Danyi Gábor: A „majd legközelebb” effektus itt nem működik

– Másodedzőként eddig háromszor is aranyéremmel zárta a Bajnokok Ligája budapesti négyes döntőjét, most viszont először irányíthatja vezetőedzőként a Győrt. Más lesz az idei final four önnek?
– Nyilvánvalóan más lesz – válaszolta Danyi Gábor, a BL-címvédő Győr női kézilabdacsapatának edzője, aki tavaly nyáron hat év után váltotta a spanyol Ambros Martínt. – Más a beosztásom, a pozícióm, ezáltal eleve eltérő alapállásból kell, hogy odamenjek és átélnem az idei BL-zárást. Ugyanakkor ügyelek arra, hogy ennek ne tulajdonítsak akkora jelentőséget, mint azt sokan gondolják, mert ha így tennék, az kontraproduktív lenne. Ugyanúgy teszem a dolgom, ahogy idény közben eddig is tettem, a már jól bevált rendszer és koreográfia szerint készültünk.

– Milyen állapotban van a csapata?
– Huszonnégy óra alatt kell két topmérkőzést lejátszanunk, de hála istennek nincs sérültünk, ami az eddig elért eredményeinknek, a munkánknak és a mutatott játékunk sikerességének is köszönhető. A fáradásból, a túlterheltségből adódó izomsérülések elkerülték a keretet, ami jótékony hatással van a játékosokra, a mindennapjainkra és a hangulatra is. Nagyon jó kedvvel és nagy motivációval készültünk erre a hétvégére.

– A hazai kupa után a négyes döntő előtt két héttel a magyar bajnokságot is megnyerték. Ez mennyi könnyebbséget és felszabadultságot adhat a BL-ben?
– Ez biztos, hogy előny, segítség és elsősorban pszichésen jelent könnyebbséget nekünk. Hiszen egyrészt van mire támaszkodnunk és alapoznunk, másrészt nem kell azt a horrort újra átélnünk, mint tavaly, amikor már bőven a BL-siker után, az utolsó forduló utolsó másodperceiben dőlt el, hogy miénk lesz a bajnoki arany. Persze, idén arra is figyelnünk kell, hogy a már megnyert két cím ne okozzon túlzott megkönnyebbülést és az előttünk álló feladat helyett másra koncentráljunk. A földön kell maradnunk. Meg kell találnunk a ránk már eddig is jellemző egyensúlyt. De úgy látom, eddig pozitívan hatott a keretre, hogy kettőből két trófeát már megszerzett.

– Na, és az aktuális BL-idény középdöntőjében a Vipers ellen már lejátszott két mérkőzés miként hathat a szintén a norvégok ellen vívandó elődöntőre?
– Körülbelül annyit számítanak azok a meccseink, mint a már meglévő Magyar Kupa- és a bajnoki arany: oké, megvan, klassz volt, szép volt, ma viszont már ma van, és csakis előre nézünk. Kétszer legyőztük a Viperst az idényben, de nem ebből indulunk ki, hanem abból, hogy kétszer már jól megoldottuk a norvégok elleni leckét, de ez harmadikra nem fog sikerülni csak úgy magától. Az elődöntő részünkről biztosan nem lesz annyira tempós és futós meccs, mint a középdöntőben, tudván, hogy másnap is vár ránk egy találkozó. Inkább a küzdelem dominálhat és meghatározó lesz, miként tudunk csapatként játszani.

– Elővarázsolhatnak bármilyen váratlan elemet a cilinderből a Kristiansandnál az elődöntőben?
– Nagyon nagy újdonsággal aligha szolgálhatunk egymásnak. Döntő lehet Katrine Lunde teljesítménye a norvég kapuban, illetve az, hogy a visszarendeződésünk mennyire működik jól, megakadályozva a gyors kontráikat, indulásaikat. Ezeken felül tartom magam ahhoz, hogy elsősorban nekünk kell rájuk erőltetni a játékunkat és akkor hatékonyak lehetünk. Biztos vagyok abban, hogy nem a szép kézilabda jellemzi majd az elődöntős meccsünket.

– Milyennek kell lennie az előbb ön által is említett győri játéknak?
– Nagyon fegyelmezetten, csapatként végig összetartva kell a hatvan percet teljesítenünk az elődöntőben. Az kell, hogy mindenki tudja, mi a feladata és ne tegyen semmi olyat, ami eltér a megbeszéltektől és energiát vihet el feleslegesen. Ki kell iktatnunk az olyan húzásokat, ami nem arra irányul, hogy előre haladjon a csapat. A dekoncentráltság, a fegyelmezetlenség egyáltalán nem engedhető meg a részünkről. Ne felejtsük el, hogy egy meccsről beszélünk, amelyen nem sok idő és lehetőség nyílik a javításra, a „majd legközelebb” effektus itt nem működik. Nagyon jól ismerem a lányaimat, tudom, hogy egyrészt megvan a kellő rutinjuk, másrészt ezen a rendezvényen mindenki meg akarja mutatni, hogy mire képes – és ezt csak úgy lehet, ha mindenki odafigyel.

– A meccs közben óhatatlanul és rendre előforduló hullámvölgyet hogyan lehet, ha nem is kiiktatni, de sikeresen átvészelni?
– Biztos, hogy lesz hullámvölgyünk, nem is ez a kérdés, hanem az, hogy az milyen mély lesz. Ha a teljesítmény kapcsán a száz százalékot vesszük alapnak, de úgy adódik, hogy jön egy gyengébb periódus a játékunkban, akkor is kell egy harmincöt-negyven százalékos teljesítményt és egy rosszabb szakaszt nem veszíthetünk el öt-nullára, hanem mondjuk „csak” öt-kettőre vagy öt-háromra. A hullámvölgy teljesen normális, benne van a kézilabdában: én még ezen a szinten olyan csapatot nem láttam, amely egy meccset végig száz százalékon teljesített.

– A jelenlegi négy legjobb európai klub küzdhet meg a BL-trófeáért?
– Szerintem igen, az idei négyes döntő reálisan mutatja a jelenlegi erőviszonyokat, a pillanatnyilag négy legjobb együttes jutott el Budapestre. Mindig az ér oda a végső küzdelmekhez, aki a legstabilabb és a leginkább csapatként funkcionál.

– A döntőben jöhet a korábbi győri sikerténer, Ambros Martín vezette orosz Rosztov?
– Egy finálé Ambros ellen nagyon jól hangzik. Ugyanakkor úgy érzem, a médiában kicsit fel van fújva, hogy a döntőben Ambros Martín jelenlegi és előző csapata küzdhet meg az aranyért, ami persze érthető az újságírók részéről is. Nekem abszolút nem okoz problémát, ha ellene kellene döntőznünk, nagyon szép éveket töltöttünk együtt a győri kispadon Ambrossal. Sokat tanultam tőle, és talán én is adtam neki hasznos tapasztalatokat. Ha elkezdődik a meccs, akkor ellenfelek leszünk – nem ellenségek, ez fontos –, amikor pedig véget ér, akkor minden megy tovább a régi útján. Nagyon remélem, hogy nem szakad meg a győri sorozatunk, ha úgy adódik, akkor a Rosztovot is legyőzzük, és ismét megnyerjük a Bajnokok Ligáját.

Griffi, a négyes döntő kabalaállata