„Már hatévesen elkezdtem dzsúdózni, viszont a kezdetekben még nem vettem igazán komolyan, többször abbahagytam, mígnem tízévesen végleg letettem a voksomat a cselgáncs mellett – meséli a kezdetekről Biró Norbert, aki tősgyökeres ceglédiként egész pályafutását a CVSE-ben töltötte, mind versenyzőként, mind később edzőként. – Gyerekként egyébként több másik sportágat is kipróbáltam, például vízilabdáztam, tornáztam és birkóztam is.
Utóbbit például több éven át űztem a dzsúdóval párhuzamosan; rendkívül eleven és energikus gyerek voltam.
Idővel aztán választania kellett a kettő közül, és végül a dzsúdó lett a fő terepe. Elmondása szerint főleg a nevelőedzője magával ragadó személyiségének köszönhetően maradt a tataminál.
„Ahogy haladtak előre a korosztályos évek, egyre jobb eredményeket értem el hazai szinten, az országos élmezőny és az ifjúsági válogatott tagja voltam, és
mint minden sportoló gyerek, én is olimpiai bajnok akartam lenni, amikor egyszer csak rohamosan romlani kezdett a látásom.
Tizenhat évesen ültem az iskolapadban, és nem láttam a táblát…”
Egy olyan súlyos, genetikai hajlamú betegség támadta meg a szemét, hogy
a látásával együtt dédelgetett álmainak is búcsút kellett intenie.
Az 1991-ben diagnosztizált betegség következtében bal szemére rövid idő alatt teljesen megvakult, és a jobbal is csak alig tíz százalékban lát. Emiatt 18 évesen fel is hagyott az aktív sportolással, egészen addig, mígnem néhány év múlva – amikor egy római edzőképzésen vett részt – felfedezte, hogy látássérültként is lehet dzsúdózni, sőt paralimpián is részt vehet. Bele is vágott, és 1999-ben Európa-bajnok lett, így kijutott a sydney-i ötkarikás játékokra, amelyen ötödik lett.
Négy évre rá az áhított érem is összejött neki, és Athénban már felállhatott a dobogó harmadik fokára.
Ő honosította meg itthon a gyengénlátók cselgáncssportját. Mindeközben pedig már edzői karrierjét is szorgalmasan építgette.
A történteket nem végzetes tragédiaként éltem meg, nem volt egyszerű elfogadni, de tudomásul vettem: számomra ezzel egy ajtó bezárult, így hát nyitottam helyette egy másikat.
Mindig megvoltak a céljaim, versenyzőként vagy edzőként egyaránt sikeres szerettem volna lenni – vallott eltökéltségéről az 51 éves szakember. –
Be kell valljam: én valójában mindig is edző szerettem volna lenni.
Amikor bekerültem a középiskolába, és megkérdezték, hogy mi szeretnék lenni, ha majd nagy leszek: én habozás nélkül vágtam rá, hogy edző. Nagyon tiszteltem a trénereimet, felnéztem rájuk, és vonzott a szakma. Amikor tizennyolc évesen a szemem miatt átmenetileg felhagytam a dzsúdózással, az sem tántorított el ettől. Először földrajz-testnevelés szakos tanárként diplomáztam, majd az edzői képzést is elvégeztem a TF-en. Amikor parasportolóként visszatértem, közben már javában – követve bátyám, Tamás példáját – edzősködtem a Ceglédi VSE-ben.
Magától értetődő módon, utánpótlásedzőként kezdtem, a ranglétra alján, a legkisebbek mellett, amelyet nagyon élveztem. Rendkívül hálás vagyok ezeknek az éveknek, mert a tíz-tizenkét évesek mellett rengeteget tanulhattam és tapasztalhattam pedagógiai szempontból.
Később felkerültem az idősebbekhez, és manapság már főleg ifjúsági és juniorkorú versenyzőkkel foglalkozom, de a hattól húsz éves korig gyakorlatilag a teljes utánpótlásspektrumra van rálátásom, és pontosan tudom, hogy melyik életszakaszban mire lehet szüksége az adott fiatalnak.”
Biró Norbert alapvetően háttérembernek tartja magát és boldogan edzi a fiatalokat, épeket és sérülteket egyaránt. A ceglédi szakosztály vezetőedzője bátyja, Biró Tamás, akit kiskora óta mindig, mindenben lelkesen követ. A cselgáncsterembe is az ő példája vezette. A klub sikerei azonban nemcsak a testvérpár több évtizedes munkájának, de a kiváló csapatszellemnek is köszönhetők.
Azt tudni kell, hogy nálunk Cegléden az edzők alapvetően csapatmunkában dolgoznak,
egyik versenyzőnknek sincs egy kinevezett trénere, hanem hárman – Tamás bátyámmal és egy japán kollégával közösen – foglalkozunk mindenkivel. Nyilván, minden edzőnek kicsit más a felfogása, más a személyisége, ami azért előny, mert így különböző szakmai meglátásokkal tudjuk segíteni a fiatalokat. Azt gondolom, nálunk tökéletesen működik ez a harmónia. A sportágban már utánpótlásszinten is nagyon sűrű a nemzetközi program, éppen ezért több edző olajozott együttműködésére van szükség.”
