A Tatabánya új beállója lemondja a román válogatottságot a magyar kedvéért

A székelyudvarhelyi születésű sportember meglehetősen későn, 15 évesen kezdett kézilabdázni, és termetének megfelelően hamar beállót faragtak belőle. A 25. születésnapját néhány nappal ezelőtt ünneplő játékos ideális testfelépítésű: két centi híján két méter magas, és testsúlyára sem lehet panasz: 110 kilót nyom. Tehetségére Bukarestben is hamar felfigyeltek, egy éve kézilabdázott, amikor 16 évesen behívót kapott a román ifiválogatottba: óriási szerepe volt abban, hogy a felnőtt szinten vergődő piros-sárga-kékek ifjúsági gárdái két világbajnokságra és egy Európa-bajnokságra is kijutottak.

A román bajnoki ezüstérmes Székelyudvarhelyi KC-nál nehezebb volt a csapatba kerülni, de már 17 évesen játéklehetőséget kapott edzőjétől. „A posztomon akkor két válogatott, Tálas Huba, valamint a macedón Sztojancse Sztojlov játszott, utóbbi nem mellékesen később BL-t is nyert a Vardar Szkopjéval. Minden alkalmat megragadtam, hogy tanuljak tőlük” – idézi fel a kezdeteket.

Hamar sikerült ellesni a szakmát, hiszen másfél év múlva már nem Tálast, hanem Szászt hívták be a Székelyudvarhelytől a román felnőttválogatottba. „Nem volt ott sem könnyű, nagy harc folyt – főként a sztárolt bukaresti játékosokkal – a csapatba való kerülésért. Végül is erre számítottam, úgyhogy álltam elébe” – meséli nevetve a román válogatottban történő bemutatkozásáról.

Xavi Pascual szövetségi kapitányt – aki a Barcelona trénereként, majd menedzsereként lehet ismerős a kézilabdabarátok számára – mindenesetre hamar meggyőzte, az időközben a CSM-hez igazoló Szász rövid időn belül alapembernek számított a válogatottban. „Nehéz szívvel mentem a román fővárosba, de úgy gondoltam, segíti a fejlődésemet, jobban szem előtt leszek Bukarestben” – emlékszik vissza a cseppet sem könnyű váltásra.

A CSM-ben töltött egy év alatt a bajnokság során 46 gólt szerző beállós később a szintén bukaresti Dinamóhoz igazolt át, s a BL csoportkörében csapata egyik legjobbjának bizonyult: 20 góllal és rengeteg kiharcolt hetessel járult hozzá ahhoz, hogy csapata a Wisla Plock, az Elverum és az Ademar León előtt megnyerje a D-jelzésű csoportot.

„Szívem szerint kelet helyett már két éve nyugat fele vettem volna az irányt, de úgy véltem, egy szintet még lépnem kell ahhoz, hogy Magyarországon is a jók közé soroljanak. Sok magyar játékost ismerek, folyamatosan követem a magyar kézilabdát, Bánhidi Bence ellen például sokat játszottam ifiként. Nagyszerű beálló, szívesen harcolnék vele a magyar válogatottban.”

Szász András az NSO-nak ugyanis elárulta: lemondja a román válogatottságot a magyar kedvéért. Hogy előbbi mennyire fontos számára, arról tanúskodjon a „hányszoros román válogatott vagy?” kérdésre adott székelyes válasza: „Tudja a rossznyavalya.”

Mint mondja, egyetlen cél lebeg a szeme előtt: magyar címeres mezben játszani. A nemzetközi szabályok szerint erre egyhamar nem kerülhet sor, de Szász optimistán áll a dologhoz: „Már csak két és fél évet kell kibírnom.”

Szász András érkezésével új taggal bővül a tatabányai székely légió, a beálló mellett ugyanis Ilyés Ferenc és a nagy tehetségként számon tartott, 19 éves Fekete Dániel is székelyudvarhelyi születésű, Sipos Adrián – akivel Szász éveken át együtt játszott az SZKC-ban – édesapja pedig Székelykeresztúrról költözött Szombathelyre.