Golovin Vlagyimir: A lányok nem hiszik el, hogy bármilyen ellenféllel szemben sokkal többre is képesek

– Az utolsó szalmaszálba sikerült belekapaszkodnia a válogatottnak, hiszen a záró két percben nyerte meg a mindent eldöntő meccset a horvátok ellen, amivel meglett az olimpiai selejtezőt érő tizedik hely.     
– Bíztam benne, hogy sikerül, de nem nekem, hanem a lányoknak kellett hinniük – válaszolta a Nemzeti Sportnak Golovin Vlagyimir. – Nem gondoltam, hogy bekövetkezik, de a negyvenötödik perc után valahogy szereztünk két labdát, és elhittük, képesek vagyunk megoldani a feladatot. Bármennyire nehéz is volt, megcsináltuk, de az első negyven perc után ember nem gondolta volna, hogy ezt a mérkőzést győzelemmel zárjuk.

– Mennyire volt tervezett az a felállás, amivel sikerült megfordítani a horvátok elleni meccset?
– Sok mindent és sok mindenkivel gyakoroltunk a felkészülés során, van ami jobban működött, más kevésbé. Albek Anna és Pásztor Noémi Mosonmagyaróváron is együtt védekeznek, így már összeszokott párost alkotnak. Elöl beálló befutót játszottunk, belül próbáltuk kinyitni a területet, és inkább ott befejezni. Hogy pont Debreczeni-Klivinyi Kingával és Simon Petrával fogjuk a hajrában ezt játszani, nem lehetett előre tudni. Kökény Bea szokta mindig mondani Petráról, hogy azt sem tudja, milyen rendezvényen van. Játssza a kézilabdát, kellett az ő gátlástalansága, mint ahogy Kinga rutinjára is szükségünk volt. A svédek ellen nem volt a pályán, de itt jól megoldotta a feladatát.

– Szintén meglepőnek hatott, hogy Klujber Katrin ekkor a hetesek mellett csak védekezett.
– Ketivel egy eltolt öt egyes védekezést alkalmaztunk, amelyre a meccsnap előtt készültünk.
Montenegró ezzel a felállással tudott visszajönni a meccsbe a horvátok ellen. Megbeszéltük, ha úgy alakul, elővesszük mi is ezt a variációt. A végjátékban valóban nem a támadás, hanem a védekezés volt a fő feladata. Köztudott, hogy mennyire labdaérzékeny, okosan ki tudja számolni, hova fog érkezni a passz. Kértem is tőle, hogy próbáljon labdáékat szerezni, hogy közelebb zárkózhassunk, mert fogyott az időnk.

ÚRRÁ LETT RAJTUNK A PÁNIK

– A másik elvárás, a nyolc közé jutás azonban ezúttal sem jött össze, tíz éve nem jutunk be a negyeddöntőbe vb-n. Mi hiányzott most hozzá, mi volt a gátja?     
– Ha így számolunk, nyilvánvalóan a Montenegró elleni vereség. Amikor elindultunk a világbajnokságra, az olimpiai selejtező volt a célkitűzés, de a csapattal köztudottan azt beszéltük, ha már így alakult a sorsolás, próbáljunk meg bejutni a nyolc közé. Én is azt mondtam, hogy ez nem esélytelen, de látni kell, hogy ez a két válogatott – a horvát és a montenegrói – előrébb tart, rutinosabb, mint a miénk. Lehet, ha utóbbival más napon játszunk, nem ez lett volna az eredmény, mindenesetre a második félidő első tíz percét elrontottuk, és úrrá lett rajtunk a pánik, ezt pedig már nem tudtuk korrigálni. A svédek elleni meccs kapcsán ugyanerről beszélhetünk, csak ott pánikolás helyett inkább kapkodtunk, így kijött a két csapat közötti különbség.

