Ki tudja elrontani a címvédő dánok örömét? - kézi Eb-beharangozó

A-CSOPORT (Herning)

A dánok akkor is favoritnak számítanának, ha nem játszanának hazai pályán, így meg végképp. A keret fiatalabb tagjainak ráadásul reális esélyük van még egy hazai rendezésű tornán részt venni karrierjük során, miután a dánok a németekkel közösen rendezik a 2019-es vb-t. A címvédő, vb-ezüstérmes együttesből Nikolaj Magnussen biztosan hiányzik sérülés miatt, de Ulrik Wilbek kapitány reméli, Rasmus Lauge időben felépül a tornáig. A Niklas Landin személyében kiváló kapussal, Anders Eggert, Svan Hansen és Hans Lindberg révén klasszis szélsőkkel, valamint Mikkel Hansennel a világ egyik legjobb átlövőjével rendelkező északi gárda jó eséllyel száll harcba egy újabb dobogós helyezésért.

A csehekről friss élményünk lehet a Provident-kupa révén, Vladimir Haber együttesének jó esélye van a középdöntőbe jutásra, ahol reményeink szerint „visszavághatunk” a gyöngyösi szoros vereségért. Bár Filip Jícha egyértelműen kulcsember a csapatban, túlzás lenne egyszemélyes válogatottként tekinteni a csehekre, a kapus Petr Stochl és Pavel Horák is kiemelkedő teljesítményre képes.

A macedónok harcban lehetnek a csoport második helyéért, a 2013 elején Zvonko Sundovszkit váltó Ivica Obrvannak ez lesz az első kontinenstornája szövetségi kapitányként. A Barcelonába igazolt Kiril Lazarov gólerős játékán újfent sok múlik majd, különösen azok után, hogy Naumce Mojszovszki sérülés miatt lemarad a tornáról.

Az osztrákok először jutottak ki Eb-re (2010-ben rendezőként automatikus indulási joggal rendelkeztek), Patrekur Jóhannesson kapitány reméli, meg tudják tenni a következő lépést. A Bundesligában edződött játékosokkal a középdöntőt célozzák meg, a kulcsjátékosaik közé tartozik a kapus Nikola Marinovic, a Dominikából származó Raul Santos, valamint a hazánkban született Szilágyi Viktor.

B-CSOPORT (Aalborg)

A magyar válogatottal külön cikkben foglalkozunk, így itt most inkább a csoportellenfelekről írunk. Mocsai Lajos szövetségi kapitány csak halálcsoportként aposztrofálta a négyest, amelyben a világbajnok spanyolok mellett két északi együttes, Norvégia és Izland kap helyet, így az első háromba kerülésért is meg kell harcolni.

A világbajnok spanyolok kapitánya, a Valero Riverát váltó Manolo Cadenas óvatosan nyúl a győztes csapathoz, amelyben két veszprémit (Cristian Ugaldét és Carlos Ruesgát) is viszontláthatunk. A barcelonai Sterbik Árpád fájós térde viszont nem bírná a sorozatterhelést, ezért Gonzalo Pérez de Vargas (Toulouse) és Császár klubtársa, José Manuel Sierra (Paris SG) jut főszerephez. A keretből hiányzik a válogatottságtól visszavonuló Alberto Entrerríos, a sérült Ángel Montoro és Alex Dujshebaev (a legendás irányító, majd edző, Talant Dujsebajev fia) valamint Francisco Javier Arino. Ráadásul Julen Aguinagalde ágyékhúzódást szenvedett és szintén nem egészséges, így Cadenas riasztotta Juan Andreut. Az említett gondok ellenére a spanyolok is ott vannak természetesen az éremesélyesek között. Amikor 2006-ban legutóbb világbajnokként érkeztek az Eb-re, egészen a döntőig meneteltek, ahol a franciák állították meg őket.

A norvégok kapitánya, Robert Hedin már korán 18 tagúra szűkítette keretét, és aránylag keveset újított. A legszerényebb rutinú a két jobbszélső (Kristian Björnsen, Harald Reinkind), ők még nincsenek hússzoros válogatottak. A belső posztokon persze az öreg rókákra számít – Bjarte Myrhol, Kristian Kjelling, Börge Lund vagy Erlend Mamelund nem szorul bemutatásra, miként a kapus Magnus Dahl sem. Hedin számít a norvég szurkolók támogatására Aalborgban, és szerinte a jelenlegi keret sok mindenre lehet képes az elkövetkező években.

