FTC: Képben voltam, nem az ismeretlenbe jöttem – Lékai Máté

– Mikor gondolkozott el először a klubváltáson?
– Az elmúlt év és az idény vége nem volt könnyű időszak az életemben, de klubváltáson igazából nem gondolkoztam a nyár közepéig – mondta a Nemzeti Sportnak a 147-szeres válogatott irányító, Lékai Máté. – Aztán amikor úgy láttam, hogy jövőre sem fogok több időt a pályán tölteni Veszprémben, sőt, valószínűleg még annyit sem, mint az elmúlt egy évben, döntenem kellett, mert szerettem volna játszani és formában maradni, ami a magyar válogatott és a saját karrierem miatt is elsődleges szempont volt.

– Nyolc évet töltött Veszprémben. Nehezen hozta meg a döntést?
– Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az Építőknél nem kapok több lehetőséget, már nem volt annyira nehéz meghozni, mert a karrieremet kellett szem előtt tartanom. De azt sem tagadom, nehéz volt idő előtt otthagynom Veszprémet, nem így terveztem. Ha három évvel ezelőtt megkérdezik, az mondtam volna, onnan vonulok vissza, de ez mára megváltozott. Egészséges vagyok, jó formában érzem magam, egyáltalán nem levezetni jöttem a Fradiba, és nem is utolsó állomásként gondolok a klubra. Én csak játszani szeretnék, segíteni a csapatot és jól teljesíteni, erre pedig lesz lehetőségem. Amíg tudom, csinálom minden erőmmel!

– Azt mondta a zöld-fehér klub videójában, hogy az igazolás gyorsan történt. Ezt hogyan értsük?
– A Ferencváros hamar meg tudott egyezni velem és Telekom Veszprémmel is. Egyrészt ebben szerepet játszott az idő rövidsége, illetve az, hogy igazából nem volt nehéz döntenem. Nagyon sok külföldi ajánlatot kaptam Lengyelországból, Franciaországból, Spanyolországból, Portugáliából és Horvátországból, illetve itthonról is, de egyértelmű választás volt a Fradi, ezen nem is kellett gondolkoznom. Egyrészt mert a családom, a fiam és a feleségem nélkül nem akartam külföldre menni, másrészt a klubon végig éreztem, hogy szeretne megszerezni és velem dolgozni. És nemcsak a klubvezetőség, hanem az edző, Pásztor István is éreztette velem a beszélgetésünkkor, hogy szüksége van rám. Ráadásul több játékossal játszottam már együtt, ismerem őket.

– Beszélt valakivel? Mondjuk a szintén a Ferencvároshoz igazoló Balogh Zsolttal?
– Előtte senkivel, de képben voltam, mi történik a klubnál, nem az ismeretlenbe jöttem. Azóta már beszéltem Zsoltival, kérdeztem, hogyan zajlik a felkészülés, milyen a hangulat a csapatnál, és hogyan fogadták a srácok az átgazolásom hírét. Csak jókat mondott, de persze majd kiderül, ha már ott vagyok.

– Mekkora szerepet játszott a döntésében, hogy az FTC indul a nemzetközi kupában is?
– Számított, de nem ez volt döntő. Sokkal inkább az, hogy a Fradi egyre jobb és jobb lett az elmúlt években, legutóbb a negyedik helyen végzett, amit szerintem meg is tudunk őrizni, vagy akár előrébb is lépni. Az Európa-ligában egyelőre a Nagybánya elleni két mérkőzés vár ránk augusztus végén és szeptember elején, bízom benne, hogy lesznek továbbiak is, jó lenne a főtáblára jutni. De ne szaladjunk ennyire előre, pénteken edzek először az Elek Gyula Arénában.

– Veszprémben él a családjával. A gyakorlatban mi változik, hogy a fővárosban kell edzenie?
– Egyelőre csak én jöttem Budapestre, de ahogy találunk megfelelő lakást, óvodát, és úgy általában véve mindent sikerült megszervezni, ők is követnek majd engem. Mint mondtam, nélkülük sehová sem akarok menni.

– Az elmúlt években voltak kisebb-nagyobb egészségügyi problémái. Most minden rendben van?
– Teljesen egészséges vagyok. Február-március környékén volt egy térdsérülésem, de szerencsére hatékonyan kezelték, így az idény utolsó két, két és fél hónapjában nem hagytam ki sem meccset, sem edzést. Most szinte egyből a közepébe csöppentem, hiszen később fejeztem be az előző évadot, ezért kicsit el vagyok csúszva a többiekhez képest, de nem aggódom, utolérem őket.

– Rengeteg emléke lehet Veszprémből. Emeljen ki hármat!
– Az első, amikor még a Celje játékosaként bemutattak a Veszprém Arénában Gasper Marguccsal együtt, az nagyon beégett az emlékezetembe. A másik a Kielce elleni drámai Bajnokok Ligája-döntő, azt sajnos nem lehet elfelejteni, és a végére maradt a magyar bajnoki címek ünneplése Veszprémben, ami nekem négyszer is megadatott. Szerencsére azokat sem lehet elfelejteni!