– Mindenkinek megvan a szerepe, a felelőssége ebben a tizedik helyben. Utólag visszagondolva, csinált volna valamit másképp a világbajnokságon? 
– A Montenegró elleni meccsen biztosan. Tudni kell kezelni, amikor a csapat ilyen állapotba kerül, mint például egy éve az Európa-bajnokságon a horvát válogatott ellen. Ezt máshogy kellett volna megoldanunk. Az ötvenedik percben nem álltunk olyan rosszul azon a mérkőzésen, mint a horvátok ellen az utolsó meccsen hétfőn, de a montenegróiakkal szemben nem volt elég lelki erőnk a fordításhoz.

– Ki kell emelni, hogy ezúttal is rengeteg volt a sérülés, több fontos játékost is nélkülöznie kellett, például kapusposzton vagy balátlövőben. A hiányuk mennyire zavarta meg a csapatot? 
– Nem tudhatjuk, milyen hatása lett volna, ha itt vannak a hiányzók. Az is lehet, ha van még négy játékosunk, rosszabb eredményt érünk el. Azok, akik itt voltak, mindent megtettek, hogy jó eredmény szülessen, most örülünk az olimpiai selejtező elérésének. Egyértelmű, hogy nagyon sok kényszermegoldás volt, de nemcsak most, az előző két világversenyen is, amióta kapitány vagyok. Nagyon örülök, mert az áprilisi izlandi vb-selejtező óta eltelt nyolc hónapban alig változott a keret, csapatként pedig jók vagyunk. Az ellenfelek évekig építik a csapatukat, ezen lehet, hogy nekünk is el kellene gondolkodnunk.

– Említhettük volna akár a védő-beálló szerepet, hiszen úgy is kitartott Bordás Réka mellett, hogy kevesebbet játszott ősszel – elmondta, hogy ezért nagyon hálás, és igyekezett meghálálni a bizalmat. Az ő játéka mekkora kockázatot hordozott így magában? 
– Megoldotta a feladatát. Az utolsó meccs nem sikerült neki, de az előtte lévőkön ő és Papp Niki volt a két legjobban védekező emberünk a hármas poszton. Nagyon sok helyzetet megoldottak, ellenféltől függetlenül.

MÉG NEM TARTUNK OTT, MINT A KÉTEZRES ÉVEKBEN

– Három kulcsfontosságú mérkőzése volt a válogatottnak a vébén – Montenegrótól és Svédországtól kikapott, a horvátok ellen azonban óriási hátrányból fordított. Mennyire erős mentálisan ez a válogatott? 
– Nagyon nehéz bármit mondani erre a kérdésre, mert tényleg kétarcú a csapat. Érdekes, hogy a Montenegró elleni második félidő nagyon hasonlított a horvátok elleni elsőre, amikor bizonytalanok voltunk, védekezésben mindenki csak állt. Nem tudom, mi volt a játékosok fejében. Aztán az öltözőben mondtam nekik, hogy jó közösség és csapat vagyunk, de csak együtt pótolhatjuk egymás hiányosságait. Ez a horvátok ellen sikerült is, ebben a felállásban, kevesebbet gyakorolt taktikával. Hozzáteszem, nem csak a pályán lévők tették a dolgukat, a kispad is együtt élt a játékkal.

– Mi lehet a világbajnokság legnagyobb tanulsága? 
– Tatai Péterrel beszéltük a meccs után, a lányok nem hiszik el, hogy bármilyen ellenféllel szemben sokkal többre is képesek. Ha olyan hitük lett volna, mint a horvátok elleni meccs hajrájában, a svédeket is el lehetett volna csípni. Erőt kell meríteni abból, hogy mínusz hatról sikerült megfordítani az utolsó meccset, és ennek a tanulságát magunkkal vinni. Ebben a fordításban rengeteg meló volt, szerencse is kellett hozzá, de sokat tettünk érte. A nyolc közé jutáshoz kellenek a bravúrok, de ezekre a későbbiekben is szükség lesz. Bárki bármit mond, ez a csapat még nem tart ott, mint a kétezres években, hogy mindig éremért küzdjön. Nekünk a nyolcadik hely is olyan, mintha dobogó lenne. Bízom benne, hogy évről évre jobbak leszünk.

