Heidi Löke: Nem akarok és nem is tudok búcsúzkodni

Vágólapra másolva!

2016.11.11. 09:46

Címkék

Bukarestben lépett utoljára pályára tétmérkőzésen a Győri ETO női kézilabdacsapatának színeiben a második gyermekét váró Heidi Löke, aki hamarosan családjával együtt hazaköltözik Norvégiába. A 33 esztendős beálló öt és fél év alatt szívébe zárta a klubot és Magyarországot, ezért nem is kíván végleg elköszönni.

– Hozzászokott már a gondolathoz, hogy újra édesanya lesz?
– Kezdem felfogni, de először alig akartam elhinni, háromszor is elvégeztem a tesztet, hogy megbizonyosodjam róla – válaszolta Heidi Löke, a Győri Audi ETO beállója, akivel kapcsolatban egy órával a múlt pénteki, CSM Bucuresti elleni Bajnokok Ligája-csoportmeccs előtt hozták nyilvánosságra, hogy ismét gyermeket vár, ezért többet már nem lép pályára a szezonban. – Még csak a nyolcadik hétben vagyok, így kicsit korán álltunk elő a bejelentéssel, ám nem akartam semmilyen kockázatot vállalni. Amikor kilenc évvel ezelőtt Alexanderrel voltam terhes, azt mondták az orvosok, hogy akár a tizenkettedik hétig is játszhatok, de a posztomból adódóan annyi ütést kapok, hogy jobb óvatosnak lenni.

NEM KELL KAPKODNI
„A hazai és a nemzetközi piacon is szétnézünk beállós fronton, az egyetlen megkötés, hogy az adott játékos még ne legyen benevezve a Bajnokok Ligájába. Van nagyjából hat jelöltünk, de nem kell kapkodnunk, ugyanis már csak másfél hét van hátra az őszi idényből. Az a fontos, hogy december végére meglegyen az új játékos, aki lehetőleg támadásban és védekezésben is használható, így képes lehet Yvette Broch tehermentesítésére. Nehezíti a helyzetünket, hogy a szezon közben most nem egyszerű senkit sem átigazolni, a klubok jelentős transzferdíjat kérnek, a játékosoknak pedig magas igényeik vannak" – mondta Bartha Csaba, a Győri ETO elnöke.

– Kivel osztotta meg először a jó hírt?
– A párommal, Björnnel, aki szintén nagyon örült. Ő negyvenegy éves, én decemberben leszek harmincnégy, aki ismer minket, tudhatja, hogy régóta szerettünk volna közös gyereket. A család a legfontosabb számomra, hat testvérem van, imádom a gyerekeket, könnyen elképzelhető, hogy mi is vállalunk még babát a jövőben.

– Gondolom, a csapattársakat is sikerült alaposan meglepnie a bejelentéssel.
– Egy nappal a rosztovi túra előtt tudtam meg, hogy terhes vagyok. Sokat töprengtem azon, mikor mondjam el nekik, végül a két nehéz idegenbeli BL-meccs után került rá sor. Nőként megértették a helyzetemet, mindenki gratulált, de Björn azért kapott néhány poénos megjegyzést... Gondoltam rá, hogy megvárom a csoportkör végét, azonban a norvég válogatott orvosa is azt tanácsolta, ne kockáztassak.

– Bukarestben eszébe jutott, hogy valószínűleg ez az utolsó meccse győri mezben?
– A találkozó hevében nem gondoltam rá, de a lefújás után tudatosult bennem, és kicsit elszomorodtam. Annak azért örültem, hogy hozzá tudtam tenni az ETO győzelméhez.

Löke ígéri, gyakran visszajár majd Győrbe (Fotó: Koncz György)

– Kézilabdás körökben egyöntetű a vélemény, hogy képtelenség lesz pótolni.
– Megtisztelő, de én nem így látom. A Győr nélkülem is a világ legjobb csapata lesz. Yvette (Broch) kiváló beálló, imádom a játékát, nem aggódom érte, meg fogja oldani a feladatot.