Hazai szinten nagyon hamar, már a kilencvenes évek végén az élmezőnybe kezdtek tartozni a ceglédi cselgáncsozók, sorban nyerték a korosztályos bajnoki címeket, majd idővel elindult a nemzetközi sikerszéria is. Magyarország első junior-világbajnoki címét szerezte a CVSE színeiben 2002-ben Szabó Brigitta, akit mások mellett Biró Norbert is edzett pályafutása korai szakaszában.
Majd az igazán nagy áttörés az elmúlt egy-másfél évtizedben jött el, amikor is sikert sikerre halmoztak tanítványai.
A mostani felnőttválogatottból az ifjúsági olimpiai és junior-világbajnoki bronzérmes, U23-as Eb-második Vég Zsombornak is részt vállalt a felkészítésében. Továbbá a korosztályos szinten jóformán mindent megnyerő, felnőtt-világbajnoki és Európa-bajnoki bronzérmes Özbas Szofival is hosszú évekig foglalkozott utánpótláskorúként. Vég és Özbas is részt vett tavaly a párizsi olimpián. Emellett az U23-as Eb-ezüstérmes Szegedi Dániel, illetve az EYOF-bronzérmes, korosztályos vb-ötödik Vég Luca útját is egyengette.
„Azt utánpótláskorban elért sikereket mindig a helyén kell tudni kezelni. Nyilván, nem szabad túlértékelni, de persze lebecsülni sem kell a korosztályos érmeket és győzelmeket. A fő célunk, hogy felnőttszinten eredményes versenyzőket neveljünk. Gyakran tapasztaljuk azt, hogy valaki sikert sikerre halmoz utánpótláskorban, de aztán nem jön ki belőle a benne rejlő potenciál felnőttként. De említhetném ellenpéldaként Braun Ákost, aki viszont korosztályos szinten egyáltalán nem volt kiemelkedő versenyző, majd aztán felnőtt-világbajnoki címig vitte.
Edzőként mindig a nagyobb képet kell nézni, és azt kell látni, hogy ki az, akiben hosszú távon is nagy potenciál rejlik. A pillanatnyi korosztályos sikerekre sosem szabad úgymond ráülni, mindig keresni kell a javulási, fejlődési lehetőségeket.
Amellett, hogy a CVSE utánpótlásedzőjeként tevékenykedik, Biró Norbert 2011 óta a fiú ifjúsági válogatott keretedzője is, illetve 2013 óta a paraválogatott szövetségi kapitányi posztját is betölti.
Emlékszem, hogy amikor tizenöt évvel ezelőtt beadtam a pályázatomat az ifjúsági keretedző pozícióra, jóformán az esélytelenek nyugalmával indultam, magam sem hittem, hogy engem választanak. Végül megkaptam a bizalmat, és azt gondolom, sikerült is élnem vele.
Megtisztelő a válogatottnál dolgozni, az pedig, hogy ebben a szerepkörben immár másfél évtizede töretlenül bíznak bennem a szövetség vezetői, különösen nagy büszkeséggel tölt el. Nyilván, a keretedzői szerepkör nagyban különbözik a klubedzői feladattól, hiszen nem én dolgozom a versenyzőkkel az év nagy részében, hanem a saját egyesületi trénerük.
Éppen ezért szövetségi edzőként nekem egyfajta összekötő kapocs szerepem van, akinek a legfőbb a segítség, a támogatás és a koordinálás.
Van olyan helyzet, amikor érdemes inkább a háttérbe vonulnom, és teljes egészében a klubedzőre hagyni a teendőket, de akad olyan szituáció is, amikor pedig szorosabban belefolyok az adott fiatal versenyző felkészítésébe.”
Biró szerint nagyon fontos odafigyelni a gyerekek minden egyes rezdülésére, mozdulatára, hiszen már önmagában az is rengeteget elárul róluk.
„Legelőször is meg kell ismerni az adott tanítványt, csak akkor lehet neki hasznosan tanácsot adni – vallott edzői filozófiájáról. – Elsőként a tatamin kívül kell bizalmi kapcsolatot kialakítani a versenyzővel. Ugyanakkor, ez persze nem egyszerű feladat, hiszen minden gyerek más és más karakter.
Azt vallom, hogy az edző legfontosabb feladata, hogy mindenkihez megtalálja a megfelelő kulcsot. Ennek legfőbb eszköze szerintem az empátia és a kommunikáció.
Sokat kell beszélgetni a fiatalokkal, nem feltétlenül csak a sportról, hanem akár az iskolában történtekről vagy éppen a magánéleti dolgokról is.”
A mindennapi edzősködés mellett már könyvírásra is adta a fejét. A 6-18 éves sportolók általános kondicionális képességfejlesztéséről szóló szerzeménye „Képes vagy rá” címmel májusban fog megjelenni. Az a célja, hogy olvasmányos formában, gyakorlati tanácsokat adjon testnevelőknek, edzőknek, illetve szülőknek a fizikai felkészítés terén.
(Kiemelt képen: Biró Norbert Fotó: Szász Adrián)