– Mit várnak ma Montenegrótól? Mi a fő fegyverük, és mi az, amivel a magyar válogatott válaszolni tud rá?
– Sok montenegrói játékost ismerünk, tudjuk, milyen a stílusuk, és azt, mennyire keményen védekeznek. Ahogy néztük videón, minél többet igyekeznek lerohanni, de felállt fal ellen már nem megy nekik annyira. A fő célunk az, hogy ezeket a gyors támadásokat megszűrjük, próbálunk keveset cserélni, és csak akkor behozni a védekező játékosainkat, ha például fault miatt áll a játék. Az elejétől kezdve feszesen kell védekeznünk, hogy érezzék, itt nem lesz könnyű gólt szerezni, és ha a mi védekezésünk összeáll, akkor sokkal könnyebben tudunk gólokat is szerezni.
– Önökben van, hogy mindenképpen nyerni kell, mert ha nem, a saját helyzetünket nehezítjük meg?
– Tudat alatt valamilyen szinten igen, de optimistán megyünk bele a mérkőzésbe, és nem azon fogunk gondolkodni, mi lesz, ha kikapunk, hanem mindenképpen nyerni szeretnénk. Utána majd lehet gondolkodni.
– A saját szerepét hogyan látja a csapatban?
– Mindenképpen érdekes lesz, hogy hárman vagyunk irányítók, de azt gondolom, hogy ez jó lehetőség, hiszen kicsit eltérő stílusban kézilabdázunk mind a hárman, így előny is lehet. Ha az egyik irányítóval éppen nem megy annyira, akkor van másik kettő, szerintem ki tudjuk egészíteni egymást. Meglátjuk, milyen szerepet kapok, de mindenképpen szeretnék élni a lehetőséggel, próbálunk mindent megtenni.
– Az elmúlt évben miben fejlődött a legtöbbet Németországban?
– A Bundesliga fizikailag sokkal keményebb és megterhelőbb, ezen a téren előre léptem. Sok meccset játszottam, már lassabban fáradok el a mérkőzéseken, és pozitív értelemben mondom, hogy kicsit „gátlástalanabb” is lettem. Magyarországon sokszor volt olyan, hogy ha valami nem jött össze, akkor kicsit magam alatt voltam, de megerősödtem mentálisan, mert ott nincs idő az önsajnálatra. Az utóbbi két hónapban kevesebb játéklehetőséget kaptam, már csak ezért is jó lehetőség nekem ez az Európa-bajnokság, mert előrelépés lehet, ha sikerül jól teljesítenem.