„Szerencsésnek érzem magam” – magyar kézilabdaedző a kínai női válogatott élén

Zsadányi Sándort tizenöt hónappal ezelőtt a kínai női junior kézilabda-válogatott irányítására kérték fel, de rövid időn belül felnőtt kapitánnyá nevezték ki. A 33 éves szakember a Nemzeti Sportrádió Sportreggeli című műsorában Szabó Szilviának és Gyurta Gergelynek beszélt arról, mi fogadta őt Pekingben, mennyire nehéz bajnokság nélkül edzeni és motivációt találni a játékosok számára, milyen távlati céljai vannak, és milyen a mindennapi élet.

„Szerencsésnek érzem magam, hogy megadatott számomra ez a lehetőség, és nagy dolognak tartom, ha egy magyar edző külföldön megállja a helyét, és egyelőre ezt elmondhatom magamról. Sokat mérlegeltem a dolgot, de úgy gondoltam, hogy megbántam volna, ha kihagyom ezt a kalandot” – fogalmazott munkájával kapcsolatban Zsadányi Sándor, aki rögtön megérkezésekor szembesült a Föld második legnépesebb országára jellemző méretekkel.

„Amikor megérkeztem, rögtön úgy éreztem, hogy eltévedtem, hiszen a pekingi reptér hatalmas, és amikor metróval mentem a csomagjaimért, fogalmam nem volt hogy merre tartok éppen. Szerencsére megoldódott a dolog, a nap huszonégy órájában tolmács áll a rendelkezésemre, így angolul tudtunk kommunikálni. Sok idő nem volt az akklimatizálódásra, hiszen a megérkezés napján délután már edzést kellett tartanom. A kínai lányok első ránézésre teljesen egyformák voltak, edzésen nem mindig volt szám a mezükön, úgyhogy kezdetben ez is nehézséget okozott” – mesélte a többek között a NEKA-nál is megforduló edző, akinek Európában elképzelhetetlen kihívásokkal kell megküzdenie.

„Fura az a kettősség, hogy miközben a vonatok négyszázötvennel robognak, a sportban körülbelül ötven évvel ezelőtti felfogás jellemző. Folyamatosan csúcsteljesítményt várnak a játékosoktól, és bár vannak mérések, ha azt látják, hogy valaki túlterhelt, nem foglalkoznak vele, a szükséges regeneráció sem fontos. Egy vereség után az a vélemény, hogy még többet kell edzeni, és miután Kínában nincs bajnokság, a mérkőzések nélküli edzéseken kiégett, holtfáradt kézilabdázókkal kell dolgoznom. Kínában egyértelműen az európai kézilabdázás a csúcs, nem véletlen, hogy az európai klubok a legvonzóbbak. Három kínai játékos nemrég az Alba Fehérvárhoz igazolt, ami az én szövetségi kapitányi munkámat is jelentősen megkönnyíti.”