Chema Rodríguez: Sose feledjük el, kik vagyunk és mit értünk el!

– Egy tízes skálán hányasra osztályozná ezt a világbajnokságot?
– Kilencesre! – vágta rá a Nemzeti Sport kérdésére Chema Rodríguez, a magyar férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya. – Bár úgy érzem, a torna végére kicsit elfelejtettük, mi is volt az eredeti célunk, mikor kiérkeztünk: a nyolc közé jutás és az olimpiai kvalifikációs hely megszerzése. Ami sikerült, és nézzük csak meg, mely csapatok maradtak le a negyeddöntőről: Izland, Portugália, Horvátország, Szlovénia, Lengyelország, Szerbia és Brazília, pedig ezek a csapatok nem rosszabbak nálunk. Becsüljük ezt meg, ne legyünk elégedetlenek, mert ezt az eredményt bármelyikünk aláírta volna a világbajnokság előtt.

– De kérdés, mennyire vagyunk versenyképesek?
– A negyeddöntőben, Dánia ellen borzalmas meccset játszottunk, nagyon csalódott voltam, de Norvégia ellen már hoztuk azt a szintet, amire képesek vagyunk, csak a hajrában szakadtak el, ami jelzés volt, hogy fel tudjuk venni a versenyt a nálunk jobb együttesekkel is, és én hiszek abban, hogy képesek vagyunk fejlődni. A Portugália elleni mérkőzés sem volt könnyű, de ott más volt az alaphelyzet, próbálkoztunk, próbálkoztunk, de semmi nem jött össze, és egy idő után egyértelművé vált, hogy nem tudjuk megcsinálni. De attól még harcoltunk tovább, nem adtuk fel, na, ez a mentalitás hiányzott Dánia ellen, ezért voltam annyira ideges.

– Talán megijedtünk a sorozatban kétszeres, azaz most már háromszoros világbajnok dánoktól?
– Nem erről van szó, inkább arról, hogy a negyeddöntőbe jutással talán tudat alatt is megnyugodott mindenki, pedig pontosan tudom a srácokról, hogy ők aztán nem akartak visszavenni. Fejben nem álltunk készen a harcra a világ legjobb válogatottja ellen, de abban is biztos vagyok, hogy nagyon jó tapasztalat volt, mert legközelebb nem így fogunk játszani ellenük.

– A kilencből melyik meccsünk tetszett a legjobban?
– Mondhatnám az Izland ellenit, amikor remekül hajráztunk, de inkább a Brazília ellenit választanám, mert végig kézben tartottuk a meccset. Pedig a nyomás nagyobb volt, mint Izland ellen, és senki se higgye, hogy Brazília nem erős gárda, nem nagycsapat, mert nagyon is az. Jól játszottunk, de ugyanilyen fontos, hogy egy nehéz meccset nyertünk meg úgy, hogy tudtuk, meg kell nyernünk. Hasonló volt a helyzet a Zöld-foki Szigetek ellen is, a srácok akkor is tudták kezelni a helyzetet.

– Úgy tudta forgatni a csapatát, ahogy szerette volna?
– Szeretem ezt a csapatot, de látnunk kell, hogy az egyes játékosok között nagy a különbség, azt pedig nekem kell megítélnem meccs közben, ki az, akit be tudok vetni, és ki az, akit most nem. Van jó példa, Ilic Zoran nemcsak kijött, de minden meccsen játszott Ancsin Gabival a jobbátlövő poszton, és nem mondhatjuk, hogy huszonegy évesen rossz vébéje lett volna... De nemcsak az edzőnek kell növelni a játékosok önbizalmát, hanem fordítva, a játékosnak is bizonyítania kell az edzőnek. Meg kell találni az egyensúlyt, hogy mindenkinek elegendő játékidőt tudjak adni, ebben nekik is fejlődniük kell, de nekünk, az edzői stábnak is.

– Szélsőkből hogyan állunk?
– Az egyik oldalon Bóka Bendegúz, a másikon Rodríguez Pedro az első számú, és lehet, hogy támadásban lehetne őket pótolni másokkal, de védekezésben biztosan nem. Nem könnyű cserélni a keretet, mert például Ligetvári Patrikra nagy szükség van, hogy meglegyen a négy középső védőnk, a hét a hat elleni játékhoz pedig kell a három beálló, ezért szükségem van Szöllősire is, aki ráadásul más típusú játékos a posztján, mint a többiek. Ezeket mind figyelembe kell vennem, és mivel csak tizenhat játékost nevezhetek a mérkőzésre, kapitányként nekem kell meghoznom a döntést.

