Az egymás elleni rangadók dönthetnek a bajnoki címről

Már szinte természetes, hogy minden idénynek úgy vág neki az NB I-es mezőny, hogy a Ferencváros az első számú esélyese az aranyéremnek – ez persze nem is csoda, hiszen az FTC lehetőségeivel egyik klub sem versenyezhet, hazai szinten nagy összegekért is szerződtethet játékosokat. Ráadásul az utóbbi hat bajnoki címet a IX. kerületi egyesület hódította el (legutóbb a Fehérvár nyert még a 2017–2018-as idényben), jelenleg is vezeti a tabellát, igaz, előnye csupán egy pont a felcsútiak és kettő a paksiakkal szemben.

Bár a Pascal Jansent váltó Robbie Keane-nel akadozott a gépezet a téli szünet után (az első három fordulóban egyetlen pontot kapart össze, ráadásul gólt sem szerzett), azóta öt győzelem mellett két döntetlen áll a csapat neve mellett, s a játéka is egyre meggyőzőbb. Ez leginkább Tóth Alexnek köszönhető: a támadó középpályás az ősszel még az NB II-es Soroksárban futballozott, tavasszal azonban alapemberré nőtte ki magát a Fradiban, 11 bajnokin lépett pályára, 19 éves kora ellenére éretten futballozik. Olyannyira, hogy a válogatottban is bemutatkozhatott – rá kulcsszerep hárulhat a hajrában is.

Annak tükrében kiváltképp, hogy a klub téli igazolásai egyelőre nem produkáltak emlékezeteset: Alekszandar Csirkovics, Júlio Romao vagy Lenny Joseph NB I-es szinten is adós a megfelelő teljesítménnyel. Tóth Alex mellett Varga Barnabásban bízhatnak még a klub szimpatizánsai, a csatár tízgólos, míg mögötte Matheus Saldanha nyolccal áll.

A Fradi kemény meccsek elé néz, a hétvégén fogadja a Nyíregyházát, majd az MTK-hoz megy, utána a két közvetlen riválissal, a felcsútiakkal és a paksiakkal méri össze a tudását. Ezután következik a Fehérvár elleni összecsapás, zárásképp pedig a kitűnő formát futó ETO-val játszik idegenben.

A legnagyobb esély tehát még mindig az FTC sikerére van, de hogy az utóbbi évek legkiélezettebb, legizgalmasabb bajnoki hajrája vár a csapatra, az egészen biztos!

Hat fordulóval a bajnokság befejezése előtt a Paks hátránya két pont a listavezető Ferencvárossal szemben, és egy ponttal szorul a második helyezett Puskás Akadémia mögé: ilyen megközelítésben nem a bajnoki cím legnagyobb esélyese. Bognár György vezetőedző korábban már sokszor elmondta, szurkol, hogy a Fradi valamennyi vetélytársát legyőzze, hiszen úgyis aranyérmes lesz, így az csak jó, ha pontokat vesz el a riválisoktól. Ha a „kérése” meghallgatásra talál, és a címvédő 18 ponttal jön ki a haj­rából, sorozatban hetedszer is aranyérmes lesz. Persze a paksiak is látják (mint aho­gyan a felcsútiak is), a Ferencváros a mostani idényben messze nem olyan meggyőző, mint a korábbi években, és bár nagyon úgy tűnik, a hajrára a szebbik arcát mutatja, egyáltalán nem zárható ki, hogy fricskát kap. 

S hogy mivel lehet érvelni a Paks aranyérme mellett?