Izlandra – és az ellene megvívott gigászi csatára – a londoni olimpiai negyeddöntőből emlékezhetünk. A másfél évvel ezelőttihez képest változott ugyan a szigetország csapata, de nem gyökeresen, és az egészséges legjobbak – a visszavonuló Ólafur Stefánsson kivételével – mind ott lesznek az Eb-n. Sem a flensburgi Ólafur Gústafsson, sem Ingimundur Ingimundarson nem jön rendbe az Eb-ig, valamint még nagyobb veszteségként Alexander Petersson válla is megsérült, így a Löwen játékosa sem utazik Dániába. A helyére Runar Karason vagy Asgeir Hallgrimsson kerülhet. Nem teljesen egészséges Arnor Atlason és Vignir Svavarsson sem, Gudjón Valur Sigurdsson, a Kiel balszélsője a vádlijára panaszkodik. Aron Kristjansson kapitánynak ez lesz a második nagy tornája, korábban a dán Skjernt irányította, ahol játékosként is megfordult, így számára mindenképpen speciális lesz a dániai torna.

C-CSOPORT (Aarhus)

A francia aranycsapatból többen visszavonultak már (a legnagyobb név közülük Didier Dinart), ám a gallok így is bármire képesek lehetnek Dániában. Londoni olimpiai aranyérmükkel bizonyították, hogy a 2012-es Eb-n elért 11. helyük csak kisiklás volt, a mostani kontinenstornára pedig százszázalékos teljesítménnyel jutottak ki. Claude Onesta szövetségi kapitány számára a legtöbb gondot a sérülések jelentik, amelyek az utolsó pillanatig, befolyásolhatják döntéseit. Xavier Barachet és Pierre Soudry kidőlésével Kévynn Nyokas maradt az egyetlen rutinosabb balkezes átlövője, de a beállós Bertrand Gille-ra sem számíthat lábsérülés miatt. Két legtapasztaltabb harcosa, Thierry Omeyer és Jérome Fernandez az idővel fut versenyt, a kapus a legfrissebb hírek szerint ott lehet a kontinenstornán. Könnyen lehet, hogy a könyökével bajlódó világklasszis kapus és az októberben kézsérülést szenvedő csapatkapitány csak a torna későbbi szakaszában lép először pályára. Félteni azért nem kell a franciákat, hiszen ott lesz soraikban, többek között Nikola Karabatic, Daniel Narcisse, Luc Abalo, Michaël Guigou és William Accambray is, az ifjoncok közül pedig Valentin Porte-tól (jobbszélső), Mathieu Grébille-től (balszélső) és Kentin Mahétól (irányító) várják a legtöbbet a szakemberek.

A szerbek 2012-ben ezüstéremmel zárták a hazai Eb-t, azóta viszont történt egy s más a válogatottjuk háza táján. Az olimpián már közel sem voltak olyan sikeresek (9.hely), az Eb-selejtezők során pedig Ausztria kétszer is megfricskázta őket (Grazban nyertek a „sógorok”, Szerbiában pedig döntetlent értek el), így az Eb-részvételük is veszélybe került. A bő egy évvel korábban még ünnepelt szövetségi kapitányt, Veszelin Vukovicsot leváltották, és az utolsó két meccsre Ljubomir Vranjest nevezték ki a helyére. A korábbi svéd válogatott játékossal sikerült megnyerni a kvalifikációs csoportot, Dániában azonban már egy harmadik mester, Vladan Matics irányítja a szerbeket. A Pick Szeged, az FTC és a Celje korábbi edzője jó kis „alapanyagot” kapott, fanatizmusával pedig még veszélyesebbé teheti déli szomszédainkat. A májusi térdsérüléséből felépült Zsarko Sesum még nem tudja vállalni a dániai részvételt, ám a tűzerővel így sem lesz gond, erre Marko Vujin, Momir Ilics vagy éppen Petar Nenadics lehet a garancia. A széleken és beállóban is sokat megélt játékosok várnak bevetésre, a kapuban pedig Darko Sztanics, akinek a Metalurg Szkopjénál végigjárt kálváriája után a nyugalom szigetét jelentheti a nemzeti csapat.

Hol vannak már azok az idők, amikor Oroszországtól rettegett mindenki… Messze. Manapság már annak is örülhetnek a sportág korábbi uralkodói, ha kijutnak az aktuális világversenyre. A 2011-es vb-re és a londoni olimpiára nem sikerült, a 2012-es Eb-n pedig egy 15. hely jött össze. Ezután távozott a kispadjukról Vlagyimir Makszimov, akitől Oleg Kulesov és Alekszandr Rimanov vette át a stafétát. Az edződuóval a tavalyi vb-n egy megújult, felgyorsult orosz csapatot láthattunk, amely hetedik lett, a mostani Eb-re viszont Szerbia és Ausztria mögött végezve csak legjobb csoportharmadikként kvalifikálta magát. Ebből a gárdából hiányzik majd a Vardar Szkopje triója, Timur Dibirov, Mihail Csipurin, valamint Alekszej Rasztvorcev. Előbbi kettő Kulesovval rúgta össze a port, Rasztvorcev pedig sérült. Távollétükben Pavel Atman, Konsztantyin Igropulo és Szergej Gorbok lehet az oroszok húzóembere.

