Luis Enrique száz meccs alatt félelmetes csapatot épített a PSG-ből

Hiába Bajnokok Ligája-győztes és volt a spanyol válogatott szövetségi kapitánya, vagy választották meg már a világ legjobb klubedzőjének, még a legkiemelkedőbb spanyol szakvezetők listáján sem szerepel mindenkinél a top háromban. De ha vezetésével a Paris Saint-Germain olyan idényt zár, amilyenre most esély nyílt, Luis Enrique neve bekerül legnagyobbak közé.

A gijóni születésű szakember már játékosként is híresnek számított, és nemcsak azért, mert pályafutása nagy részét a Real Madridban, majd a Barcelonában töltötte, hanem mert jobbszélsőként/támadó középpályásként nagyon érezte a ritmust. Egyéni balszerencse, hogy abban az időszakban játszott, amikor a kvalitását tekintve egyáltalán nem gyenge spanyol válogatott képtelen volt a csúcsra érni – örökre emlékezetes kép marad, ahogy az 1994-es világbajnokság negyeddöntőjében az olasz Mauro Tassotti lekönyökli a tizenhatoson belül, de hiába vérzik Luis Enrique törött orra, és hiába reklamál szinte már sírva, a mérkőzést vezető Puhl Sándor nem ítél tizenegyest –, így futballistaként a spanyol bajnoki címek mellé „csak” KEK-győzelmet, valamint olimpiai bajnoki címet tudott szerezni.

Kétezer-négyes visszavonulását követően négy évvel nevezték ki a Barcelona B-csapatának élére, három évvel később kapta az első vezetőedzői megbízatását felnőttalakulatnál (AS Roma, 2011–2012), majd következett a Celta Vigo (2013–2014) kispadja, hogy aztán 2014-ben kikössön máig legsikeresebb állomáshelyén, a Barcelonánál – immár a nagycsapatnál. Sokan vélekednek úgy, hogy a 2014–2015-ös idényben azért nyert meg mindent a Barcával (ami után a világ legjobb klubedzőjének választották), mert a Lionel Messi, Luis Suárez, Neymar hármast nem lehetett megállítani, és különben is, a következő két évben gyakorlatilag már csak a hazai porondon termett babér csapatának. Persze itt érdemes megjegyezni, hogy utolsó barcelonai évében, 2017-ben történt a BL-történeti fordítás, amelyet a mostani ellenfelet, az Aston Villát vezető Unai Emery ellen vitt véghez a gárda: a sorozat nyolcaddöntőjének első meccsén 4–0-ra kaptak ki a katalánok a Paris Saint-Germain otthonában, hogy aztán 6–1-gyel zárják a visszavágót.

Luis Enrique a folytatásban lett spanyol szövetségi kapitány, és nemcsak edzői karrierje, élete legturbulensebb időszaka is ez volt. A posztot 2018 őszén vette át, ám a kislánya rákbetegsége, majd tragikus halála miatt egyetlen mérkőzéssel a háta mögött csak egy évvel később tért vissza a La Rojához, amelynél az addig beugróként dolgozó Robert Moreno csak nagy veszekedések árán távozott a kispadról. A személyes tragédiája után a munkába menekülő Luis Enriquével azonban a nemzeti csapat nem ért fel a csúcsra, így a 2022-es vb-t követően el is köszönt a szövetségtől, de nem sokáig maradt munka nélkül, mert 2023 nyarán a rá nagyon is jól emlékező Paris Saint-Germain szerződtette.

Nem mondhatni, hogy a Parc des Princes-ben könnyen kezelhető közegbe került, a klub már akkor zengett az elnök, Naszer Al-Kelaifi és a csapat klasszisa, Kylian Mbappé közötti anyagi vitáktól, de Luis Enrique elsősorban a portugál Luís Campos sportigazgatóval szövetkezve kezdte építeni a csapatot. A spanyol edző legnagyobb érdeme az volt, hogy sikerült meggyőznie Al-Kelaifit arról, hogy a PSG-nek nincs szüksége olyan sztárjátékosra, aki a fejére nőhet az öltözőben, így a klubvezető csak azért mérgelődött, mert a Real Madrid végül ingyen vitte el a szerződését kitöltő Mbappét 2024 nyarán. Jóllehet sokan még akkor is csak Luis Enrique kincstári optimizmusának tudták be, hogy az idénynyitó sajtótájékoztatón jobb csapatot ígért a távozó klasszis nélkül, kijelentve: 

„Lehet, hogy Mbappéval idényenkénti negyven gól távozott, de ezek a gólok nem vesznek el, csak eloszlanak a többiek között.”  

