Kézilabda: Dániában pallérozódik a 17 éves Hargitai Levente

Ritka, hogy magyar kézilabdázók már serdülőkorban légiósnak álljanak, a 2008-as születésű Hargitai Levente esetében viszont ez történt: a sportoló 2024 nyarán szerződött az FTC-ből a Holstebro csapatához, amelynek korosztályos együttesét már több mint fél éve erősíti.

A dán felnőtt férfiválogatott eredményei (2019-től kezdődően sorozatban négy világbajnoki cím, 2024-ben olimpiai aranyérem) mellett azonban a szakemberek is kiemelik, hogy az északi ország kézilabdája jelenleg messze kiemelkedik a világ mezőnyéből, így extrán izgalmas, hogy mik Hargitai tapasztalatai.

„Általános iskola első osztályában kezdtem el kézilabdázni (a Lemhényi Dezső Általános Iskolába járt – a szerk.), az egyik testnevelőtanárom hatására, akkoriban megállás nélkül kéziztünk, tesiórákon, a szünetekben, suli után, amikor csak volt időnk – emlékszik vissza a kezdetekre a 17 éves balszélső. – A tanárom által kerültem a Csanádi KSI-be, majd a Kistextbe, végül jött a PLER, akkoriban kezdtem el jobban foglalkozni a sportággal, már különedzésekre is jártam. 2021 elején igazoltam a Fradiba, Lajos bá’ (Bari-Nagy Lajos – a szerk.) kezei alatt pedig rengeteget fejlődtünk.”

Az FTC-ben három és fél évet töltött el, ami közben eljött a dániai lehetőség.

„2023 októberében kaptam egy levelet az iskolámtól, hogy van lehetőség külföldön tanulni. A szüleimmel végül úgy döntöttünk, hogy megragadom ezt a lehetőséget, főleg, hogy a tanulmányaimra nagy hangsúlyt fektetek, és végül Dánia mellett tettem le a voksomat. Emlékszem,

A fiatal végül a felnőttszinten az élvonalban szereplő Holstebro utánpótlásához csatlakozott.

„Rengeteg fiatal építenek be a nagycsapatba, ami nagyon szimpatikus volt, és Dániából pozitív visszajelzést kaptam, hogy fogadnának, viszont tavaly májusig nem tudtam dönteni, ugyanis korábban még nem voltam ennyire távol a szüleimtől és az otthonomtól, nem laktam kollégiumban. Ennek ellenére

Hargitai a fél év alatt szereztt tapasztalatokkal a háta mögött elégedetten értékeli a dán kalandot, aminek ráadásul egyhamar a jelek szerint nem is lesz vége.

„Remek közösségbe csöppentem, könnyű volt beilleszkedni. Nagyon befogadó a társaság, tényleg igaz amit mondanak, mindenki jókedvű, mosolyog, pozitív hozzáállású.

Nem csoda, hiszen ez nemzeti sport az országban. Labda nélkül nem szoktunk futni az edzéseken, helyette iramjáték van, indítások, ami fejleszti a kondinkat. Óriási az összetartóerő, az első csapat meccseire a teljes utánpótlás kimegy, sőt még a vébére is kijutottunk pár mérkőzésre.

A mérkőzésenkénti játékpercek viszont magasabbak, mivel tizenhat helyett tizenkét játékost neveznek egy bajnokira. Nagyon szoros a bajnokság, mi jelenleg a középházban szerepelünk. A következő két évben mindenképp maradnék, addig tart a sulim, és szeretnék továbbtanulni, ami kapcsán szintén külföld lesz valószínűleg a befutó. A kézilabda sem szorul háttérbe, jelenleg a magyar serdülőválogatottban számítanak rám, a hosszútávú cél pedig, hogy egyszer a felnőttek között is bemutatkozzak, és olimpián is felvehessem a nemzeti mezt, illetve a másik álmom, hogy a Bajnokok Ligájában is játszhassak.”

(Kiemelt képünk forrása: Hargitai Levente)