Férfi kézi: Iváncsik Tamás visszavonul a profi sporttól

A visszavonuló szélső a magyar szövetség megbízásából a Győr-Moson-Sopron megyei utánpótláscsapatok stratégiai felügyelője lesz, és győri nevelőegyesületében is a korosztályos képzésben számítanak tapasztalatára. Az edzősködés mellett – immár amatőr szinten – játszik majd a másodosztályú Győri ETO-SZESE FKC-ban.

A professzionális sport mellett a játékos a válogatottól is elbúcsúzik, de egy kiskaput azért nyitva hagyott: ha valaki netán megsérül, beugróként a nemzeti együttes rendelkezésére áll.

Iváncsik Tamás 2004-ben játszotta első mérkőzését a válogatottban, júniusban pedig még pályára lépett a hollandok és a lettek elleni Eb-selejtezőn.

Iváncsik Tamás édesapja, Mihály vb-ezüstérmes kézilabdázó volt, testvérei, Gergő és Ádám szintén profi kézilabdázók lettek. A 35 éves Iváncsik Gergő három hónapja jelentette be visszavonulását, ő a veszprémi klub utánpótlásedzőjeként dolgozik a továbbiakban.

A győri nevelésű Iváncsik Tatabányán, Dunaújvárosban, Balatonfüreden, valamint a romániai (nagybányai) Minaur Baia Marében játszott. Legutóbbi csapata a norvég bajnok Elverum volt, amelytől a nyáron távozott. Bár sokáig úgy tűnt, hogy akár haza is térhet, a válogatott játékos úgy döntött, hogy befejezi pályafutását.

Legemlékezetesebb időszakát pedig Veszprémben töltötte, ahol hétszer volt bajnokcsapat tagja. A szélső 2008-ban EHF Kupát nyert a Veszprémmel, és abban az évben ő lett az év férfi játékosa, valamint Junior Príma díjat is kapott.

Iváncsik Tamás közleményét változtatás nélkül közöljük:

„Üdvözlök Mindenkit!

Megígértem hogy válaszolni fogok a jövőmmel kapcsolatos kérdésekre, és most van alkalmam ezt megtenni. Pályafutásom legjelentősebb időszakát a veszprémi kézilabda klubnál töltöttem. Ott lettem életemben először magyar bajnok, amihez fogható érzést kívánom, hogy minden sportoló éljen át legalább egyszer.

Büszke vagyok arra, hogy nekünk, nekem hétszer is megadatott, ahogyan arra is hogy a veszprémi csapattal 2008-ban megnyertük az EHF-kupát! A Veszprém játékosaként választottak meg 2008-ban az Év kézilabda-játékosának, valamint Junior Príma Díjat kaptam. Mindezek az egyéni elismerések természetesen csapatmunka eredményei is! Hét szép év után, 2014-ben a kölni final four döntőn búcsúztam a veszprémi klubomtól és a fantasztikus szurkolóinktól!

Szintén fontos helyet foglal el, mind a pályafutásomban, mind pedig a szívemben a norvég Elverum Handball Herrer és a város egyaránt. Idén tavasszal másodszor is megnyertük a norvég bajnokságot az Elverummal, amire nagyon büszke vagyok. Mindig is nagy álmom volt egy skandináv kézilabda-bajnokságban játszani, és utólag még inkább életem egyik legjobb döntésének tartom azt, hogy Elverumba szerződtem. Szakmailag és emberileg is sokat profitáltam belőle, és örülök, hogy a gyerekeim a kint eltöltött idő alatt megismerhették a skandináv kultúrát és megtanulhattak egy értékes idegennyelvet.

A sikeres szezonok ellenére, – amint azt már tudjátok – sokan a csapatból idén mégis a távozás mellett döntöttünk és új szakmai kihívások felé nyitottam. Volt több ajánlatom a Bundesligából, pl. a Göppingentől, illetve tárgyaltunk a dán Silkeborggal is egy időben, de én 34 évesen már abszolút csak hosszútávú szerződésekben gondolkodtam.

Magyarországról is kaptam korrekt ajánlatokat, amelyeket végül nem fogadtam el, többek között azért, mert időközben körvonalazódni látszódtak egyéb feladatok, amiket szívesen vállalok, ezért úgy döntöttem, hogy az Elverum Handball Herrer az utolsó profi kézilabdaklubom. Családommal, szüleimmel is megbeszéltem a döntésemet és most is mindenben támogattak, ami nagyon fontos volt számomra.

A Magyar Kézilabda-szövetségtől jelezték, hogy amennyiben úgy határozok, akkor számítanak rám a Győr-Moson-Sopron Megyei utánpótláscsapatok stratégiájának elősegítése céljából, szakmai felügyelőként.

Megtiszteltetésnek tartom, hogy a győri régióban rám gondoltak, szívesen veszek részt a Szövetség munkájában, kihívás számomra ezen a poszton is megfelelni. Legjobb tudásommal igyekszem meghálálni a belém fektetett bizalmat.

Emellett nagy örömmel vettem nevelőegyesületem a Győri ETO-SZESE FKC megkeresését is, mivel szimpatikus célokat fogalmaztak meg az utánpótlással kapcsolatban, és szintén hosszú távon számítanak rám. Szeretnék a tudásommal és a tapasztalataimmal minél többet visszaadni az utánpótlásnak.

Szerencsére a kézilabdázástól sem fogok teljesen eltávolodni, ezért játékosként is szívesen segítek az ETO-nak a minél jobb eredmény elérése érdekében. Győrben születtem, édesapám és az ő aranycsapatuk sok szép sikert hozott a városnak, itt kezdtem én is kézilabdázni, innen indult a pályafutásom. Semmiképp sem szerettem volna egyik napról a másikra szögre akasztani a kézilabdacipőt, örülök hogy sikerült olyan megoldást találnunk, amelyben a játék mellett, már az utánpótlással is tudok foglalkozni.

Ez a döntés egyben azt is jelenti, hogy a professzionális sport mellett, fájó szívvel egyúttal a magyar kézilabda-válogatottól is elbúcsúzom. Nagyon sokat kaptam a válogatottól, mindig is büszkén húztam magamra a címeres mezt. Sérülés esetén továbbra is a magyar válogatott rendelkezésére állok, úgy érzem, jelenleg ez így korrekt a részemről. Nagyon sok szép sikert kívánok az összes fiatal és kevésbé fiatal játékosnak, és a kislányaimmal a legnagyobb szurkolói leszünk a magyar csapatnak, ahogyan a Veszprémnek és az Elverumnak is.

Szeretném megköszönni a menedzsereimnek, az összes csapattársamnak, edzőimnek, sportvezetőimnek, szakmai stábnak és természetesen a szurkolóinknak a fantasztikus éveket!
Végül de nem utolsó sorban pedig a családomnak szeretném megköszönni a sok éve tartó támogatását, azt hogy mindig hisznek bennem és mögöttem állnak.

Köszönettel: Iváncsik Tamás”