A Veszprém kilenc góllal kapott ki Madridban

Ígéretesen kezdett a Veszprém, amelynek támadásban többször is sikerült meglepnie a hazai pályán is még kissé idegenül mozgó spanyolokat. A vendégek két (5–3), majd egy góllal is vezettek (7–6), utóbbinál Iváncsik Gergő ejtett, de akkor összekapta magát a Madrid, és egy 3–0-s gyors etappal meglépett.

A veszprémiekben akkor még volt erő a felzárkózásra (10–9), utána azonban folyamatosan csak nőtt a különbség. A 22. percben 12–9-es hazai vezetésnél Mocsai Lajos időt is kért. Éppen ideje volt rendezni a sorokat, mert a Veszprém hatos fala hiába dolgozott szinte tökéletes összhangban, ha a rontott támadások után hagyta leindítani magát. A félidőben a kontrákból 8–1 volt a mérleg a hazaiak javára, az eredményjelző pedig döntően ennek köszönhetően mutatott kétgólos Atlético-előnyt (17–15).

A szünet után a Veszprém játéka teljesen szétesett, játékosai koncentrációban és erőben sem tudtak az első felvonás szintjére jutni. Az Atlético eközben változatlanul eredményes tudott lenni lerohanásokból, de a többgólos különbség hatására akkor már a vendégek fala sem volt eléggé hatékony, többször átlőtték a házigazdák. A veszprémi támadásokat eközben nem kísérte szerencse, Marko Vujin heteseket rontott, a hazai kapuban tornyosuló Sterbik Árpád pedig folyamatosan javította védési hatékonyságát.

Fertályóra alatt a kétgólos előny nyolcra nőtt (28–20), nem sok esélyt hagyva Mocsai Lajos gárdájának. A spanyoloknak nem szokásuk hazai pályán veszíteni, főként nem nyolcgólos előnyt leadni tizenöt perc alatt. Ezúttal sem tették meg, a házigazdák a hajrában kissé visszavettek a tempóból, a vendégek kissé hitehagyottá váltak. Így az összkép kiegyenlítettnek tűnt, a különbség már nem változott jelentősen, a végén ekkora különbséggel is teljesen megérdemelten nyertek a madridiak (37–28).

A Veszprém ezúttal csak egy félidőn át tudta elérni azt a színvonalat, amellyel a negyed-, még inkább az elődöntőt vehetné célba.