A Győri ETO döntőbeli sikere 5+1 pontban

• A Buducsnosztból többet kivett az elődöntő

Ebben a BL-szezonban a Buducsnoszt állt a legközelebb ahhoz, hogy elvegye a Győri ETO veretlenségét – ám nem a döntőben. A podgoricaiak a középdöntő során mindkétszer döntetlent játszottak a címvédővel, ám a fináléban elmaradt a – talán várt – izgalom. Tény, az új lebonyolítási forma kedvezhetett az ETO-nak, hiszen szombaton nemcsak korábban játszott, de könnyebben is lépett túl a Midtjyllandon, míg a Buducsnoszt csak hosszabbításban múlta felül a Vardart.

Németh András szerint ugyanakkor elsősorban nem ezen múlt a finálé. „Nem hiszem, hogy az a tíz perc plusz akkora hatással lett volna a vasárnapi döntőre. Sokkal inkább azon múlt, hogy a győrieknél minden ember hozzá tudott tenni a csapatteljesítményhez, egyszerűen jobb napot fogott ki. Gyakorlatilag nem volt gyenge pont az ETO-ban, és hullámvölgyek is alig, amiket lehetett kezelni, a Budcsnoszt pedig nem volt azon a szinten, mint a győriek.”

S azt pedig ne feledjük: azért a győriek Podgoricában nagyon keményen megküzdöttek, hogy az elődöntőben a FCM-mel és ne a Vardarral találkozzanak.

• Szuzana Lazovics és Katarina Jezic sérülése – a védekezések különbsége; Milena Knezsevics formán kívüli játéka

A Buducsnoszt a meccs elején egyaránt elveszítette két, védekezésben jeleskedő emberét, és ugyan a folytatásban visszatértek, a podgoricaiak 15 gólt kaptak az első félidőben, ami az esetükben kiemelkedően soknak számít, és ez később be is bizonyosodott, hiszen a 27 kapott találat „szezoncsúcs-beállítás” számukra a BL-ben, korábban csak a Ferencváros tudott ennyit dobni a montenegróiaknak Dabason.

„Természetesen ez is befolyásoló tényező lehetett, de tartom, hogy az ETO kompaktabb játéka és védekezése volt a kulcs. Lehet, hogy ha az említettek a pályán maradnak, akkor is ugyanígy alakul az összecsapás, ebbe nem láthatunk bele. Mindenesetre Ambros Martín csapata sokkal felkészültebben játszott” – vélekedett Németh.

Érdekes volt Milena Knezsevics (szürke) szerepe is a mérkőzésen: Dragan Adzsics ezúttal nem számított kezdőként az irányítóra, aki aztán pályára került, sok időt tölthetett a pályán, de nem nyújtott a tudásának megfelelőt. Mindössze két gólt szerzett – abból egyet az utolsó másodpercekben –, és leginkább az ápolásai, illetve a kiállításai révén került a figyelem középpontjába, így többször közvetlen közelről hallgathatta Bojana Popovics másodedző szentenciáit.

• Lunde sokadik kiemelkedő teljesítménye

A nemzetközi sajtóban Katrine Lunde és Görbicz Anita nevét emelik ki legtöbbször, amikor az ETO szezonját értékelik, a kapust és a gólkirálynőt. A négyes döntőben előbbit választották a legértékesebb játékosnak, és valóban, a Midtjylland és a Buducsnoszt ellen is kiemelkedőt nyújtott. Pedig érdekes megfigyelni azt is: a negyedik BL-győzelmét begyűjtő norvég kapuvédőtől – aki ezzel a legeredményesebb aktív játékos – Clara Woltering a statisztikákban alig maradt el valamivel, ám Lunde rendre a legfontosabb pillanatokban mutatott be bravúrt, lélektanilag gyakorlatilag folyamatosan felőrölve a kék-fehéreket (lásd: a kettős emberhátrányban bemutatott védések).

„Ezzel abszolút egyetértek. Lunde épp azzal emelkedik ki még a legjobbak közül is, hogy mindig a legjobbkor ad hozzá a pluszt a csapathoz” – válaszolt egyetértően a kapitány.

