A 21 éves balátlövő, Uros Borzas Adán született, ott is kezdett kézilabdázni, majd a családjával 13 éves korában Magyarországra költözött. A játékot Alsóörsön folytatta, majd felvette a magyar állampolgárságot, és a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémia növendéke lett. Ezután a Telekom Veszprém, majd a Grundfos Tatabánya KC szerződtette, utóbbi csapatot másfél idényen át erősítette, és az európai kupamérkőzéseken is egyre több szerepet kapott. Eközben az ifjúsági és a junior korosztályban is rendszeresen játszott a magyar utánpótlás-válogatottban.
A szerb felnőtt válogatott spanyol szövetségi kapitánya, Antoni Gerona a szerb szövetség honlapján elmondta, Borzas kinyilvánította, hogy szülőhazája színeit szeretné képviselni. Bár a szabályok szerint hivatalos mérkőzéseket csak 2022 júliusától játszhat, az edző már a márciusi edzőtáborra meghívta, hogy mielőbb beilleszkedjen a keretbe.
A kapitány úgy fogalmazott, a tehetséges játékos sokat fejlődött Toulouse-ban, klubedzője nagyon elégedett a teljesítményével.
Uros Borzas elmondta, Magyarországon nagyszerű emberekkel, kiváló edzőkkel dolgozott együtt, akik a fejlődése mellett a felnőtté válását is segítették. Veszprémben a világ legjobb játékosaival kézilabdázott, a felnőttek között azonban alig kapott lehetőséget a meccseken – ez Vladan Matics jóvoltából Tatabányán változott meg.
„Kezdettől fogva, amikor Szerbiában elkezdtem kézilabdázni, az volt az álmom, hogy a válogatott tagja legyek” – nyilatkozta. Hozzátette: hat vagy hét alkalommal lépett pályára szülőhazája korosztályos csapata ellen, de azokon a mérkőzéseken soha nem játszott jól.
„Gondolom, ennek így kellett történnie. Nem tudom, véletlen volt-e, vagy szándékos, de mindig katasztrofálisan teljesítettem. Az első meccsen nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, hiszen a hazám ellen harcoltam. Végül mind a hét lövésemet elhibáztam” – mesélte.
Hozzáfűzte, az volt a legrosszabb számára, hogy egy másik válogatott mezében Szerbia himnuszát hallgatta, ilyesmit soha többé nem akar megtapasztalni.
Borzas elárulta, már három-négy évvel ezelőtt felvette a kapcsolatot a szerb szövetséggel, de egészen addig várt az országváltással, ameddig az életkora miatt szerepelhetett a magyar utánpótlás-válogatottban.
„Mindent megadtak nekem, mindent biztosítottak számomra, a végsőkig tiszteltem őket” – szögezte le.