbe jövő BL-csapat ellen. Bár a legfontosabb talán az volt a hazaiaknak, hogy újabb topcsapat ellen tudják gyakorolni a felállást, a játékkapcsolatokat és a taktikát.

Néhány percre ügyesen használta ki a Bányász, amikor a Celje sort cserélt, és felzárkózott három gólra, ami az első tíz perc üresjárata után szép volt, különösen a meccs legjobbjának választott irányító, Sztraka Dániel és a 22. születésnapját éppen ezen a napon  ünneplő jobbszélső, Terjék Roland mozgott jól. Akkor még nem tartott sokáig a lendület, a félidő hajrájára újra a szlovénok vették át az irányítást, az első játékrész tanulsága pedig leginkább az volt, hogy egy papíron erősebb csapat ellen ötpercnyi jó játék és néhány szép akció kevés, ennél több kellett a szünet után.

A második félidőben egy ideig maradt ez a négy-öt gólos különbség, az irányítás zömmel még az ellenfél kezében volt, így némileg meglepetésként hatott a Tatabánya feltámadása: mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül látványosan felgyorsultak a hazaiak, elkezdték lőni a könnyű gólokat, és Molnár Robin hetesével 8 perccel a vége előtt egyszer csak 33–33-as döntetlen lett az állás.

Átvenni a vezetést viszont akkor még nem sikerült, miután Terjék fél perccel később kihagyta a büntetőjét, a másik oldalon pedig Uros Milicevic mattolta Andó Ariánt, akinek egyébként szintén nagy szerepe volt a fordításban, nagyon jó időben mutatott be bravúrokat. Négy perccel a vége előtt a jobbátlövő Daniel Mosindi szép testcsel után végre megszerezte a vezetést a hazaiaknak, igaz, ki is állították rögtön, így lehetett izgulni tovább.

De a hajrát a kétirányítós játékkal nagyon jól menedzselte le Tóth Edmond, és végül az ellenfélnek csak 21 másodperce maradt egyenlíteni, hogy kiharcolja a hetespárbajt, azonban Aljus Anzic lövését blokkolták a hazai védők, így a Tatabánya győzött, és óriási küzdelem után megérdemelten szerezte meg a bronzérmet.

KÉZILABDA
FÉRFI FELKÉSZÜLÉSI TORNA, TATABÁNYA
A 3. HELYÉRT
Mol Tatabánya KC–RK Celje (szlovén) 38–37 (16–22)
DÖNTŐ
Industria Kielce (lengyel)–RK Zagreb (horvát) 29–26

„Az ilyen utolsó tíz perces fordítások jól mutatják a csapat erejét”

TÓTH Edmond, a Tatabánya edzője: – Egy ilyen siker után különösen úgy érzem, hogy megérte a részvétel! A győzelem a legfontosabb, a Celje ellen ez volt a cél, ehhez képest elég enerváltan indult a meccs, ami meg is lepett, talán az idősebbek nem úgy bírták a naponta következő kemény meccseket, ebből is le kell szűrni a tanulságot. A félidőben megbeszéltük, hogy ez a hátrány itthon, ilyen közönség előtt behozható. A végére sikerült találni egy ütőképes fiatal belső sort elöl, az ellenfél védői pedig elfáradtak. Az ilyen utolsó tíz perces fordítások jól mutatják a csapat erejét. Egyénileg még többen a saját szintjük alatt játszanak, de a felkészülési időszakban ez benne van, viszont a küzdeni akarásból nem engedhetünk! Ezen a téren jól vizsgáztunk, és ha most még hiányzik is az összhang a védekezésben, vagy az összeszokottság elöl, majd meglesz ez is.