– Olykor egy mérkőzésen belül is hullámzó volt a játékunk? Mit tehetnék ez ellen, hogy olyan stabilak legyünk, mint a legjobb csapatok?
– Néha úgy érzem, rossz perspektívából szemléljük a dolgokat: ne Svédországhoz, Spanyolországhoz, Franciaországhoz vagy Dániához mérjük magunkat, amelyek hosszú évek óta ott vannak a világversenyek végjátékában. Nézzük meg, ezekben a csapatokban hányan játszanak a Bajnokok Ligájában, az Európa-ligában vagy a Bundesligában, és hányan nálunk – náluk a teljes keret, nálunk csak néhányan, ráadásul sokszor ők sem lépnek pályára eleget. Ne ezekkel a válogatottakkal hasonlítsuk magunkat össze, mert nem lehet. Fontos tudnunk, hogy hol a helyünk.

– Mikor lehetünk képesek felzárkózni?
– Azon kell dolgoznunk, hogy a fiatal játékosokat hozzuk fel minél előbb erre a szintre, elérjük, hogy játsszanak a nemzetközi kupákban, nehéz ellenfelek ellen, kemény mérkőzéseken, és majd akkor fognak igazán fejlődni. Mikler Roland, Lékai Máté vagy Ancsin Gábor nem fog örökké játszani, jönnie kell az új generációnak, amelyet akkor lehet eredményesen beépíteni a magyar válogatottba, ha klubszinten Európában is játszanak. Fizikai téren nem hiszem, hogy gondunk lenne, az erőnléti edzőnk, Tord Ellingsen remek munkát végez, ami abból is látszik, hogy a kilencedik meccsünkön, Egyiptom ellen még mindig ugyanúgy rohantunk, bár abban fejlődnünk kell, hogy ilyenkor is ugyanúgy tudjunk koncentrálni.

– Erős volt nekünk a legjobb nyolc?
– Most még igen, ez az igazság, ezzel tisztában kell lennie mindenkinek, még akkor is, ha egyébként megérdemeltük, hogy a nyolc közé jussunk, azért ezt se feledjük. Portugália például ellenünk remekelt, utána viszont visszaesett a teljesítménye, míg mi helyt álltunk Dél-Korea, Izland, Brazília és a Zöld-foki Szigetek ellen, sőt, Egyiptom ellen is csapatként küzdöttünk a végéig, amely legutóbb olimpiai elődöntőt játszott.

– Szövetségi kapitányként elégedett az első világversenyével?
– Szeretek ezekkel a srácokkal dolgozni, örülök, hogy a része lehet ennek a családnak. Úgy érzem, jó munkát végzünk, úgyhogy igen, elégedett lehetek, nemcsak azért, mert elértük a Magyar Kézilabda-szövetség által megjelölt célt, hanem mert kiderült az is, hogy igenis meg tudjuk csinálni, ki tudtunk jutni az olimpiai selejtezőre, és van esélyünk kijutni az olimpiára is. A világbajnokság utolsó három meccse miatt talán rossz szájízzel gondolnak sokan vissza az elmúlt hetekre, de sose feledjük el, kik vagyunk és mit értünk el. Csinálhattuk volna jobban? Biztosan. Javulnunk kell még sok téren? Persze! De azt senki sem mondhatja a magyar játékosokra, hogy ne adtak volna bele mindent.

A VILÁGBAJNOKSÁG VÉGEREDMÉNYE
1. Dánia
2. Franciaország
3. Spanyolország
4. Svédország
5. Németország
6. Norvégia
7. Egyiptom
8. MAGYARORSZÁG
9. Horvátország
10. Szlovénia
11. Szerbia
12. Izland
13. Portugália
14. Hollandia
15. Lengyelország
16. Bahrein
17. Brazília
18 Montenegró
19. Argentína
20. Egyesült Államok
21. Belgium
22. Katar
23. Zöld-foki-szigetek
24. Irán
25. Tunézia
26. Chile
27. Észak-Macedónia
28. Dél-Korea
29. Szaúd-Arábia
30. Marokkó
31. Algéria
32. Uruguay