OTTHON ÜLÉSRŐL SZÓ SEM LEHET
„Az olimpia óta küzdök a fájós bokámmal, emiatt az elmúlt időszakban csak olyan hetvenszázalékosnak éreztem magam, most legalább lesz lehetőségem pihenni" – tekintett előre Heidi Löke. A klasszis beállóról ugyanakkor nehezen tudnánk elképzelni, hogy a következő fél évben majd otthon kötöget a kandalló mellett. „Meg is őrülnék, az biztos! Amellett, hogy követni fogom a Győr meccseit, biztosan elutazom decemberben a svédországi Európa-bajnokságra. Nyaranta van egy kézilabdás táborom Oslóban, amellyel így több időm lesz foglalkozni. Szeretnék valamit visszaadni a sportágnak abból, amit tőle kaptam az évek során. A bátyámmal, Frankkal, aki korábban szintén válogatott kézilabdázó volt, több tréninget is tartottunk a múltban vállalati vezetőknek, s ezek során különböző karrierutakról, motivációról beszéltünk. Ezzel már a pályafutásom utáni időszakra is gondolok."

– Nora Mörk az átigazolásakor nem titkolta, sokat nyomott a latban, hogy klubszinten újra egy csapatban szerepelhetnek. A győri szurkolók nem sokáig élvezhették az összjátékukat.
– A pénteki meccs előtt azzal ugratott, hogy mostantól többet kell majd vállalkoznia, de én megnyugtattam, lőjön csak bátran. Így is tett, tizenegy gólt szerzett, és az egyik után kimutatott nekem a nézőtérre, hogy megy ez neki. Fantasztikus játékos, nagyon örülök, hogy itt van Győrben. Tudom, hogy a drukkerek máris imádják, és biztos vagyok benne, sok örömet fog még szerezni a klubnak.

– Nehéz volt kívülről figyelnie a lányokat?
– A pályán sokkal könnyebb megélni a kiélezett találkozókat, ám nem tehettem mást, mint hogy a lelátóról szurkoltam nekik. Továbbra is úgy érzem, hogy a csapat része vagyok, és a jövőben sem szeretnék elszakadni.

– A norvég sajtóban már azt lehetett olvasni, hogy hamarosan hazamennek.
– Igen, a novemberi mérkőzések után utazunk Sandefjordba, ott van házam, de úgy tervezem, hogy időről időre meglátogatom a csapatot. Biztos, hogy Alexanderrel együtt itt leszünk jövőre a hazai BL-meccseken.

Löke párjával, Björn Vestrum Olssonnal és fiával, Alexanderrel

– Igaz, hogy több norvég klub egyből megkereste?
– Elsőként korábbi csapatom, a Larvik jelentkezett, ám egyelőre nem foglalkozom az ajánlatokkal, mert még az ETO játékosa vagyok. Várjuk meg, hogyan alakul a szülés, és majd utána átgondolom. Semmit nem fogok elsietni, de úgy érzem, még több évem lehet a legmagasabb szinten.

– Szóval meg sem fordult a fejében, hogy két gyerek után abbahagyja?
– Egy percig sem. Könnyebbség, hogy már tudom, mire számíthatok. Az előző alkalommal szinte a szülésig edzésben maradtam, majd utána a hatodik napon már lementem húsz percet futni. Ennek köszönhetően erősebben tértem vissza, ráadásul most jobb formában is vagyok.

– Öt és fél év után biztos furcsa lesz majd maga mögött hagynia az itteni életét.
– A karrierem legszebb éveit töltöttem el Győrben. Ha csak magamra kellene gondolnom, egyszerűbb lenne a helyzet, könnyen mondhatnám, hogy örökre itt maradok. De másokra is tekintettel kell lennem: nehéz volt távol lenni a család többi részétől, és Alexander is csak a szünetekben látta az édesapját. Rengeteg barátot szereztem, akik sokat jelentenek nekem, így biztos, hogy a jövőben is gyakran visszatérünk. A szurkolók szeretete mindig sok erőt adott, ők akkor is mellettünk álltak, ha épp veszítettünk. A klubnak és az országnak mindig helye lesz a szívemben. A fiam folyékonyan beszél magyarul, amit kevés norvég mondhat el magáról, ráadásul többet élt itt, mint Norvégiában, és már nekem is ez a második otthonom. A Győr a szívem csücske marad, így nem akarok és nem is tudok búcsúzkodni...