Egy gyors ugrás 2025 áprilisára, és azt láthatjuk, hogy a PSG az évadbeli 47 mérkőzésén 137-szer talált be az ellenfelek kapujába, ami 2.9-es (!) átlagot jelent! Ha csak a bajnokságot nézzük, a 28 fordulóban szerzett 80 gól meghaladja a 2.85-ös átlagot, márpedig ilyen statisztikát a 2011 óta íródó „katari érában” egyetlen edzővel sem produkált a csapat. Nem meglepő, hogy a PSG már április 5-én besöpörte a francia bajnoki címet – úgy, hogy a gárda még veretlen a Ligue 1-ben –, Luis Enrique 99. mérkőzésén a kispadon.

Majd jött a századik meccs, az Aston Villa elleni BL-negyeddöntő, és bár a birminghamiek vezetést szereztek Párizsban, a végén örülhettek, hogy csak hármat kaptak. Jelen állás szerint pedig ez a PSG nemcsak a párharc, hanem a BL egyik fő esélyesévé is előlépett. Hol vannak már azok az őszi napok, amikor a szurkolók azon izgultak, továbbjut-e a csapat a kieséses fázisba. Ha úgy tetszik, az angolok hóhérja lett a PSG, mert az alapszakaszban a Manchester City elleni gála (4–2) hozta meg a feltámadást, majd következett a Liverpool kiejtése, most pedig nagyon úgy fest, hogy az Aston Villa sem éli túl a találkozást (arról nem is beszélve, hogy az Arsenallal van egy ágon a gárda).

És ha a keretkialakításban közre is játszott Luís Campos, a csapatépítés már kizárólag Luis Enrique érdeme, márpedig a kiváló egység mellett olyan egyéni teljesítményeket látni a PSG-ben, amelyek a legnagyobb meccseket is könnyen eldönthetik. Mindenekelőtt Ousmane Dembélé nevét kell megemlíteni, aki mindig is nagy ígéretnek számított, de egyetlen statisztika rávilágít arra, hogy a spanyol edzőnél érett be igazán: klubszinten száz gólja van, ebből 32-t ebben az évadban szerzett. Luis Enrique annyit tett, hogy az alapvetően szélső játékost többször beengedi a középcsatár/hamis kilences pozíciójába, a kapu előtti lezárásokat pedig Dembélé meglátására bízza.

Az edző ugyanakkor nem csak a támadóval találta meg a közös hangot. Ki gondolta volna akár még nyáron is, hogy a 23 esztendős Willian Pacho a csapat egyik legfontosabb játékosa lesz az idényben?! Igaz, a párizsiak negyvenmillió eurót fizettek érte az Eintracht Frankfurtnak, ami azért jelzésértékű. Az ecuadori középső védőnek van a legtöbb játékperce a keretben, és már most átvette a stafétát a harmincéves Marquinhostól. Egy sorral előrébb, a védekező középpályás Joao Neves szintén tavaly nyáron érkezett (a Benficától igazolta át a PSG hatvanmillió euróért), ráadásul még csak húszéves, de a játékperceket tekintve a negyedik a csapatban, és olyan gránitkeményen játszik, mint a legnagyobb klasszisok. Szintén a csapatépítés és Luis Enrique sikere az egyaránt új érkezőnek számító Désiré Doué és Hvicsa Kvarachelia szerepeltetése. Jóllehet utóbbi már befutott játékosnak számított, csak januárban jött, és 19 éves csapattársával „Puskás-díjas csatát” vívott az Aston Villa elleni meccsen.

A sort és Luis Enrique dicsőítését még bőven lehetne folytatni, de egyelőre rögzítsük a tényt: következik az edző 101. párizsi mérkőzése, méghozzá olyan helyzetben, amikor a csapatát már a BL-idény egyik fő favoritjának tartják.

Most ehhez a kihíváshoz kell felnőni.

BAJNOKOK LIGÁJA 
NEGYEDDÖNTŐ, VISSZAVÁGÓ
21.00: Aston Villa (angol)–Paris Saint-Germain (francia) (Tv: Sport1) – élőben az NSO-n!
Birmingham. Vezeti: José María Sánchez Martínez (spanyol)
Az első mérkőzésen: 1–3