– A helyezést tekintve nem sikerült az előrelépés, azonban csapatszellemben, és néhány játékelemben ez talán összejött az elmúlt évekhez képest. Miben fejlődtek a lányok a legtöbbet? 
– A védekezést egyértelműen kiemelném. Az már a felkészülési mérkőzéseken is látszott, hogy ebben előreléptünk, és bízom benne, hogy ezt folytatjuk. A támadójátékunk egyelőre hullámzó, a balátlövő poszton el kell gondolkodnunk, hogyan oldjuk meg a helyzetet. Számítunk Juhász Grétire, megmutatta mire képes, de egyelőre nem annyira kiegyensúlyozott, így szükség esetén a kétirányítós játékra állunk át.

HAGYNI KELL A JÁTÉKOST IS DÖNTÉST HOZNI

– Mik a legégetőbb feladatok a tavaszi olimpiai selejtező, és a jövő év végi, részben hazai rendezésű Európa-bajnokság előtt? 
– Tavasszal az olimpiai selejtezőtorna előtt egy hét felkészülési időnk lesz. Azt megelőzően Európa-kupa meccseket játszunk, előbb kétszer Svájccal, aztán a következő összetartás után Norvégiába utazunk, majd az osztrákokat fogadjuk. Most lesz egy kisebb beszámoló a szövetségben, de a részletes összegzés majd a januári elnökségi ülésen történik meg, addigra visszanézem a meccseinket, kiértékelem és elemzem a teljesítményeket, a hibákat. A kollégákkal is konzultálni kell majd ezekről, hogy hol vannak hiányosságok, mert a klubcsapatokban lesz idő kijavítani ezeket.

– Olyan olimpiai selejtezőcsoportba kerültünk, amelyen rajtunk kívül csak egy európai csapat lesz, valamint Japán és Kamerun lesz még az ellenfelünk. A vb-n látottak alapján kell tartanunk az ázsiaiaktól?
– A barátom a kínai válogatott másodedzője, játszottak kétszer is a japánokkal a közelmúltban. A dán meccset megnézve azt mondta, hogy ezek szerint a házigazda nem készült fel belőlük kellőképpen. Szerinte könnyű megoldani a játékot ellenük. Én egyelőre csak az eredményeiket ismerem, illetve azt tudom, hogy sokat készülnek, együtt vannak, hasonlóan, mint korábban a dél-koreai válogatott. Biztos, hogy komoly európai csapat is érkezik a csoportunkba, még nem tudjuk, hogy pontosan melyik, de akár visszakaphatjuk a svédeket is. Nem biztos, hogy hazai pályán szállhatunk harcba a kijutásért. Most minél hamarabb beszerezzük a felvételeket a japán csapat vb-meccseiről, és ahogy magamat ismerem, lehet, hogy holnap megnézem az egyik találkozójukat, mert nem szeretem tologatni magam előtt a feladatokat…

– Ez volt a harmadik világversenye a válogatott kispadján. Miben változott, mit tanult önmagáról és a csapatról? 
– Teljesen más, mint az utánpótlásversenyek. Próbáltam a kollégákkal közösen felépíteni egy teljesítményértékelési rendszert, nagyon sokat tanultam ebben a két évben. A lényege, hogy a klubedzőkkel és a kerettagokkal közösen leülünk, megbeszéljük, hogy a játékos mit szeretne elérni, és ebben próbálunk neki segíteni. Megtanultam, a játékosoknak is meg kell hagyni bizonyos döntéseket, hogy érezzék, nekik is van felelősségük, nem csak az edzőnek. De ebben már sikerült előrelépnünk.

DEBRECZENI-KLIVINYI KINGA: ÖRÖMÖMBEN KI TUDTAM VOLNA FUTNI A CSARNOKBÓL

A VILÁGBAJNOKSÁG VÉGEREDMÉNYE
9. Brazília
10. MAGYARORSZÁG
11. Szlovénia
12. Románia
13. Spanyolország
14. Horvátország
15. Angola
16. Lengyelország
17. Japán
18. Szenegál
19. Ausztria
20. Argentína
21. Szerbia
22. Dél-Korea
23. Ukrajna
24. Kamerun