A legutóbbi nagy tornákon a lengyelek is elmaradtak korábbi eredményeiktől, és náluk is megindult a nagy generáció leváltása. Grzegorz Tkaczyk után Marcin Lijewski is lemondta a válogatottságot, Michael Bieglernek, a német szövetségi kapitánynak így tovább kell folytatnia a fiatalítást. Ami nem reménytelen, hiszen például Robert Orzechowski vagy Kamil Syprzak a Provident-kupán néhány napja ellenünk is megmutatta, hogy lehet rájuk számítani. Dániában még bőven lesz kire támaszkodniuk, hiszen a rutinosabb rókák közül ott lesz Mariusz Jurkiewicz, Bartosz Jurecki, Michal Jurecki, Krzysztof Lijewski, Karol Bielecki és Slawomir Szmal is. A lengyelek 18-as, bő keretében helyet kapott a Csurgó kapusa, Piotr Wyszomirski is. A selejtezőcsoportjában Lengyelország második lett Svédország mögött, de hazai pályán a skandináv válogatottat is legyőzte.

D-CSOPORT (Koppenhága)

A horvátok ezúttal is az egyik fő favoritként indulnak, ami annak fényében nem csoda, hogy gyakorlatilag minden posztra jut egy világklasszisuk. Az eredménykényszer valamelyest megköti Slavko Goluza szövetségi kapitány kezét, de azért vélhetően így is tovább folytatja majd az új generáció beépítését az idősebb ászok közé. A két legígéretesebb csillagot, Luka Stepancicet és Stipe Mandalinicet jól ismerheti, hiszen a CO Zagrebnél is edzette őket. A balátlövő Mandalinicre akár főszerep is várhat, ugyanis néhány nappal a torna kezdete előtt Blazenko Lackovic kidőlt a sorból. A selejtezőben a horvátok csoportelsők lettek, mérlegüket csak a mieinktől elszenvedett veszprémi vereségük csúfította kissé. A horvátok várakozásairól bővebben itt olvashat.

A Kiel és a Flensburg elsőszámú kapusa (Johan Sjöstrand, Mattias Andersson), kőkemény védők (Tobias Karlsson, Magnus Jernemyr), remek szélsők (Jonas Källman, Niclas Ekberg), a BL-góllövőlista éllovasa (Magnus Persson), kiegészítve olyan emberekkel, mint Jonas Larholm vagy Kim Ekdahl du Rietz. És ha még ott lenne Kim Andersson is! De nem lesz ott, mert sérült, ezért a svédeket talán csak a közvetlen aranyesélyesek mögé sorolhatjuk, de félig-meddig hazai környezetben játszhatnak majd, így bármit kinézünk belőlük.

A fehérorosz válogatottat hajlamosak vagyunk egyemberes csapatnak venni, persze nem véletlenül, hiszen Sziarhej Rutenka nélkül lényegesen kisebb játékerőt képviselne. A Barcelona kiválósága azonban egyedül nem tudott volna a selejtezők során három pontot szerezni a vb-4. Szlovénia ellen (otthon 32–32, idegenben 35–33-as siker!), Izlandot pedig 29–23-ra legyőzni. A két nagyszerű diadal során éppenséggel a Csurgó irányítója, Barisz Puhovszkij vitte a prímet, 10, illetve 9 góljával. Köréjük masszív kis csapatot épített Jurij Sevcov, aki játékosként háromszor nyert BEK-et a CSZKA Minszkkel, a szovjet válogatottal pedig olimpiai és világbajnok lett. Ismeri tehát a sikerhez vezető utat az 54 éves szakember.

Ha valaki esetleg legyintene a montenegróiak kapcsán, emlékeztetjük rá, hogy egy délszláv válogatottról van szó – ami ugyebár kézilabdában, meg úgy általában labdajátékok terén nem rossz ajánlólevél –, az Eb-re pedig többek között a németek testén jutottak ki, oda-vissza legyőzve a 2007-es világbajnokot. Az óriásölést azonban nem ezzel kezdték, hiszen a 2013-as vb selejtezőjében a svédekkel babráltak ki. A világbajnokságon aztán csak Chilét és Ausztráliát előzték meg, a mostani Eb-kvalifikáció során pedig becsúszott nekik egy izraeli vereség. Ez mutatja, hogy egy még korántsem kiforrott csapatról van szó, a pozitív és a negatív meglepetés is benne van. A montenegrói válogatott irányítását 2009 nyarán átvevő Zoran Kasztratovics helyzetét finoman szólva nem könnyíti meg, hogy csapatkapitányára, az irányító Drasko Mrvaljevicsre, valamint a Hamburg jobbátlövőjére, Zsarko Markovicsra nem számíthat. A legrosszabb hírt pedig már tavaly májusban kapta, amikor legmagasabban jegyzett játékosa, Fahrudin Melic bejelentette, hogy visszavonul a válogatottól. A PSG jobbszélsőjének pótlására a Pick Szeged kötelékébe tartozó Marko Laszica jelenthet egy opciót.