Többek között azzal, hogy a tavasszal veretlen, nincs rajta nyomás, a klubnál már azt is sikerként könyvelik el, ha dobogón zár a gárda, és újra kiléphet a nemzetközi porondra. Az együttest olyan edző irányítja, aki a megfelelő polcról érkezett, és jó ideje bizonyítja, az országhatáron belül is találni olyan szakembert, aki a rá bízott játékoskeretből a legtöbbet képes kihozni. Bognár György éppúgy a földön jár, mint a labdarúgók vagy a klub dolgozói, senki sem rugaszkodik el a valóságtól, és ha a forma kitart, az is megtörténhet, hogy a tavalyi, felülmúlhatatlannak gondolt (bajnoki ezüstéremmel és Magyar Kupa-győzelemmel záruló) idénynél is szebb lesz a mostani. A Ferencváros, a Puskás Akadémia és a Paks lehetőségei között zongorázni lehet a különbséget, talán felesleges mondani, ebben az összesítésben melyikük a harmadik, de a Premier League 2015–2016-os aranyérmesénél, a Leicester Citynél is voltak tehetősebb klubok. Megsüvegelendő, amit Haraszti Zsolt ügyvezető és Karszt József technikai vezető (valamint sok kolléga) Pakson létrehozott, népmesei fordulattal érne fel, ha a több évtizedes munkának bajnoki cím lenne a jutalma.

Mondjuk Böde Dániel góljának köszönhetően. Ennek talán még ferencvárosi oldalon is sokan tudnának örülni…

Sokan azt tartják, „elfogyott” a bajnokság végére a felcsúti együttes. De mire alapozzák ezt? Hogy legutóbb kikapott Győrben 2–0-ra? Decemberben meg odahaza kapott ki az ETO-tól 3–0-ra (persze ettől még a győriek által elvett hat pont sokba kerülhet). Vagy azért, mert az idényben az első öt meccsét mind megnyerte, a legutóbbi öt közül pedig csak kettőt? Vagy mert kiengedte a kezéből a Ferencvárossal szemben felhalmozott ötpontos előnyét, és immár egypontos hátrányban van? Egyik tény sem bizonyít semmit. A Puskás Akadémia továbbra is a mezőny legösszeszokottabb és a Ferencváros után a második legerősebb csapata. Hogy pontelőnyre tudott szert tenni, egyrészt annak köszönhető, hogy az FTC-t az elmúlt tíz hónapban már a harmadik vezetőedző irányítja, és mindegyiknek kellett egy kis idő az „akklimatizációhoz”, illetve annak, hogy a Fradinak sokáig nemzetközi elfoglaltságai is akadtak. Most már egyik téren sincs előnyben: Robbie Keane összekapta a Fradit, amely immár teljes figyelmét a hazai porondra fordíthatja. 

Viszont a Puskás Akadémia még mindig a saját kezében tartja a sorsát. Igaz, idegenbe megy előbb Paksra, majd az Üllői útra is. Pakson hagyományosan nem szokott sok sót megenni, a Groupama Arénában viszont annál jobban szerepel, akkor is gyakran meglepte ott a Fradit, amikor egyébként nem volt jó idénye. Ha pedig ebből a két idegenbeli meccsből nem jön ki rosszul a Hornyák Zsolt edzette együttes (értsd: egyiket sem veszíti el), minden reménye megmarad az aranyéremre, hiszen a másik négy találkozónak abszolút favoritja, a három bajnokaspiráns közül a felcsútiak hátralévő menetrendje tűnik a legkönnyebbnek. A Puskás Akadémiának minden adottsága megvan ahhoz, hogy megnyerje a bajnokságot. A védelmében évek óta együtt játszik a négyből három védő, Quentin Maceiras, Woj­ciech Golla és Patrizio Stronati, csak a balhátvéd posztján vannak kérdőjelek, főleg Brandon Ormonde-Ottewill sérülése miatt. A középpálya közepe is stabil még a csapatkapitány, Szolnoki Roland kiesésével is. A támadásban pedig a két finn (Mikael Soisalo, Urho Nissilä), a svéd Jonathan Levi, Nagy Zsolt és Lamin Colley is hozza magát a legtöbb mérkőzésen. Úgyhogy a Puskás Akadémia azzal a tudattal vághat neki a hajrának: ha úgy zárja a bajnokságot, ahogy elkezdte, és a maradék hat meccséből ötöt megnyer, minden bizonnyal bajnok lesz.