Azaz tízből kilenc és egyből nulla. Egyik statisztikai mutatóban sem jelentkezett akkora különbség, mint a széleken. Míg a mieinknél az amúgy irányító Kovacsics Anikó már az első tíz percben betalált szélről, a „vendégeknél” az 57. percig kellett várni az első próbálkozásra (ráadásul Radmila Petrovics hibázott).

A bal szélről Kovacsics végül kettő, Görbicz egy, a másik oldalon pedig az egyaránt nagy önbizalommal játszó Bognár-Bódi Bernadett kettőből kettő, a parádés Orbán Adrienn négyből négy góllal zárt. Ki kell emelni továbbá, hogy az ETO – amúgy a pénteken erről nyilatkozó Kovacsics Anikó ígéretének megfelelően – nagyon odafigyelt a gyors indításokra, mind a Midtjylland, mind a Buducsnoszt ellen sikerült megakadályozni az eladott labdák utáni lerohanásokat. A döntőben Cristina Neagu hajrábeli gólját leszámítva nem is kapott ilyet, amiben Lunde teljesítménye mellett benne van az egész csapat fegyelmezett játéka is. Így fordulhatott elő, hogy az amúgy egyáltalán nem gyenge szintet képviselő Radmila Petrovics, Majda Mehmedovics páros két góllal zárt (egy hetesből), miközben a túloldalon az átlövők nyitásai meg persze a káprázatosan osztogató Görbicz révén a remek napot kifogó szélsők rendszeresen túljárhattak Clara Woltering eszén.

„Féltem a szezon előtt, hogy sebezhető lesz az ETO a széleken, ám az idény egyáltalán nem igazolta ezt a várakozásomat. Nagyon jó teljesítményt nyújtottak a győriek, a döntőre pedig különösen igaz volt ez. Bátran, önbizalommal, változatosan játszottak a szélsők, és ez európai szinten is kiemelkedő volt. Ez a válogatott számára is jó hír, mert Görbicz mellett Győrből jelenleg ezek azok a posztok, ahol elsősorban számításba jöhetnek játékosok.”

• Konzekvens játékvezetés

Sokszor éri bírálat a játékvezetést még a legmagasabb szinten játszott mérkőzéseken is, amely elsősorban a durvaságba hajló keménység engedése miatt van, az pedig értelemszerű, hogy a Buducsnoszt Podgorica meccsein a montenegrói csapat smirglis stílusa miatt ez még inkább hangsúlyos. A vasárnapi mérkőzésen azonban a Győrnek egyáltalán nem származott hátránya abból, hogy a francia Charlotte Bonaventura, Julie Bonaventura kettős egyértelmű határt szabott keménység és túlzott, felesleges keménység, durvaság között. Konzekvensen, a final four másik három meccséhez képest kiemelkedően jól vezették a mérkőzést, amelyre igazából a montenegróiak sem panaszkodhatnak, még ha szurkolótáboruk nyilvánvaló antipátiával is fogadta a 2012-es olimpiai döntő óta a szívükhöz nem épp közelálló marseille-i ikreket.

„Az európai szövetség mindent megtesz azért, hogy a női meccseken a női játékvezetők szerepét növelje a játékban, ugyanakkor azt is látni kell, hogy jelenleg ez a francia kettős az, amely minden szinten eléri a játék kívánalmainak megfelelő kihívásokat. Ők abszolút az élvonalba tartoznak, kiválóan fújnak, jelenleg azonban csak ők azok, akik elérik a legjobb férfipárosok képviselte szintet” – tette hozzá Németh András.

A győzelmi tényezők felsorolásánál persze rengeteget fel lehetne még sorolni, hiszen például a címvédőnek érezhetően erőt adott a tavalyi győzelem is, nyoma sem volt annak a görcsösségnek, ami még egy éve is jellemezte olykor a játékosokat. Ám mindezek mellett is van még valami, amit feltétlenül ki kell emelni, és különösebben alighanem még magyarázni sem szükséges: a szakértő, fantasztikus atomszférát teremtő és végig sportszerű magyar közönség.